Mindig elgondolkodom, amikor hazai autós műsort látok a tévében, hogy vajon mi értelme egy olyan gazdasági helyzetben lévő országban 30-40 milliós X5-ös BMW-knek tizenöt perces blokkokat szánni a műsorban, mikor Magyarországon a minimálbér 150 ezer forintnál megáll, az átlagkereset pedig régiókra lebontva 161 és 294 ezer közé esik. Ennek persze szponzorációs magyarázatai vannak, hiszen a műsorgyártó megkapja az autót, hogy azt bemutassa,
Pedig lehetne ezt értelmesen is csinálni, a Totalcar valami ilyesmivel próbálkozott szintén a 2000-es években, nem véletlenül lett akkora sikere a dolognak, mert gyanús: a magyar autóvásárlónak nincs annyi félretett vagyona, hogy tízmilliókat invesztáljon új autókba, így a használt autók piaca az egyetlen lehetőség, aminek értelme is van a tévés közönség kiszolgálását értve. 2019-ben ott tartunk, hogy amennyiben ez a műsorkészítőknek nem megy, még mindig ott a YouTube, ahol előszeretettel tűnnek fel autós tematikákkal tartalomgyártók, akik nem félnek tíz-, húsz- vagy akár még régebbi járgányokat újfent elővenni egy teszt erejéig.
Draskovics András csatornája például rohamosan növekszik a platformon, és hát ő is a használt autókat helyezte előtérbe, vele beszélgettünk is néhány hónappal ezelőtt, az interjút itt olvashatjátok.
Mit tudott az Autókereskedők?
A sorozatot 2003-ban ötlötték ki Nagy-Britanniában, két producer, Daniel Allum és Michael Wood dirigálja az egészet azóta is. Az alapkoncepció annyi volt az első évadra, hogy adott volt 1000 font, akkori árfolyamon számolva úgy 370.000 Ft, ebből kellett vásárolnia egy használt autót a nepper Mike Brewernek, majd lehetőleg a kereten belül maradva fel is kellett újítani azt a szerelő Edd China hathatós segítségével. Ha minden jól ment, 1000 font alatt maradtak, és valamennyit kaszáltak is az eladáskor.
Az egész műsorterv ontotta magából a pozitívumokat:
- általában a használt piac minden szegmenséből válogattak autókat, a tucatjárgányoktól az igazi, ritkaságszámba menő gépcsodákig,
- a vásárláshoz kaptunk nagyon jó tippeket egy kereskedő szemszögéből,
- China a szerelés közben elmagyarázta, mik a legfontosabb dolgok, amikre figyelni kell az autószervizelést tekintve, és persze a legalapvetőbb műhelyi praktikákat is érthetően magyarázta el.
Kezdetben még élt a kétezres évek bája, mikor Brewer autóshirdetésekből álló magazinokban talált rá a felújítandó kocsikra, aztán az idő előrehaladtával már internetkávézókban, majd laptopján, végül okostelefonján kereste ki azokat. A műsor instant siker lett,
A második évadban már 2000 (740.000 forint), a harmadikban 3000 fontból (1.100.000 forint) kellett gazdálkodniuk, végül már a legújabb műsorokban a húszezret is meghaladta, ami forint árfolyamon több mint hétmilliót jelentett. Mindezt úgy, hogy azért az alapvető tematika hosszú évadokon keresztül a használt piac maradt.
Számos olyan autót bemutattak, amik a brit piacot meghatározták akkoriban, de ez világszinten is igaz volt, hiszen egy BMW 325i vagy egy Range Rover a magyar utakon is rendre felbukkan, még napjainkban is:
De akadt felújításra szoruló Volkswagen Bogár is, amin egyébként China a szerelést tanulta:
A tizenharmadik évadban aztán beállt némi változás: China kiszállt a sorozatból, mert az új tulajdonos faragni akart a költségeken, köztük a műsor két arcának fizetésén is, a szerelő szerint ez több dolog mellett a széria nívóját is veszélyeztette volna. Akkor egy YouTube-videóban jelentette be a kiszállást, elég nagy felháborodás kerekedett az ügyből, és mivel Brewer maradt az Autókereskedőkben, nyilvánvalóan őt találták meg az idegesebb rajongók.
Ez odáig fajult, hogy halálos fenyegetéseket küldözgettek a nepper Brewernek, ezt pedig China sem hagyta szó nélkül, aki arra kért mindenkit, ne a kollégáját bántsák amiatt, hogy kettészakadt a sorozat. Végül találtak egy új szerelőt a műsorba Ant Anstead személyében, aki persze ott van, megszerel mindent, amit kell, de valahogy nincs már meg az a varázsa a műsornak, ami tíz éve simán elvitte a hátán a 40 perceket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A kihalás kora
Azt mindenképp jegyezzük meg, nagyon nincs egyszerű dolguk azoknak a műsorkészítőknek, akik valami eredetiséget akarnak vinni egy autókat bemutató műsorba. Az Autókereskedőkben az informatív szórakoztatás mellett viszonylag nagy húzóerő volt az energiabomba, egészen vicces Brewer, és a nyugalom szobra, a szerelésben vérprofi China. A két férfi viszonyát nem tolták túl, pont így viszonyultak egymáshoz, ahogy azt a műsorban láttuk.
Az új évadok futószalagon érkeznek, ahogy az előző néhány szezon óta, úgy a tizenötödikben is Amerikában keresnek kocsikat – emiatt csatornát is váltottak, az angol Discovery helyett az amerikai Motor Trend lett a sugárzó – de valahogy ennek sincs már varázsa.
A brit autópiac működése alapból érdekes volt, de a pénz az úr a tévézésben, így az Autókereskedők műsora lett végül az, amit a járgányokhoz hasonlóan kitettek a piacra, hogy aztán szemrebbenés nélkül elhallgassák a struktúrából adódó hibáit, akár egy öreg roncsautónál, amit megpróbálnak rád sózni.
A műsor most már csak Brewer szerelemgyereke, és az amerikai stúdiók pénzcsinálója, ami nézettségben is komolyan visszazuhant, szóval hamarosan látványos kifulladásnak leszünk majd szemtanúi. Aki bírta a műsort, inkább nézzen meg néhány régebbi epizódot, például a legendás Lancia Delta Integraléról készült adást – abban nem fog csalódni, minden újabb perce ennek a műsornak csak izzadtságszagot hagy maga után.
Kiemelt kép: Instagram.com/mikebrewer
