Draskovics András: Nem az az autós újságíró vagyok, akinek a milliméteres szakadás is szar

21 éves, egy budapesti egyetemen tanul, imádja az autókat és szeret videózni, így csinált egy YouTube-csatornát – amitől egyébként korábban eléggé ódzkodott. Nézői nagyra értékelik munkáját, tévécsatornák is felfigyeltek rá, de ő igyekszik a saját maga főnöke lenni. Ha pedig Novák Katalin keresné meg egy szponzorvideóval, illedelmesen elküldené a francba. Interjú Draskovics Andrással.

Állítólag utálod a tartalomgyártó szót. Influenszerként hivatkozzak majd rád az interjúban?

Úgy biztosan ne. Szerintem ez jó pár éve már szitokszóként él mindenkinek a tudatában, nyilván nem ok nélkül. Én el sem tudnám nevezni magam, talán hobbi videósként, az passzol. Az influenszertől, tartalomgyártótól, meg minden egyéb ilyen közösségi médiás elnevezéstől messze pozícionálnám magam.

Pedig a tartalomgyártó nem pejoratív.

Amiatt nem szeretem, hogy ma már minden második ember kiírja az Instagram-profiljára, hogy influenszer, content creator, tartalomgyártó – na, pont emiatt ódzkodom.

Mindennek ismretében logikus lépés volt YouTube-csatornát indítani?

Videókat mindig is szerettem készíteni, bár nem feltétlenül YouTube-ra. Meg, ugye, szerettem az autókat, így a kettő összekapcsolódott. Csináltam egy videót, tetszett az embereknek. Majd csináltam még egyet, és az is. Nem tanultam vágást, operatőr sem vagyok, mindent az internetről lestem el.

Az autóid, egy 1200S Lada és egy öreg Ford Sierra, nem éppen hobbi videós járgányok, hogy az influenszer kifejezést ne hozzam szóba. Nem gondolkodtál még YouTube-kompatibilisebb autón?

Á, biztos, hogy nem! Ha drágább autót veszek, az is valami veterán lesz. Mindig ezen szoktam röhögni, hogy egy százötvenezer forintos romhalmazzal csináltam egy kis nézettséget, ami valahol a magyar piacot is beárazza, ha a Sierráról készült videóim iránt nagy volt az érdeklődés. Amúgy is ilyen autókkal közlekednék, nem csak azért csinálom, hogy a YouTube-ra kitehessem.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Nem követsz magyar YouTube-trendeket, mert akkor káromkodással töltenéd meg a videóid, egy másodperc után feliratkozást kérnél a követőktől, meg a téma is olyasmi lenne, ami Amerikában már évekkel ezelőtt lecsengett. Ezek szerint van még a YouTube-on olyan közönség, aki ennél sokkal többre vágyik.

Nagyon örülök ennek, sőt, hogy teljesen őszinte legyek, legalább annyira meg is lepett. Nem vártam, hogy egyáltalán bárki megnézi a videómat, és a sok pozitív visszajelzés is letaglózott. Ráadásul, ha lehet így mondani, viszonylag minőségi tartalomként beszélnek róla, ami lehet, hogy magasztosan hangzik, de legalább nem kattintásvadász címekkel szerzek nézettséget.

Nem gondoltam, hogy a magyar piacon lesz igény egy fiatal srácra, aki kvázi tapasztalat nélkül beszél autókról.

De valamennyire mégis van.

Annyira, hogy sokan vannak, akik egy több ezer karakteres írott teszt helyett inkább a te tízperces videódat nézik meg. Van még létjogosultsága az autós újságírásnak?

Abszolút, csak másképp. Öt éve volt egy cikk, és ahhoz esetleg készült egy rövidke videó, amit két bekezdés közé be lehetett szúrni. Most pedig ez megfordulni látszik. Az én generációm már sokkal inkább videót néz – minden témában, nem csak autósban. Az autós újságírás is ebbe az irányba tolódik, de még mindig van olyan téma, ami írottan jobb. Ahogy egy videónak, úgy egy cikknek is megvannak a maga korlátai, ezért kellene célzottan használni ezeket.

És az életkor? Ahhoz, amit te csinálsz, nem kell élettapasztalat? Vagy legalább néhány autó, ami pár évig a kezeid között volt?

Kell, persze, kapok is ilyen hozzászólásokat, és ezt teljesen meg is értem. Meglehet, ha én látnék egy korombeli srácot nagy okosságokat mondani autókról, megkérdőjelezném, milyen alapon beszél erről. Nekem sincs semmilyen szakértelmem, de ezt el is mondom a videókban. Én a laikusabb vonalon mozgok, azt a megközelítést próbálom megmutatni, amikor nem egy autós újságíró szemével ülünk be egy autóba, akinél ötszáz autó megfordult, és számára az is szar, ha egy milliméter szakadás van az ülés kárpitján. Az átlag felhasználót ez nem feltétlenül érdekli.

De ha kommentekben ki is javítanak, mert valamit helytelenül mondasz, az sem anyázva történik, hanem kulturáltan leírják, mi a helyes. Nem fura ez itthon?

Engem a kommentszekció lep meg a legjobban, főleg a magyar kommentkultúrát elnézve. Néha jobban várnám, hogy legyen egy „Hülye gyerek, mit akarsz te!?” típusú, amiből persze van egy-kettő, de a számuk nem számottevő.

Meddig lehet autós tematikájú csatornát fejleszteni? Nincs egy pont, ahol végleg megragad az egész?

Valószínűleg van, emiatt fontos, hogy meg lehessen újulni. Én most csinálok x típusú tartalmat, ami lehet, egy év múlva már kevés lesz. Nyilván megunják az emberek, ahogy idővel mindent. Újítani kell, én próbálkozom is: más kameraállás, más megközelítés – ez is nyilván idő és főként energiaforrás kérdése.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Tévécsatornák nem kerestek még meg, hogy valahogy visszatáncoltassák az elveszett nézettségüket a YouTube-ról?

Volt már ilyen megkeresésem, két műsorra is, de nem tartom magam kameraképesnek. A saját kis kamerám előtt boldogan megvagyok, szívesen elbeszélgetek magammal, de például az, hogy stúdiózzak, nekem nem menne. Illetve szerintem nem is egy huszonegy éves gyerekre van szükség a tévében.

Az életkor talán nem olyan fontos, egy netes közegben jól ismert arc okozta elérés viszont annál lényegesebb.

Igen, a YouTube algoritmusa most nagyon segít a videók terén, az Instagram szintén egy jó lehetőség, ha minél több embert akarok elérni. Utóbbi nekem sokáig nem is volt, de végül megcsináltam. Arra jó, hogy kissé közvetlenebb kapcsolatot tudjak ápolni a nézőimmel, mert igénylik. Ezt meg is értem, mert a YouTube nagy ereje abban van, hogy közelinek érzik a nézők az alkotókat.

A tévében te is tesztelhetnél harmincmilliós autókat, aztán a minimálbért kereső nézők jól rácsodálkozhatnának, milyen autójuk nem lesz a következő hónapban. Apropó, az ilyen műsorokat mi tartja képernyőn?

Nekik tök egyszerű, hogy megkapják az autókat importőröktől, mennek két kört, elmondják, mi jó, mi nem jó. Én abból indultam ki, hogy nem voltak ilyen lehetőségeim, így előbb a családból, majd barátoktól kaptam tesztelésre használt autókat. Aztán rájöttem, hogy ez érdekli az embereket, mert a magyar piac erre vevő, és talán nekik ez egy plusz módszer arra, hogy mérlegelni tudjanak vásárlás előtt. Lehet, hogy a tévénél nem is akarnak ezzel foglalkozni, innen nem látom, viszont azt gondolom, én legalább valamennyire tudok segíteni ezzel az embereknek. Nem is lenne hiteles, ha én huszonéves fejjel harmincmilliós BMW-kből beszélnék.

Itt lép be az észszerűség határa: megkeres egy világmárka, hogy itt egy x milliós terepjáró, mondj róla szépeket, aztán ha akarod, maradhat nálad. Erre lehet nemet mondani?

Nem tudom, még nem kerültem ilyen helyzetbe, de az biztos, hogy ott válik el a szar a májtól, amikor az ember nemet tud erre mondani. Itthon az a baj, hogy a legtöbben a gyenge minőségű dolgokból is nagyon sok pénzt akarnak csinálni, ezért minden szponzorációt, minden kollaborációt elvállalnak.

Ez mind tartás kérdése: hogy mennyit és mit vállalsz el.

Akkor a magyar YouTube-közegben nincs is tartás?

Ezt így nem lehet száz százalékosan kijelenteni, de tuti, hogy a sok elvállalt, tematikába nem illő szponzoráció nem tesz jót. Amikor megkérdik tőlem, mivel foglalkozom, majd elmondom, hogy YouTube-videókat készítek, az emberek fele furcsán néz rám, a másik fele pedig pozitívan. Mások nevében viszont nem akarok beszélni tartásról, de nem véletlen, hogy olyan ennek az egésznek a megítélése, amilyen. Nem minden szempontból szörnyen rossz, de nem is pozitív.

A kormány most az autóvásárlásban akarja a nagycsaládosokat segíteni. Ha Novák Katalin megkeres téged egy üzenettel, hogy „Andriskám, gyere hétszemélyes kisbuszt tesztelni egy videóban!”, mit reagálsz?

Akkor Novák Katalinnak megköszönöm a lehetőséget, és természetesen nagyon szívélyesen elküldöm őket a francba. Egyébként ez is érdekes dolog, nem feltétlenül negatív, de a használt autó piacot is durván felforgathatja. Ez nagyjából olyan, mint a CSOK: az az ingatlanpiaccal csinált furcsa dolgokat, itt az autóvásárlók szívhatják meg.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Az elektromos autók piacát is fellendítettük: pár éve másfél milliót kapott az, aki tizenöt millió alatt akart villanyautót venni.

Nekem az még kevésbé is fájt, mert a húszmilliós elektromos autó is környezetkímélőbb, mint az X7-es BMW. Alapvetően mindenképp jó, hogy támogatják az elektromos autókat, csak ott is szembe jön a kérdés, hogy egy 30 milliós autóra kell-e még támogatást adni, miközben rengetegen 1 millióért sem tudnak autót vásárolni.

Egyáltalán jó piac a zöld autózásra Magyarország? Nehezen látom, hogy a legszegényebb régiókban Teslákkal akarnának munkába járni a dolgozók.

Ha lesz normális töltőhálózat, rendes árú elektromos autó, korrekt hatótávval, akkor lehet relevanciája.

Ez egy utópisztikus elképzelés.

Majd ha pár év múlva nyugaton is rendesen elérhető lesz, na, onnantól tíz-húsz év, és talán itthon is megengedheti majd magának az átlagpolgár.

Tíz-húsz év múlva a fizetésünkből kicsengethetünk majd egy Teslát?

Majd Németországból hozhatjuk be a pályán használt, garázsban tartott zöldeket.

Női tulajdonostól, aki nem dohányzott.

Persze, visszatekert kilométer órával.

Nem félsz, hogy túlzottan beleszorulsz az autók világába? Olyan tematika ez, ami nem nagyon ad teret arra, hogy jobban megismerjenek a nézőid, pedig gondolom, lenne rá igény. Irányváltásokkal meg a csatorna szívhatja meg.

Az algoritmus kinyírna, ha hirtelen más tematika felé néznék. Nem tudom, hogy egyáltalán meglépném-e, de azt sem lehet úgy, hogy egy nap autókról készítek tartalmat, másnap meg sminkelésről. Ez a YouTube-ozás velejárója, kicsit korlátok közé szorít, viszont közben a saját témádon belül nagy a mozgástér.

Az, hogy téged korosztálytól függetlenül, nagyobb százalékban pozitívan fogadnak el a nézők, mitől lehet? Mert mindenki más gameplay-, beauty- és életmód-videókat készít?

Én arra számítottam, hogy a korombeliek figyelnek majd, de a statisztikák alapján ez nincs így. Nagyobbrészt persze az én generációm követi a videóimat, de sokan a negyvenes, ötvenes korosztályból ugyanúgy megnéznek, ami nagyon megtisztelő. Lehet, segít, hogy nem a huszonhatodik vlogcsatorna jön velük szembe.

Azt tudtad, hogy a kommentelők féltenek, nehogy rossz irányba indulj? Sokan a Totalcarral húznak párhuzamot, mondván, őket felzabálta a kereskedelmi gépezet.

Jó ajánlatokra nehéz nemet mondani, ez sokszor a probléma, főleg itthon. Szerintem az a nagy gond, hogy ha van egy műsor, a néző úgy gondolkodik: az nekem legyen ingyen, legyen nagyon jó, és még a másik se keressen vele lehetőleg. Lehet ebből pénzt csinálni, megkötések nélkül is úgy, hogy a tartalom továbbra is izgalmas marad. Csak tudni kell nemet mondani. Engem nem bombáznak ilyenekkel, de el tudom képzelni, hogy ha tényleg adni akarnának egy autót, arra nehéz lenne nemmel felelni, de mégis kell, ha a tartásunk ér valamit.

Építesz a visszajelzésekre? Nincs abban veszély?

Szoktam kommenteket olvasni, az építő jellegű kritika meg fontos, szóval azokra figyelek. Azért jó a YouTube, mert nem olyan, mint a tévé, ahol szinte semmi visszajelzést nem kapsz vagy csak nagyon minimálisat. Itt megkapsz, jön pozitív, negatív. Ha meg nem csinálsz jót, kiestél, elfelejtenek. Az jó, ha van versenyhelyzet a platformon, mert a monopolhelyzet csak ideig-óráig jó.

Fotó: Ivándi Szabó Balázs / 24.hu

Azt olvastam, akartak neked pénzt is küldeni, adomány jelleggel, de te nem kérsz ebből. Miért? Létrehozhatnál támogatói szinteket: ötszáz forintért semmi nem jár, tízezer után elmész valakivel pizzázni.

Szerintem tök jó, hogy vannak ilyen támogatói oldalak, bizonyos esetekben jól is tudnak működni. Vannak olyan csatornák, akiknek én is szívesen adnék, de az enyém szerintem nem az a típusú tartalom. Itt nincs arról szó, hogy valamiféle közszolgálatot látna el, persze jól esik, hogy támogatnának, de inkább költsék azt az összeget a saját autóikra. Nehéz, mert akkor az ember bekerül egy olyan helyzetbe, hogy „Na, támogattunk, legyen rendszeres és jobb tartalom!”, ami alapvetően jó, ha így van lehetőség a fejlődésre, de amit én csinálok, abból talán úgy is lehet pénzt csinálni, hogy nem szorulok rá a közösségi finanszírozásra. Külföldön működik ez, de itthon előjönnének a kérdések, hogy mire költöttem, adjak róla elszámolást, ami jogos is lenne. Az mondjuk szerintem is kétes dolog, hogy azért fizessünk valakinek, hogy a számítógépén tudjon játszani, de ebbe nem megyek bele mélyebben, mivel semmi közöm hozzá.

Grandiózus célja a hobbi videósnak is van?

Annyira nagy nincs. Szeretném ezt folytatni, és a minőséget, színvonalat hozni. Azt vallom, hogy nem felszerelés kérdése, milyen videót tud valaki csinálni. Egy iPhone-nal is lehet zseniális tartalmakat készíteni, a vágóasztalon dől el minden.

Ha befejezed a gazdálkodási és menedzsment szakot, lesz válaszút: YouTube vagy multi?

Akarok kezdeni ezzel valamit, de azt nem látom, hogy egy multihoz elmenjek dolgozni. Valamilyen saját vállalkozásban gondolkodnék, huszonegy évesen lehet erről álmodozni, de ez nem ilyen egyszerű, tudom jól.

De dübörög a gazdaság…

Igen, most bármit lehetne, az igaz. Hátha jön egy jó kis közbeszerzés! Én viszont azt látom, már a YouTube-nál is tudom hasznosítani azt, amit tanulok. Nem konkrétan, de legalább egy gazdasági szemléletmódot már mindenképp adott.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.