Mi a célja magyarországi látogatásának?
A feleségemmel korábban sokat beszéltünk Budapestről, imádta a magyar fővárost, annak ellenére, hogy sokszor azt érezte, az emberek irigyek rá. Ezt sosem értette.
Sokat mesélt a negyvenes évekről, amikor a családjának el kellett menekülnie az országból. A török propagandaminiszter beavatkozásával sikerült őt megmenteni. Zsidó családról beszélünk, nem tudhatták, kikerülnek-e élve innen.
Itthon luxuskörülmények közt éltek, ékszerüzleteik voltak, balatoni nyaralójuk, de végül anyja, Jolie, és testvérei, Magda és Éva is Amerikába menekültek, mindent itt kellett hagyniuk. Többek közt azért is jöttem, és jövök is még Budapestre, hogy megtudjam, mi történt akkoriban. Nekem kicsit furcsa, hogy senki nem keresett meg Magyarországról, senki nem mondta el, hogy „Nézze csak, itt és itt lakott a Gábor család, ilyen és ilyen ingatlanaik voltak”. Az állam sok holokauszttúlélőnek visszaszolgáltatta a korábbi tulajdonát, a Gáborok vagyonával vajon mi lett? Kell egy kicsit kutatnom az ügyben, a Zsazsa-sztorinak ugyanis folytatódnia kell. És az egyetlen, aki ebben az ügyben lépéseket tud tenni, én vagyok.
Ezek szerint hosszabb időre jött.
Most csak pár napig leszek itt, de később több hónapot is szívesen eltöltenék itt, már csak azért is, mert szeretem Budapestet, a feleségemmel is többször voltam itt.
Mikor jártak itt utoljára együtt?
Több mint húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás után. De előtte is többször voltunk, például amikor Zsazsa a Strauss-filmben szerepelt.
Kapcsolatba lépett a kutatása ügyében hivatalos személlyel vagy szervvel?
Még nem. Először is meg kell tudnom, hogy kihez tartoznak az ilyen ügyek. A kormányhoz? Városi önkormányzathoz? Amerikából eleve nehézkes a hivatalos kapcsolatfelvétel, ezért gondoltam arra, hogy inkább személyesen intézkednék. Szeretném, ha beszélnének velem, ha léphetnénk valamit az ügyben. Nem pénzt akarok, csak azt, hogy valaki azt mondja, gyere el Magyarországra, nézd meg az egykori Gábor-ingatlanokat, és segíts, hogy Zsazsa történetét minél többen megismerjék. Biztos vagyok benne, hogy sok itteni fiatalt is érdekelne egy ilyen álomszerű sztori egy magyar lányról, aki gazdag és sikeres lett Hollywoodban.
Van olyan emléktárgya Zsazsától, amit mindig magánál hord?
Igen, egy aranymedál, majd megmutatom önöknek reggeli után. De még megeszem ezt a magyar kolbászt, ez valami isteni. Tegnap este is olyan gulyást ettünk Pesten…
Zsazsa annak idején főzött önnek magyar ételeket?
Igen, gulyást is, a specialitása az úgynevezett Drakula-gulyás volt. És nagyon finom császármorzsát készített. Szeretett sütni-főzni.
A tegnap esti gulyás már kint van az Instagramon? Úgy láttuk, aktívan használja a közösségi oldalakat.
Igyekszem, de még csak alig másfél éve vagyok az Instagramon.
Ahhoz képest van 270 ezer követője.
Biztos vagyok benne, hogy egy éven belül több millióan lesznek, a hozzáértők már tanácsolták, hogy sokat posztoljak oda és a Facebookra is, csak egyszerűen nincs időm. Amikor a Gábor-lányok meghaltak, különösen miután a feleségem eltávozott az élők sorából, valaki azt mondta nekem, milyen sok szabadidőm lesz mostantól. Pedig csak akkor kezdődött igazán a kemény munka, a hagyaték kezelése. Ezért ha használom is a közösségi oldalakat, csak pár percet tudok rászánni naponta.
Saját maga kezeli? Nincs közösségimédia-csapata?
Lesznek erre embereim a jövőben, de most még nincs időm ilyesmire, házeladás, új lakóhely keresése és hasonló elfoglaltságok miatt. A rengeteg holmink nem fér el az új házban, ezért sok mindent el kellett adnom, a nagy bútorokat, festményeket. A több mint ezer ruha közül is csak a legkülönlegesebbeket tartottam meg – amelyikben Zsazsa a Buckingham-palotában járt, amelyiket akkor vette fel, amikor találkozott Ronald Reagannel, vagy amelyiket az Oscar-gálán viselt. És hát az ötvenes-hatvanas évekbeli ruhák, amik a mai napig fantasztikusan festenek. Erről van is egy sztorim.
Halljuk!
Zsazsa nem sokkal az esküvőnk után kinézett magának egy ruhát. Nem vette meg, én viszont visszamentem az üzletbe, és mondtam, hogy megvásárolnám. Mondták, hogy semmi akadálya, tizennégyezer dollár az ára (ez mai árfolyamon, az inflációt is figyelembe véve több mint 9 millió forint – a szerk.). Sokkolt az összeg, de megvettem. Odaadtam neki, nagyon boldog volt, egy eseményen abban vonult végig a vörös szőnyegen. Eltelt hat-hét hónap, aztán egy szép napon hallom, hogy méltatlankodik a fürdőszobában. Kérdezem, mi történt. Az volt a válasza, hogy nincs egy rongya se, amit felvegyen. Arra kértem, tegye meg nekem azt a szívességet, hogy felveszi azt a ruhát, amit néhány hónapja vettem neki. Mire ő: Azt?! De hát azt már látták rajtam, le is fotóztak benne! Erre én: Azt akarod mondani, hogy 14 ezer dollárért egyetlen alkalomra vettem a ruhát? Na, ez Hollywood.
A nagyközönség is láthatja még ezeket a ruhákat?
Került néhány darab a londoni divatmúzeumba, ahol Marlene Dietrich és mások viseletei is láthatók, a hollywoodi múzeumban is meg lehet nézni, de én azt szeretném, ha Magyarországon is megcsodálhatnák őket.
Felkeres múzeumokat?
Én inkább abban bízom, hogy ők jelzik, hogy igény lenne ilyesmire. Könnyű velem dűlőre jutni.
Térjünk kicsit vissza a közösségi médiához: ha Zsazsa ma fiatal színésznő lenne, influenszerkedne az Instagramon?
Nem lenne egyszerű történet, mert nem járulna hozzá, hogy akármilyen kép kikerülhessen róla. Azt mondaná: „Ez mehet, ez nem, ez sem”.
Vagy készüljön inkább másik fotó.
Így van. Tudja, ő mindig tökéletesen akart kinézni. Csak úgy lépett ki az utcára, ha kifogástalan volt a frizurája, a sminkje.
Budapestről mutatott önnek fotókat Zsazsa?
Néhány képet elhozott magával, mert a fotókat nem vették el tőlük a határon, nem volt értékük, úgyhogy meg tudta mutatni a gyönyörű magyar fővárost. És ahogy mondtam, élőben is láttam már, hiszen voltunk itt néhányszor. Nem véletlen, hogy most is ebben a hotelben szálltam meg, még Zsazsa anyja is rengeteget mesélt annak idején a Gellértről. Amikor ilyen ősi hagyományokkal rendelkező országba jövök, mindig megcsodálom a régi hidakat, imádom őket, ahogy a Dunát is. És az a gulyás tegnap este… Mást már nem is bírtam enni utána.
Pálinkát is ivott?
Nem, nem iszom alkoholt, Zsazsa sem ivott. De amikor vendégeink voltak, természetesen mindenkinek jutott pezsgő.
Meséljen egy picit az első találkozásukról Zsazsával.
Egy partin futottunk össze, ahol a legnagyobb sztárok voltak. Frank Sinatra, Sammy Davis Jr., a régi nagyok. Odajött hozzám és megörült annak, hogy német vagyok, utána németül is beszélgettünk. Kapóra jött, mert az angoltudásom akkor még elég rossz volt. Másnap felhívott, hogy ne a hotelben lakjak, költözzek oda hozzá, mert van egy hatalmas háza és élhetnék vele. Beköltöztem és ennyi. Édesanyja, Gábor Jolie mindig azt mondta, egy német férfihoz kéne hozzámennie. És Zsazsa így is tett.
Harminckét év házasság. Hosszú idő.
Valóban. És tudják mit? Minden jó, amit Zsazsa életében tett, visszaszállt rá. Az utolsó perceit is otthon, szerető környezetben töltötte, nem került idősek otthonába, nem kórházban érte a halál, végig ismerős arcok vették körbe, nem idegenek.
Nemrég készült egy dokumentumfilm Zsazsa életéről. Azt tudjuk, hogy kivette a részét a munkából, de mit szól a végeredményhez?
Nagyon tetszett. Elképesztően jó film és már csak ezért is szeretném, hogy Magyarországra is eljusson. Otthon két-háromszáz privát felvételünk volt, amik többek közt nyaralások alatt készültek, és amikor a dokumentumfilm forgott, a rendező eljött a házunkba és jó pár dobozza el is vittek közülük annak a reményében, hogy van köztük érdekes. A kész filmet én is csak a bemutatón láttam, voltak olyan részek, amikről én sem tudtam és meglepődtem rajtuk.
Például?
Olyan interjúk, amiket az édesanyja Zsazsáról adott New Yorkban és amiben arról beszél, hogy a következő férje biztosan herceg lesz. Ezt így, ahogy van, belemondta a kamerába. Soha előtte nem hallottam erről a felvételről. Egyébként az anyának fontos szerepe volt a házban: mindent tőle kellett megkérdezni és hozzá is fordultak, amikor bármi baj volt. Mindig Jolie volt a főnök.
Több mint harminc évig voltak házasok, ami több mint, amit Zsazsa az első nyolc férjjel töltött. Mi a titok?
A titok egyszerű: temperamentumos volt. Soha nem unatkozott, nekem pedig pont egy ilyen emberre volt szükségem. Tökéletes kombináció. Amikor veszekedtünk, márpedig minden házasságban vannak veszekedések, nem tartottunk magunkban semmit. A legtöbb pár hónapokig elhúz egy-egy veszekedést, mi ott helyben megbeszéltünk mindent. Hét kutyánk volt és Zsazsa utálta, amikor veszekedünk és az összes kutya az én oldalamra állt. U-tál-ta!
Négy magyar nővel éltem együtt több mint harminc évig, a három nővérrel és az édesanyjukkal, higgyék el, tudom, milyenek a temperamentumos nők. Amikor veszekedtünk, tányérok is törtek, egyszer úgy vetettem véget neki, hogy a folyosónkon lévő egyik hatalmas, egyméteres antik vázát felemeltem és azt mondtam, ha még egy tányér törik, ezt is a földhöz vágom. „De hiszen az drága volt!” – kiabálta Zsazsa és rögtön vége lett a hepajnak.
Amikor az ember Gábor Zsazsára gondol, a csillogást és a problémamentes életet látja. Beszélt valaha nehézségekről? Hogyan boldogult, amikor Amerikába érkezett?
A magyaroknak nem nehéz Amerikában sikeressé válni. Elég megnézni a magyar lányokat, mind gyönyörűek, mint egy festmény. És ha gyönyörű vagy, bármit megkaphatsz, amit akarsz. Gábor Zsazsa is meseszép volt, így elég volt számára annyi, hogy betegye a lábát az Egyesült Államokba.
Az egyetlen nehézség az volt, hogy el tudjon menekülni Magyarországról a második világháború alatt. Mindenkinek azt mondta, nyaralni megy, először Törökországba utazott, onnan Indiába, ahonnan egyenes út vezetett New Yorkba. És onnan már nem volt visszaút.
Nemrég Sylvester Stallonével fotózkodott, a képhez pedig azt írta, hogy szerepet vállalt a filmjében.
Jól ismerem Sly-t, minden szombaton együtt ebédelünk egy Beverly Hills-i kávézóban, a Caffé Romában. A családunk együtt nőtt fel, a szülei gyakran vendégeskedtek nálunk. Nemrég azt mondta, úgysincs semmi dolgom, miért nem szerepelek az egyik filmjében. Először vonakodtam, nem szeretek filmekben munkát vállalni, mert ott előre megírt szöveget kell felmondani, én pedig ennél spontánabb vagyok, emiatt a beszélgetés tévéműsorokat jobban is szeretem. Az emberek a valós dolgokat akarják látni, nem a kamut.
Végül meggyőzött azzal, hogy rövidke, de annál fontosabb szerepet kapok az akciófilmben, amiben egyébként is egy idős embert kéne játszanom, így nem is baj, ha nem teljesítek olyan jól. Úgy gondolok erre, hogy tettem egy szívességet Sly-nak.
Ismerte Andy Vajnát? Ő is jó barátja volt Stallonénak.
Ismerős a neve és valószínűleg láttam is, de így hirtelen… Jaj, hát persze! A picit duci pasi. Naná, hogy ismerem. Ő tanította meg nekem az egyetlen magyar kifejést, amit ismerek: „Hodzs vadzs?”. Akárhányszor jött valamilyen fiatal lány kíséretében, mert egyébként mindig fiatal barátnői voltak, megérkezett és odakiabált: „Hodzs vadzs?”. Nem vagyok benne biztos, hogy jól ejtem. Nagyon kedves ember, mindig ott volt az Oscar- és Golden Globe-díjátadókon. És a kávézóban is rengetegszer feltűnt szombatonként.
Idén januárban meghalt.
Ó, nem tudtam. Pont Németországban voltam. Ez szomorú.
Melyik ország az otthona? Németország? Az Államok?
Kalifornia egy remek hely, mindig jó idő van, az utak szélesek, nincsenek dugók, az emberek lazák, nincs stressz. Európában viszont nagyon sok látnivaló van, az építészet csodálatos és minden valós. Ellenben Las Vegasszal, ahol minden kamu. Még egy kamu Eiffel-torony is van! Minek? Politikailag is más. A magyar helyzetet, rendszert nem ismerem, de szeretem Orbán Viktort, egy remek ember, a magyarok vezetője.
Nemrég találkozott az amerikai elnökkel, Donald Trumppal.
Igen, akit egyébként én harminc éve ismerek, még abból az időből, amikor csak üzletember volt, ugyanis jó barátja volt a feleségemnek, többször voltak nálunk vendégségben. Amerikában rengeteg üzletember van, de én már jó pár évvel ezelőtt megmondtam, hogy ő többre viszi, és amikor arról kérdeztek, vajon ki lesz az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke, azt feleltem: Donald Trump. Az egész közönség huhogott, de végül mégis nekem lett igazam.
Mennyit tud Orbán Viktorról, a politikájáról?
Ő egy olyan ember, akit nem befolyásol, mit mond a többi ország. A bevándorlásra kitérve: semmi gond nincs azzal, hogy embereket, akik szörnyű körülmények közül jönnek, beengedünk az országunkba és azzal sem, hogy a többiek közül pedig válogatunk. Amit szeretek Orbánban az az, hogy kitartott a fal ötlete mellett. Ezt így kell csinálni: előre elmondta, mik a tervei, megválasztották, ő pedig jogosan érzi felhatalmazva magát. Trump is hasonlóan cselekedett, beígérte a falat, elnök lett, megépíti a falat. Európa-szerte az országok emelik az adókat, hogy abból finanszírozzák a kiadásaikat, Amerikában viszont csökkentek az adók és az exportcikkeket vámolják meg, hogy az amerikaiak helyett mások finanszírozzák a falat.
