A párommal, aki azóta az exfeleségem, két éve ismerkedtünk meg. Ő 39 éves volt akkor, azonnal szerelem lett köztünk. Tökéletes összhangban éltünk. Kiderült, hogy szűz, és előttem nem volt férfival, de engem nem érdekelt, örültem, hogy elvehettem a szüzességét. A problémák a szüleivel kezdődtek, például az volt a bajuk velem, hogy miért járok sportcipőben és pólóban, pláne nyáron. Aztán az apja mindenbe beleszólt, a lánya házában a bútorokat átrendezte úgy, ahogy szerinte jó. Már akkor szóltam, hogy ez így nem lesz jó. Teltek a hónapok, és amikor az apjáról nem volt szó, boldogan teltek a napok. Ahogy szóba került, hogy összeköltözünk, azt mondtam, hogy csak azzal a kikötéssel teszem, ha az apja távolabb marad a kapcsolatunktól. Tavaly azért szakított velem, mert nem tudtam elmenni hozzájuk húsvétkor, ez az apjának nem tetszett. Rá egy hónapra újra együtt voltunk, de már az első találkozáson az apja volt a téma öt perc után. Pszichésen hazavágott az egész, az erotika se ment nekem. Folyton stresszben voltam, és hiába mondtam a páromnak, hogy ez az apja miatt van, azt mondta, hogy csak rákenem. Nyaralni sem akart eljönni, mert hogy mit szól hozzá az apja. Végül elmentünk kettesben nyaralni, és boldogok voltunk együtt. Úgy volt, hogy szeptembertől odaköltözöm hozzá, de rá két hétre szakított velem, őrlődött. Próbálkoztam visszahódítani, de semmi eredménye, decemberben megírta, hogy nem akarja folytatni. A nővérétől tudom, hogy egyedül van ő is, azóta se találtam senkit, nem is kerestem. Ha vele nem lehetek, akkor inkább senkivel.
Az olvasói levél Árontól érkezett hozzánk, természetesen ez is álnév, hogy megőrizzük olvasónk névtelenségét.
Mit lehet tenni?
Egy kétségbeesett férj levelét olvashatjuk, aki nem szeretné annyiban hagyni az elválást, hiszen boldog volt a feleségével, csak az apósa miatt vált beteljesületlen szerelemmé. A levélre a választ rendhagyó módon olyan szemszögből közelítjük meg, hogy olvasónk megértse, majd elfogadja, mivel állt szemben a kapcsolatában. Az apa és a lánya kapcsolatra minőségére világítunk rá.
Az édesapa viselkedését csak egyféle szemszögből láthatjuk, de innen nézve nagy valószínűséggel mérgező szülő. A feleség ennek minden tünetét magán is viseli, ugyanis annak, ha valaki mérgező szülőkkel nő fel, egyértelmű jelei vannak a felnőttkorban. Leginkább a szülőkkel való felnőttkori kapcsolatban mutatkozik meg, mi történik a háttérben, tehát a szülőkkel való első találkozásnál is látható, milyenek a családi kapcsolatok.
Ennek komoly hatása van a párkapcsolatokra, értelemszerűen attól is függ a hatása, hogy milyen mértékű lelki/testi bántalmazás történt korábban. Azok, akik nem kaptak megfelelő szeretetet és érzelmi törődést az eredeti családjukban, sajnos a felnőttkori párkapcsolataikban is problémákkal szembesülhetnek – hiába a nagy szerelem. Ez például abban nyilvánul meg, hogy valaki fél közel kerülni valakihez, úgy érzi, az illető el fogja hagyni, meg fogja bántani. A féltékenységben is megmutatkozhat ez a fajta félelem. Ha rendszeresen bántó kapcsolatokba bonyolódik, ha ok nélkül érez haragot, szomorúságot, és ha valaki egyáltalán nem tudja magát elengedni, jól érezni magát a párkapcsolatában sem. Ezek az eredeti családban zajló problémákra vezethetők vissza. A maximalizmus is ilyen, de ez leginkább a párválasztásban, a keresés fázisában okozhat gondokat.
És hogy mit lehet ezzel kezdeni partnerként? Nehéz élethelyzet a mérgező após vagy anyós a mindennapokban, viszont nem lehetetlen a megoldása. A megoldáshoz vezető út az, ha felismerjük, mivel állunk szemben, ha megértően reagálunk a kialakult konfliktusra, és ha megtanuljuk kezelni a mérgező szülőket. Ebben családterapeuta is segíthet, előzetesen pedig Susan Forward két könyve a témában, a Mérgező szülők és a Mérgező anyós, após című könyvek.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
