Mindig hittem abban, hogy valaki a nagyvilágban az én nagy szerelmem, igaz barátom és tökéletes társam lesz. Harmincéves koromig kerestem a helyemet, nem volt túl sok férfi akivel egy párt alkottam. Mégis, mindegyikük tanított valamit, jót és rosszat egyaránt. Nem bántam meg, hogy adtam egy darabot a szívemből, mert mind értékes és önmagában különleges férfi volt. Soha nem veszítettem el a reményt, hogy megtalálom azt a férfit, aki majd az egész szívemet birtokolja. És jött ő. A nagybetűs férfi, akinek végre mindenem odaadhattam, a szívemet és lelkemet teljesen. Minden nap egy szerelmi kaland, tökéletes az összhang közöttünk. Vannak nehézségeink, mint mindenki másnak, de a szerelmünk és az egymás iránti tökéletes bizalom mindenen átsegít. Idén nyáron összekötöttük az életünket, a jövő felé a gyermekáldás reményében tekintünk. A ma már férjemnek nevezett férfi figyelmes, gáláns, izgalmas és hűséges. Nem telik el úgy egy este sem, hogy meg ne kérdezze, milyen napom volt és van-e valami, amit szeretnék megbeszélni. Ezért mindenkit szeretnék megkérni, ne adja fel, mert vár rá is egy ilyen szerelem!
Az olvasói levelet Krisztina (ál)nevű olvasónk küldte nekünk, aki annak a felhívásnak tett eleget, hogy boldog házasságban élő olvasóinktól is várjuk a leveleket, hogy reményt és hitet adjanak azoknak, akik még csak keresgélik a társukat.
A kölcsönös alkalmazkodás a meghittség jele
Ahogy olvasónk is írja, a bizalom és a szerelem foka képes akkora erőt adni, hogy a súrlódásokon, vitákon és a nehezebb időszakokon is átlendítheti a kapcsolatot. Amikor elhangzik, hogy valaki érzelmileg érett a párkapcsolatra, a szerelemre, akkor tulajdonképpen arra történik utalás, hogy a képességei közt az alkalmazkodás, a szolidaritás is ott van. Ez a mindennapokban minden nap megmutatkozik: magától megköszöni az elé tett reggelit, vacsorát, éjszakára odakészített pohár vizet, képes bocsánatot kérni, és nem utolsósorban képes tisztelni a másik igényét, érdekeit. Bizonyos élethelyzetekben ez együtt jár azzal is, hogy lemondunk a saját igényeinkről a közös érdekért vagy a másik igénye miatt. Értelemszerűen következik a felsoroltakból, hogy a kapcsolat csak akkor működhet, ha mindkét félben megvannak ezek a képességek, hiszen ha csak egyvalaki alkalmazkodik folyton a másikhoz, az egyenes út a testi-lelki kimerüléshez, mártírsághoz.
Sokan a győzelemre és a hódításra hajtanak, azonban ez a felnőtt párkapcsolatokban, házasságokban egymás legyőzésére és a másik kihasználására korlátozódik. Az ilyen kapcsolatok értelemszerűen nem lesznek hosszú életűek, vagy ha igen, akkor abból a meghittség és intimitás hiányozni fog, marad helyette a másik mardosása, az állandó törekvés arra, hogy meggyőzzék a másikat a saját igazságukról. Amikor révbe ért valaki a párkapcsolatok terén, és érett a szerelemre, akkor az a viselkedésében is megnyilvánul, ami egyet jelent azzal, hogy bár vannak viták, időnként vérre menő konfliktusok, azonban a mögöttes tartalom, a szerelem, a szeretet, az egymás felé fordulás nem sikkad el a vitákkal.
A szerelemre való képesség is egy tanulási folyamat, amit sok-sok szerelmi kapcsolattal, plátói szerelemmel tanulunk meg. Az alkalmazkodást is megtanuljuk a szerelmi kapcsolatainkban, de teszünk is azért, hogy minél kevesebb súrlódási felület legyen: nem véletlen például, hogy végül olyan társat választunk, akinek nagyon hasonló az életvitele, az időbeosztása.
A jó párkapcsolatban tehát általában az válik fontossá, hogy a másiknak mi az, ami fontos, illetve az, hogy akkor is adunk, amikor fáradtak vagyunk, hiszen az, hogy a szerelmünknek örömet szerezhetünk, egyfajta ajándék. Szeretjük a partnerünket boldognak látni, és ha szükséges, akkor éjjel egykor is kivánszorgunk a kedvenc jégkrémjéért a boltba. A meghitt, intim, harmonikus kapcsolatokban is vannak tehát viták, veszekedések, konfliktusok, ezek szükségszerű velejárói a szerelemnek. Azonban az, hogy alkalmazkodunk egymáshoz, hogy örömet ad, ha a másik boldog valamitől, amiben mi is benne vagyunk, szintén fontos velejárói a hosszú távú szerelmi kapcsolatoknak.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
