39 éves vagyok, és 15 éve élek házasságban. Van két gyerekünk, de harmadiknak ott a férjem, aki tényleg az esetek többségében olyan, mintha a gyerekem lenne. Ellátom őt is, ő dolgozni megy, a gyerekek suliba, mindenkiről gondoskodom, törődöm, de úgy érzem, nem férjem van, hanem egy családtagom. A munkája miatt alig veszi ki a részét a házimunkából, ha csinál is valamit, akkor agyon kell dicsérni. Úgy érzem, hogy már csak szeretettel tudok ránézni, nem vagyok szerelmes, és nem is tekintem őt igazán férfinek. Nem tudom, hogy jól van-e így, félek attól, hogy megcsal majd emiatt, viszont a szexhez sincs igazán sok kedvem vele, hiszen nem érzem magam A Nőnek vele.
Az olvasói levelet Eliza nevű olvasónktól kaptuk, aki sok más feleséghez hasonlóan egy ellaposodott kapcsolatban él, amit megcincáltak a hétköznapok.
Mit lehet tenni? Valóban válni kellene?
A párkapcsolatok örökké változásban vannak, hol fent, hol lent, és hogy mikor melyik területen van tovább, az sokszor az élettől is függ, nemcsak a két emberen. Olvasónk úgy érzi, már nem szerelmes, és csak családtag számára a férje, nem több. Ezzel az érzéssel nincs egyedül, az évek alatt a házasságok átalakulnak, és a kezdeti nagy szenvedélyt követő szerelmes érzések tiszta szeretetté alakulnak át. Az, hogy elmúlt a nagy szerelem, természetes folyamat, a szeretet, a bizalom és az összetartozás érzése azonban megmarad. Amit még olvashatunk a levélben, és ami már problémát jelent, hogy felborult a férfi-női egyensúly, azaz olvasónk nem látja férfinak a férjét, és nem is igazán kívánja, a saját gyerekének tartja.
A házasság ellaposodásában évek munkái is lehetnek, teljesen tudattalanul, hiszen ha idő hiányában elmaradoznak a randevúk, ha a két ember nem tölt elég minőségi időt kettesben, ha csak beájulnak egymás mellé este az ágyba hónapokon keresztül, és ennyi az életük, mindketten sokat tesznek azért, hogy kapcsolatuk válságba jusson. Az természetesnek mondható, ha ilyen periódusok vannak egy pár életében, ha mindez átmeneti és nem tartós. Tartósnak akkor mondhatjuk, ha több mint fél éve fennáll, és ennek jeleként a szex ellaposodik, a kedveskedés eltűnik, az egymás felé fordulás, őszinte érdeklődés szintén elmúlik a kapcsolatban. A kialakult helyzeten párterápia segíthet, szakember segítségével feltárható az eltávolodás oka is.
Az olvasónk azt kérdezi, elváljon-e a férjétől emiatt, hogy már nem úgy szereti. A válasz az, hogy
Az őszinte beszélgetés segíthet tisztázni, kinek mi lenne jó, és arra is fény derülhet, hogy hajlandóak-e mindketten változtatni a kialakult helyzeten. Meglehet, hogy a férjnek semmi gondja nem lesz, és nem fogja érteni, mi a gondja a feleségének: vannak férfiak, akik belekényelmesednek egy kapcsolatba, és úgy érzik, semmit nem kell tenniük. Ha tényleg mindent megpróbáltak, hogy változtassanak, és nem sikerült, ha az egyik fél menthetetlennek érzi a kapcsolatot, akkor jöhet szóba a válás, de ezt is eleinte próba különéléssel lenne célszerű elkezdeni. A tényleges válást tehát jó, ha megelőzi a beszélgetés és a tényleges változtatás, illetve párterápia is segíthet megoldani az ellaposodott kapcsolatot.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
