Nemrég ismét meghalt egy kisgyerek, akire rátámadt egy addig jámbornak ismert kutya, pár napja pedig két embert ölt meg egy staffordshire terrier. Hiába szigorítják egyre jobban a kutyatartási szabályokat, veszik rendeletbe, hogy nem lehet póráz nélkül sétáltatni, szájkosár nélkül utaztatni, rövid láncon tartani: ezeket a baleseteket általában nem a városi, lakásban nevelt, póráz nélkül a gazdájuk mellett sétáló kutyák okozzák, hanem szabálytalanul vagy bezárva tartott, elhanyagolt ebek. Szakértőket, etológust és kutyakiképzőt kérdeztünk meg arról, hogy kinek a felelőssége a támadás, hogyan lehet elkerülni, illetve mik a figyelmezhető jelek.
A legtöbb kutyatámadásról szóló hírt olvasva kiderülnek olyan részletek, minthogy a kutyát nem gondozták megfelelően, emberektől és állatoktól elszeparálva tartották, vagy éppen voltak korábban is jelek agresszív viselkedésre, csak nem vették jelnek, mert nem gondolták, hogy ide vezethet. A kérdésnek nagyon sok oldalát lehet vizsgálni — kezdve a fajták különbözőségeitől a kutyák idegrendszeri betegségein át a helyes neveléséig és az agresszió kezeléséig. Igyekeztünk az összes felmerülő témát körbejárni, ebben Csányi Vilmos és Pongrácz Péter etológusok, illetve Orosz Viktória okleveles kutyakiképző és kutyás mentő segített nekünk.
Nem minden fajta alkalmas ölebnek
Csányi Vilmos szerint az első és legfontosabb, hogy olyan kutyát válasszunk, aki tud alkalmazkodni azokhoz a körülményekhez, amit mi biztosítunk neki. Hozzáteszi: hatalmas divat lett a kutyatartás, a kutyatartó családok aránya a legmagasabb Magyarországon a többi országhoz képest, ebből pedig több minden következik.
- Nagy százalékban hozzá nem értő és kellő idővel, türelemmel nem rendelkező emberek vállalnak kutyát, aminek aztán elhanyagolják a nevelését — ami egyébként napi több órás program, ha teljesen biztosra akarunk menni.
- Rengeteg olyan fajtát kezdtünk el hobbicélokra, mintegy ölebként tartani, akiket egészen más feladatokra hivatottak.
Az agressziónak minden kutyánál van egy küszöbe, ez lehet magas, amikor rácsaphatunk és nem reagál, meg lehet nagyon alacsony, amikor egy pici fegyelmezésre rögtön agresszióval válaszol. Ez viszont fajtafüggő. Egy golden retriever nem fog támadni, egy pitbullt meg arra szelektáltak, hogy a legkisebb akciónál válaszoljon.
Utóbbi alapvetően harci fajta, eredetileg medve és bika heccelésére használták, majd áttértek a kutyaviadalokra. Elsősorban kutyákkal szemben agresszív, fáradhatatlan küzdő, egyébként nagyon gazdaszerető állat, de ha történik valami, amit a kutya agresszív gesztusnak gondol, azonnal támadhat, akár gyerekre is. Nehezítő körülmény, hogy a gyerekek hajlamosak rángatni a kutyát, cibálni a fülét, de még csak ez sem kell: elég ha véletlenül ráesik, és a kutya automatikusan odakap, nem azért, mert gonosz, hanem mert alacsony az agressziós küszöbe.
Lehet, hogy mire megharapja a kezet, már észbe kap, és nagyon fogja sajnálni a kutya, de akkor már késő
– mondja Csányi, majd hozzáteszi: a támadás kockázata itt semmilyen nevelési eszközzel sem védhető ki, sosem lesz a pitbullból golden retriever, ez genetika.
Genetika vagy sérülés váltja ki az agressziót?
Ahogy embereknél is előfordulnak antiszociális személyiségzavarral rendelkezők, akikből sorozatgyilkos válhat, a kutyáknál sincs semmi garancia arra, hogy nem fogunk ki sérült lelkű állatot. Ennek szintén lehet genetikai és nevelésből származó oka.
Mivel a tenyésztők többsége az eladásra megy, nem szűrik rendesen az idegrendszeri betegségeket, viselkedésre pedig egyáltalán nem szelektálnak, nem veszik ki a tenyésztésből az agresszív, viselkedésproblémás egyedeket, ugyanúgy eladják őket
– mondja Csányi.
Pongrácz Péter is afelől közelíti meg a támadásokat, hogy a kutyák viselkedése sokféle lehet, például két véglet között mozoghat az, hogy miként reagálnak, ha elveszik tőlük az ételt. A városi kutyatartás divatossá válásával az ehhez való hozzáállásunk is változott, mert míg egy falusi gyereknek megtanították, hogy nem is próbáljuk meg elvenni a csontot a kutyától, városi környezetben alapelvárás, hogy a kutya szájába akár evés közben bele lehessen nyúlni, és ő ezt tűrje. A gond akkor kezdődik, mikor a kutya olyan szituációval találkozik, amivel korábban nem, akkor agresszívvá válhat.
Csányi Vilmos egyébként konkrét esetet is látott már ilyenre.
Pongrácz is úgy gondolja, hogy a kutyák egy bizonyos százaléka – akár születetten – nem alkalmas bizonyos szituációk kezelésére. Ez szerinte nem nevelés kérdésre, egyszerűen lehetnek szerencsétlen kombinációk a génállományban. Javíthatatlan kutya viszont nagyon kevés van, ez szélsőség.
A fajták közti különbséget ő is előhozza, szerinte is sok olyan állatot tartanak lakásban, ami erre nem alkalmas. És nagyon nem mindegy, hogy egy csivava kap oda a gyerekhez, minimális sérülést okozva ezzel, vagy egy erős állkapcsú harci kutya, aki komoly sérülést tud okozni egyetlen harapással. Vannak videók megőrült csivavákról, amiken rengetegen nevetnek, hiszen milyen vicces egy agresszív kisállat, de ha ugyanezt egy pitbull csinálná, közel sem lenne annyira jópofa dolog.
Nehéz előre látni, hogy meddig fajulhat, de érdemes az agresszió első jeleinél kezelni a problémát. A menhelyről örökbefogadott felnőtt kutyák is lehetnek veszélyesek, mert máshogy viselkedhetnek, miután hazavittük őket.
Nehéz felmérni, hogy az örökbe adandó kutyáknak milyen tendenciái vannak. A kollégáim végeztek teszteket úgy, hogy a menhelyre behozott kutyáktól megpróbálták elvenni a csontot. Amikor bekerülnek a menhelyre, még az az olyan kutya is, akinek a leírásában benne van, hogy voltak agresszióra utaló jelek, bárány lesz, odaadja a csontot. Ha letesztelik két hét múlva, már egy részük bizony odakap
– meséli Pongrácz.
Nehéz definiálni azt is, hogy mi az, ami a kutyáknál abnormális. Nem nagyon lehet az emberi betegségeket ráhúzni kutyákra, mert embernél behatárolható, hogy mit jelent a hiperaktivitás, de mondjuk egy Jack Russell-terrier egy basset houndhoz képest mindenképpen hiperaktív lesz, ezek nem olyan egyértelmű dolgok a fajták különbözősége miatt.
Hogyan neveljünk jól?
Orosz Viktória szerint egy nagyon jól nevelt kutya is elvihető addig, hogy odakapjon, esetleg kisebb sérülést okozzon, ha sokáig piszkálják. Ez főként gyerekeknél veszélyes, akik nem tudják, hogyan kell a kutyához nyúlni, itt egyértelműen a szülő felelőssége megtanítani a gyereket arra, hogy miként bánjon az állatokkal.
Ha a kutya úgy érzi, hogy eljut egy pontra, ahonnan csak így tud menekülni, akkor odakap. Tűr egy pontig, de ha úgy érzi, hogy csapdába szorították, támadni fog. Az pedig a méretétől függ, hogy mekkora sérülést tud okozni.
Mivel élőlényről van szó, sosem lesz annyira kiszámítható, mint mondjuk egy közlekedési jármű, ne várjuk tehát tőle, hogy bármit elviseljen, akkor is, ha az fájdalmat okoz neki vagy félelmet kelt benne. A támadásnak mindig vannak előjelei, lehet látni a kutyán, hogy hátracsapja a füleit, kidülled a szeme, próbálja elkerülni az érintést, ilyenkor a gazdának azonnal lépnie kell.
Bármilyen szituációban, ha a kutya emberre morog, odakap, támadólag lép fel, és ezt a viselkedést a gazda nem teszi azonnal helyre, nem bünteti meg érte, akkor a kutya olyan megerősítést kap, amiből építkezhet afelé, hogy az agresszív viselkedés rendben van. Falkába kerüléssel ez tovább rosszabbodhat.
Azzal, hogy elkerüljük az adott szituációt, amiben a kutya agresszívan reagál, tehát nem nyúlunk a tányérjához, egyre többet kockáztatunk, mert a kutya más helyzetekben is be fog próbálkozni hasonló viselkedéssel. Ha ilyet tapasztalunk, azonnal forduljunk kiképzőhöz, ne próbáljuk meg házi nevelési módszerekkel megjavítani a kutyát, mert tovább ronthatunk a helyzeten.
A technika, amit alkalmazunk, a kutyától, a helyzettől és a gazdától is függ. Nem adunk a gazda kezébe olyan eszközt, amit nem tud használni. Mindenképp az a cél, hogy megértessük a kutyával, ez egyáltalán nem elfogadható viselkedés. De nem árt rájönni az agresszió okára, lehetséges, hogy fél valamitől, ebben az esetben a bizalmát kell építeni az emberek felé.
Az önbizalommal teli agresszív kutya viszont a legveszélyesebb, itt van a legkevesebb előjele, hogy támadni fog, mert nem a távoltartás a cél, hanem szimplán élvezi, hogy kontrollálhatja a környezetét. A félelmi agresszió is átcsaphat magabiztos agresszióba, ha nyertesként jön ki a szituációkból.
A fegyelmezés eszközei itt széles skálán mozoghatnak. Negatív visszajelzést az agresszióra mindenképp kell kapnia, itt a kizárólag pozitív megerősítésen alapuló technikák nem működnek. Hogy ez fojtónyakörv, fizikai fegyelmezés, leszidás vagy bármi más, abszolút a kutya érzékenységétől függ, ki kell tapasztalni, hogy mire reagál, nyilván a legenyhébb eszközzel kezdve. Az agresszív kutyák megnevelése egyébként nagyon nehéz terület, Orosz Viktória nem is vállal olyan kutyát, akinek emberrel van problémája, és fizikailag erősebb nála.
A legjobb, ha a kezdetektől következetesen és céltudatosan neveljük a kutyát, ebben az esetben nem juthatunk el odáig, hogy ne lehessen fegyelmezni, és a leszidás, vagy maximum a nyakörv megrángatása elég negatív visszajelzés legyen ahhoz, hogy értse, rosszat csinált.
Kiemelt kép: Thinkstock
