Básti Juli hatvanéves lett, igazán sikeres életpályát tudhat maga mögött, és egész életében csak egyetlen dolgot bán, mégpedig pont a korát. A Kossuth-díjas színésznőt nem zavarják a ráncok, azt viszont sajnálja, hogy több van már mögötte, mint előtte.
Az ötven sokkal rosszabb volt. Ha ötvenéves egy nő, az rettenetes, de persze aztán ha hatvanéves, az még rettenetesebb, csak már átestem a sokkon. Az ember minél többször esik át ilyen sokkon, annál könnyebb. Most már tényleg nagyon szűk az idő. De ha még sok van hátra, akkor is nagyon kevés ahhoz képest, hogy mennyire érdekel, mi lesz. Sokáig szeretném még nézni a gyerekeimet, és hogy legyen unokám. Mi lesz velük, hogy élnek majd felnőtt emberként? Hogyan teljesül be a sok vágy, ami még tombol bennük?
– idézi a Bors Barabás Éva Portré című műsorából Bástit, aki azt is elárulta, hisz abban, hogy ha valaki sokat használja a fejét, például sok szöveget tanul, mint ő színésznőként, akkor azt később éri el a végzet.
Básti Juli elmondta: a kor előrehaladtával egyre jobban izgul a színpadon. És hiába gyerekszülés, gyereknevelés, gyász, mindig az járt a fejében: az előadásnak jól kell mennie.
Amikor az anyám meghalt, borzalmas fájdalom volt, szörnyű sokk és nagyon váratlanul ment el. Másnap kabarét kellett játszanom. Végig az ő hangját hallottam, de akkor is azt gondoltam, hogy ezt most félre kell tenni, mert közben ott ülnek ezek az emberek, nekik ehhez semmi közük.
(Kiemelt kép: MTI)
