21 éves vagyok, a párommal 3 éve vagyunk együtt. Nekem tervben van az előttünk álló négy évben a gyerekvállalás, de úgy érzem, hogy nem fog összejönni, ha a páromon múlik. Azt érzem, hogy ő még bulizásra, szórakozásra, haverokra vágyik inkább. Ő most 25 éves és szerintem meg sem fordult a fejében a családalapítás, esküvő vagy hasonlók. Bízom benne, hogy egyszer csak jön egy sugallat, és fordul egy nagyot a kocka.
Édesanyám 21 évesen szült engem, én 21 évesen tanulok még. Szomorú a tény, hogy ennyire befolyásolja az életet a munka és a tanulás. A párom szülei is fiatalon vállaltak gyereket, öten vannak testvérek. Gyönyörű öröm lehet egy szülőnek a szép család, de nekünk, 21. századi fiataloknak szerintem már nem nagyon lesz időnk 6 gyermeket megszülni, felnevelni.
A levelet Júlia nevű olvasónktól kaptuk az Így jártam blog email címére, ő is egy korábbi levélre reagálva írta meg a véleményét. Mondatai felvetik a kérdést, mit lehet tenni, ha az egyik fél nem akar még elköteleződni, és azt is, honnan tudjuk biztosan, hogy a párkapcsolatunk a házasság felé tart.
Mikor jó házasodni?
A mai társadalom a 150 évvel ezelőttihez képest valóban a munka és a tanulás köré szerveződik a huszonéves korban. A biztonságos alapot igyekszünk megteremteni, lakáshitelt veszünk fel, a munka sok esetben nem hivatás, hanem pénzkereső tevékenység. Emellett a párkeresésre koncentrálunk, ami igen bonyodalmas, hiszen mindenki azt az egyet keresi, akivel hosszú távon el tudja képzelni az életét, akivel szép, harmonikus szerelmi kapcsolatot képes megélni. A keresés eltart egy darabig, amíg dédanyáink a tisztiklubban a szomszédfaluban félévente egyszer mehettek ismerkedni, ez ma már sokkal könnyebben megy, többféle fórumon, például a neten vagy a Tinderen. Sok lány és fiú szándékosan ki is húzza ezt az időt és a tapasztalatszerzésre koncentrálnak, rengeteg élményt szereznek, jót és rosszat egyaránt, amikből egyértelműen körvonalazódik számukra, valójában mire és kire is vágynak. A külsőségek mellett az évek múlásával egyre fontosabbá válnak a belső tulajdonságok is. A célok és az önismeret a legfontosabb a párkeresésben és a partnerkapcsolatban, amiket ha nem látunk magunk előtt, és nem tudjuk, mit is akarunk, akkor csak elvagyunk együtt, gondolván közben arra, hogy majd talán jobb valamikor jobb lehetőség, de addig ez is jó.
Természetesen nem kell mindenkinek a nagybetűs igazival összekötnie az életét, bár sokan arra a bizonyos érzésre vágynak, hogy már az első perctől fogva tudják, ő az. A házasság, az esküvő akkor lehet valóban a kiegyensúlyozott, boldog partnerkapcsolat beteljesedésének állomása, ha mindketten egyetértenek pár dologban, ha nem csak azért akarnak az oltár elé vonulni, hogy megmentsék a kapcsolatot, ha az egyik fél ki akar gyógyulni a korábbi válásából, szakításából, ha félnek az egyedülléttől. Házasodni csak átgondoltan érdemes, úgy, hogy tudjuk, mindketten egyaránt akarjuk.
A súrlódások, konfliktusok, mindennapi összeférhetetlenségek csúnyán alááshatják a párkapcsolatot, ha nem tudjuk megfelelően megoldani a problémáinkat. Nézzük a kérdéseket!
Hol képzeljük el magunkat öt év múlva? Mik azok a tulajdonságai a partnernek, amik öt év múlva is vonzóak lesznek, amiket szeretni fogunk benne? Kitérve a pénzkezelésre, időbeosztásra, alvási szokásokra, karrierre, hobbira, mindenre.
Hogyan kezeljük a stresszt? Hogyan oldjuk meg a konfliktusokat? Gondoljuk át, hogyan kezeljük például azt a hétköznapi helyzetet, ha fel kell hívni valamelyik szolgáltató ügyfélszolgálatot és hibás termék vagy szolgáltatás miatt panaszt kell tennünk, pénzt kell visszakérnünk. Csapatként működünk együtt ilyen helyzetben? Van, aki konfliktushelyzetben inkább a másikat hibáztatja, passzív-agresszív módon beszél, elvárja, hogy a partner kérjen először bocsánatot. Ez a viselkedés sem vetít előre sok jót, a problémamegoldó hozzáállás és az egymás iránti tisztelet ne szűnjön meg akkor se, ha vita van.
Milyen a partner kapcsolata a drogokkal, szerencsejátékkal, alkohollal? A családjában mit tapasztalunk? A függőségek, azok kezelése is sok házaspárnál problémákat okoz. A kapcsolat elején a rózsaszín ködös időszakban talán fel sem tűnik, mennyi füvet szív, mennyit iszik, mennyire szeret a haverjaival kaszinóba járni. Talán még vonzó is a rosszfiú énje. Azonban ezek komoly terhet róhatnak a házasságra.
Inkább lakótársak vagyunk vagy szerelmes pár? Ha a kapcsolatban kezd eltűnni az a bizonyos szikra, vagy az egyik félnek libidóproblémái vannak, akkor érdemes átgondolni, képesek vagyunk-e megoldani együtt vagy inkább mindketten szemet hunyunk a történések felett és élünk tovább egymás mellett.
Mit gondol a partner a gyerekvállalásról, mennyire komolyak a szándékai?
Mennyit beszélünk a párkapcsolatunkról a barátoknak, családtagoknak? A házasság után mennyire érezné a partner árulásnak, ha a gondokat megbeszélnénk egy baráttal vagy a szülőkkel? Lehet, hogy olyan társat választunk, aki minden gondját az édesanyjával beszéli meg telefonon?
Milyen kapcsolatban állunk a partner családjával? Ritka eset, és nagyon szerencsés az az ember, aki a leendő anyósából, apósából őszinte tiszteletet és szeretetet vált ki, hogy befogadják a családba és szinte gyerekükként szeretik. A legtöbbször a csöndes tűrés jellemzi ezeket a kapcsolatokat, ezért is érdemes átgondolni, ha a partner szülei megöregszenek és gondozásra szorulnak, hogyan tudjuk majd megoldani. Mennyire leszünk képesek részt venni ebben?
Kinek mekkora szabad térre, egyedüllétre van szüksége? Tisztelettel, megértéssel fogadjuk, ha a partner egyedül szeretne lenni?
Hogyan osztjuk meg a házimunkát? Megosztjuk egyáltalán?
Mi történne, ha megszűnne a munkahelyünk? Ha kirúgnák a partnerünket? Hogyan oldanánk meg? Egy ilyen egzisztenciális válság jelentősen megváltoztatja a személyiséget — képesek lennénk egymást támogatni ebben? Vagy a partner esetleg függőségeibe menekülne?
Hogyan állunk a partnerünk másokhoz fűződő viszonyához? Mit gondolunk egy munkahelyi utazásról, a barátokkal való hosszú hétvégézésről? Sértésnek vennénk, ha a partner az ágyban fekve mellettünk emojikat küldene este a kollégájának? Elmondaná, ha együtt ebédelne valamelyik exével? Mit érzünk, ha ezekről a kérdésekről van szó?
A kérdések segíthetnek abban, hogy ténylegesen átgondoljuk, képesek vagyunk-e hosszú távon együttműködni, és ha ezeken átrágtuk magunkat, máris közelebbi képet kapunk arról, valóban a mi utunk-e a házasság és a családalapítás, vagy valaki mással leszünk ebben együttműködő partnerek.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
