Pindroch Csaba elmeséli, hogy milyen volt életében először találkozni a rajongói véleményekkel, egy színészekről szóló kritikákat gyűjtő oldalon 137 hozzászólást talált magáról, melyek közül egyetlen egy volt, amely nem szidta őt. Az pedig így szólt:
Hagyjátok már! Ha tudtam volna, hogy ennyire utáljátok, nem nyitom meg ezt a topikot. Én különben ismerem, tök jófej srác. Lehet, hogy ő is tipikusan az a színész, aki az életben jófej, csak a színpadon gyenge.
Ekkor nagyon komolyan elgondolkozott, hogy kell-e ezt folytatni, mármint nem a kommentolvasást, hanem a színészi pályát.
Pokorny Lia megerősíti abban, hogy a kommentekben nem történik valódi eszmecsere, ez csak egy “ürítés” és nem szabad őket elolvasni.
Pokorny utána a nemrég bemutatott monodrámájáról beszél a Viasat3 műsorában, mely jelenleg a legfontosabb dolog az életében, meg tudja élni benne a mélységeket, illetve pszichológiai érdeklődését is bele tudja tenni. Az egyik kedvenc mondata az előadásból az, hogy
A nyugodtság majd a reménytelen beletörődés érzése. Ez számomomra nem egy szomorú mondat, hanem az elfogadás érzése.
Pindroch Csaba szintén egy monodrámát játszik mostanában, amellyel a legfőbb célja az volt, hogy a férjek, akiket a feleségük rángatott el a színházba, csillogó szemmel hallgassák, amikor kimondja azokat a gondolatokat, amiket ők sosem mertek.
Ehhez képest a férfiak ugyanúgy néznek rezzenéstelen arccal, a nők meg röhögnek és jól érzik magukat. A végén egy mondattal helyre teszem az egyészet. Azért az egy mondatért dolgozom.
Volt olyan, hogy az előadás után megköszönték neki az estét, egy nő arról számolt be, hogy párja 11 év után végre megkérte a kezét az előadás hatására. És szerinte ezért éri meg csinálni.
Kiemelt kép: VIASAT3/Labancz Viktória
