Sziasztok! Éva vagyok, elmesélem az én történetemet is. 33 éve vagyunk házasok, én nagyon fiatalon, 17 évesen mentem férjhez. A férjem 23 éves volt akkor. Úgy gondoltam, hogy megtaláltam a nagy őt, és azóta is így gondolom. Nem keresgéltem soha senkit, nekem így minden jó volt. Van két felnőtt gyermekünk is. Nekem több éve van Facebookom, rengeteg ismerőssel, főleg a gyermekeimmel és a közeli barátokkal beszélgettem a kevés szabadidőmben. Nem írogattam például idegenekre. Idén nyáron megkért a párom, hogy csináljak neki is Facebookot, mivel ő még nem annyira jártas az ilyen dolgokban. Persze szívesen megcsináltam, aztán már annyira belejött, hogy hajjaj.
Éva nevű olvasónk osztotta meg a 24.hu Így jártam párkapcsolattal foglalkozó blogjával, mi lett abból, amikor regisztrálta a férjét a Facebookra és készített neki egy profilt. A levélből kiderül, hogy a férj lehetőséget talált a közösségi oldalban, és úgy tűnik, férfi énjét ott éli meg. Ezt természetesen az olvasónk nyomon követi és rendszeresek a viták köztük. A feleség féltékeny, a férj pedig kiakad, amiért a feleség belenéz az üzenetekbe. Szebb volt a világ Facebook nélkül? — Ez minden korosztályban rendszeresen probléma a párkapcsolatokban.
„Egyszer csak zavarni kezdett, hogy este fél 11-kor, amikor megyek haza a munkából, még mindig ott van a gépnél. Persze sok minden van itt fönt a neten, gondoltam, el lehet szórakozni ilyen sokáig. De mivel tudtam a jelszavát, kicsit utánanéztem. Hát mit mondjak, meglepett a dolog. Üzenetek a szomszéd fiatal lányoknak, egy teljesen ismeretlen nőnek. Ezek kicsit visszafogottabbak, inkább bókok voltak. Kivertem a balhét, persze én voltam a hibás, mert mit leskelődök utána. Szerinte orvoshoz kell mennem, mert féltékenységi mániám van már 30 éve.
De akkor sem irkálunk privátban üzeneteket, az nekem gyanús, azzal már valami célja van az embernek! Ez két hónapig forrt bennem, azóta sem tudtam igazán lenyugodni. Ő azt mondja, semmi különös nincs, és nem is írt azóta senkinek. Megváltoztatta a jelszavát, de megint meg tudom nézni, csak nem szólok róla. Várom a végkifejletet. Nem bírja megállni, most egy 35 évvel ezelőtti barinőjére írt, akivel -elmondása szerint – nagyjából két hetet jártak annak idején. Neki is bókolgat, hogy megnézné a szemeit, mit sugallnak így 30 év után. Holott tudom, hogy ő nem ilyen, legalább is nekem soha nem bókolt. És csendben várok, nyelem ezeket a dolgait. Ti mit csinálnátok? Hogyan kezelnétek ezt? Igazából nem találkozik senkivel. Lehet, nem merne oda állni az adott személy elé, csak így meri? Mit csináljak?”
Mit lehet tenni?
Olvasónk helyzete nem könnyű és sajnos azt kell megállapítanom, hogy egészen hétköznapi a történet. A Facebook, az internet lehetőséget adnak az ismerkedésre, akkor is, ha valaki 33 éve házas és hűséges. A férj az ötvenes éveiben jár, ami a kapuzárási pánik időszaka. A férfiak potenciája az évekkel folyamatosan csökken, így előfordulhat, hogy önmagának keres teret arra, hogy bizonyítsa, ő még férfi. Sajnos ez az a helyzet, amikor okos feleségként és nőként a családot, a békét szem előtt tartva félre kell nézni. Bármilyen zavaró is, és bármennyire éli meg a feleség jogosan ezt hátbatámadásnak, megcsalásnak, egyfajta érzelmi hűtlenségnek, teljesen ellenkezően célszerű viselkedni, mint ahogyan tennénk.
33 év sok idő, rengeteg fájdalom, trauma, boldog emlékek és a közösen felépített élet mind összetartják a házasságot, ami sziklaszilárd alapnak bizonyul a levél alapján. Mivel mindketten igen fiatalok voltak, amikor összeházasodtak, így kimondható, hogy egymás mellett váltak felnőtté. Ezek pótolhatatlan élmények, ezt egyetlen egy 20 éves szomszédlány sem tudja helyettesíteni egy mosollyal sem, maximum egy jó segg vagy jó láb lesz a férj szemében.
A közös életükben megtalált boldogságot és örömöt úgy tűnik, mintha a hétköznapok elsodorták volna, legalábbis erre utal az, hogy a sorok közt azt látni, a feleséget zavarja, hogy neki nem jár bók, de más nőknek igen. A házasság és a párkapcsolatok hullámvölgyek és magas hegyek sokaságából állnak. Legyen ez a helyzet megoldandó feladat: randizgatásokkal, egymásra figyeléssel és több közös nevetéssel elképzelhető, hogy a férj leszokik, ráun a facebookos üzengetésekre — minden csoda három napig tart. Amennyiben a veszekedések és a viták uralják a mindennapokat, azt javaslom, hogy harmadik személyként terapeuta segítségével beszéljék meg a szabályokat és tisztázzák, kinek mi esik rosszul. A szakember tud abban segíteni, hogy a házasságuk érdekében kompromisszumot kössenek a Facebookozás terén is.
A rovatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
