A színész az Arckép című műsorban beszélt arról, hogy mennyire szemérmes, ha emberek között van. Ilyenkor például csak akkor érzi jól magát, ha sminket visel.
Mindig alapozni szoktam, mert szégyellem magam. Úgy szégyellem magam, mint Gálvölgyi János magyar állampolgár, hogy kimegyek esténként egy színpadra, és mutogatom magam. Ha van egy festékréteg rajtam, az elválasztja a saját arcpíromat attól, aki lát engem. Szemérmes ember vagyok, héttől tízig színész, előtte meg utána nem.
Gálvölgyi János a próbafolyamatokat is nehezen éli meg:
Nem szeretek próbálni. Elviselhetetlen számomra, hogy előző este játszottam, és nagy sikerem volt, ott tapsoltak, ott nevettek, ahol én akartam, délelőtt viszont próbálnom kell, és tehetségtelenül mondom, hogy jó napot kívánok, hogy szeretlek, rosszul ülök le, rosszul fogom meg a poharat. Bennem van egy rossz érzés, és még nézik is, hogy ma ez nekem még nincs meg, nem megy. Persze amikor már megvan, akkor már nézhetik, de amíg oda eljutunk, addig szégyellem magam
– idézi a Blikk a színészt, aki a premierek után sem ünnepelteti magát, inkább gyorsan hazamegy.
