Milyen az élet Amerikában?
Furcsa ez, most úgy kérdezi, mintha azt kérdezné, milyen az élet a Marson. Nagyon sokan nem tudják – miért tudnák -, hogy én negyedszerre lakom az Egyesült Államokban hosszabb ideig, ebből harmadszor Washingonban. Tíz évvel ezelőtt a gyermekeim is ide jártak óvodába. Most, tíz évvel később ide járnak felsőtagozatos iskolába és gimnáziumba. Tehát nem tudok nagy nóvumokkal szolgálni. Én nagyon szeretem, jól érzem magam, még akkor is, ha most egy kicsit meleg van.
Mennyire változtak meg a dolgok önök körül?
Reggel felkelünk, én hat óra harminckor ébredek, ugyanúgy elkészítem a gyerekeknek a reggelit, mehetnének iskolabusszal is, de a két gyerek iskolakezdése között annyi a különbség, hogy egyszerűbb, ha kocsival eldobom őket. A gyerekek délutánig tanulnak, mindkettő anyanyelvi szinten beszél angolul, ahogy a pici is, csak ő brit akcentussal, mivel London közelébe jár iskolába. Hogy mit csinálunk, az attól függ, hogy itt van-e a feleségem és a kisebbik gyerekem, vagy mi vagyunk ott, esetleg magunkban vagyunk. Ez egy nagyon megtervezett, de laza dolog. Most például múlt héten kimentünk Gyöngyivel az óceánpartra, bejöttünk a belvárosba, sétáltunk, kirándultunk, barbecue-t sütöttünk, minden ilyesmit csináltunk. A gyerekek edzésre járnak, Benjamin a gimnáziumi csapatának kapitánya, Barnabás drámatagozatos színjátszó körbe jár. Amikor eljön az este, mint bármely más édesapa, leckét írunk, ellenőrzöm, aztán sakkozunk. Nagyjából ugyanolyan életem van, előadásokat tartok több nyelven, és nagyon sokat utaztunk, tehát ez a központ volt, és az elmúlt időszakban voltunk Haitin, árvaházban dolgoztak a gyermekeim a felügyeletem mellett, voltunk Sri Lankán, az Egyesült Arab Emirátusokban, Floridában, Kaliforniában, New Yorkban, New Jersey-ben, Marinelandben, Virginiában, nagyon sok helyen.
Néhány hónap alatt körbeutazták a világot.
Én nem luxusra költöttem sohasem. Ha megnézi a kocsimat, egy abszolút pici, középkategóriás kocsi, nincs luxusórám, jachtom, kacsalábon forgó palotám, én inkább élményekre költöttem, és úgy gondolom, hogy a kisfiaim az árvaházban dolgozhattak, saját kortársaikon segíthettek, a világ egyik legnyomorultabb országába vittem el őket, és nem luxuskörülmények között, én úgy gondolom, hogy többet tanultak az elmúlt egy évben, mint nagyon sok kortársuk.
Én megfogadtam, hogy mindent meg fogok nekik mutatni, amit én megtapasztaltam. Ezeknél a gyerekeknél nincs megkülönböztetés, nincs különbség bőrszín, vallás, kerekesszékes vagy látássérültség között, és én nagyon elégedett vagyok. Különösen nagyon büszke vagyok arra a két fiúra, akit most láthattál, Benjamint és Barnabást, akik ugyanúgy segítenek a mai washingtoni magyar keresztény gyülekezet alapításában, ugyanúgy az árvaházban Benjamin altatta a helyi kicsiket, és mivel egyetlen fehér gyerek volt, mindenki körbeugrálta, hogy ő a fehér gyerek, a nagy testvér, szóval ezek óriási élmények.
Meddig tart még ez? Azt lehetett olvasni, hogy az ATV-nél két műsort is kapott.
Kettőt is? Én igazából a magyar sajtóból szoktam elolvasni, hogy mit kaptam.
Nem igaz?
Nem mondom, hogy nem igaz, csak érdeklődéssel figyelem, hogy néha a sajtóból tudom meg azt, hogy mi az, ami velem történik, és mi az ami nem. A munkámmal kapcsolatban most is, és a jövőben is elsősorban a Facebook-oldalamon kommunikálok. Tény: megállapodtam az ATV-vel, ahol fantasztikus embereket ismertem és sok barátom is dolgozik ott. A nyáron ki fogunk próbálni bizonyos dolgokat, hogy hamarosan a legtestreszabottabb, a legtesthezállóbb dolgokkal tudjunk előállni. Egy biztos, a reggeli műsort fogom vezetni, Bombera Krisztina nekem húsz éve civilben az egyik legjobb barátom.
Ott a Heti Napló Sváby Andrással, ami jelenleg Magyarország legjobb riportmagazin-műsorának tartok, egészen fantasztikus, ahogy ezek a fiatal tehetségek nagyszerű műsort csinálnak. És reményeim szerint hamarosan indul a Tvrtko túl minden határon című műsor, ahol filmeket fogok készíteni, olyan filmeket, amiket tőlem megszokhattak, és remélhetőleg szeptember-október tájékán már az első részt láthatják ezzel kapcsolatban. Nekem nagy öröm, hogy aki szeretné, el tudja érni ezeket a filmeket.
Nyáron ezek szerint már otthon lesz Magyarországon?
Néhány héten belül hazamegyünk, igen.
Ott volt Donald Trump beiktatásánál.
Igen, ott álltam harminc méterre tőle.
Hogy jutott be?
Ezt sokan szeretnék megtudni. Ezzel a Trump-beiktatással, amikor megmutattam az interneten a belépőmet, mindenki hátrahőkölt, hogy váó. Olyan valószínűtlennek tűnt. Nos, ugyanúgy jutottam be a Capitoliumba, ugyanúgy elmentem a Fehér Házba, meghívtak oda, illetve sokszor voltam benn a kongresszusban, szenátorokkal, képviselőkkel. A meghívásnak a története nagyon távoli, és majdnem két évtizedre nyúlik vissza, de én nem Trump beiktatására, hanem az aktuális elnök beiktatására mentem, tehát én nem vagyok a jelenlegi amerikai elnöknek sem támogatója, sem ellene tiltakozó, ugyanis nem az én elnököm.
Visszatérve a tévézéshez, milyen lesz a TV2-vel szemben műsort készíteni?
1997. október 4-én szombaton én voltam a televízió legelső szerződtetett riportere. Azon a napon a Tények legelső riportját én készítettem. Másnap a Napló legelső riportját én készítettem. A legutolsó Naplót is én vezettem. Amikor elmentem a TV2-től, akkor sokan várták azt, hogy majd én kipakolok, jól odamondok, beszélek politikai cenzúráról, nyomásgyakorlásról, vagy hogy mi zajlott le, de akik úgy gondolták, hogy ez fog történni, azok engem nem ismernek. A TV2 az életem része volt, az életem részévé vált és az marad mindörökre.
én a saját szavaimért, cselekedeteimért, gondolataimért kell, hogy mindig vállaljam a felelősséget. Amikor véget ért a Napló, volt egy közlemény, amiben az volt, hogy a TV2 Naplójának stábja az adott körülmények között már nem akarta elkészíteni a műsort. Én akkor vettem vagy kétszáz csokit, Mikulás közeledett, tele volt a Tesco kocsival, végigmentem a folyosókon, és a portástól az öltöztetőkön át a riporterekig, a vágókig mindenkinek adtam egy csokit, figyelve arra, hogy a büfés nénitől kezdve az éttermi munkatársakig mindenki kapjon belőle. Hiszek a méltó búcsúkban és a méltó beköszönésekben és megismerkedésekben, mert úgy gondolom, hogy ez az egyik alapja mindennek. Úgyhogy
Én is nézem a műsorait, én is látom a Tényeket, nekem is megvan a szakmai véleményem erről, viszont azt megtartom magamnak. Ezúton is kívánok az összes munkatársának a portástól az öltöztetőn át a büfés néniig mindenkinek nagyon jó munkát, az egész TV2-nek!
Azért van némi közöm a Mokkához, hogy szakmai részt is mondjak. Az ATV-Start műsorvezetőjeként majd szeptembertől azt szeretném, hogy amikor mi köszöntjük a nézőket, akkor azt mondják, hogy reggel van, a Start című műsort választom, mert az a legjobb. Hogy ez most nézettségben mit jelent majd, nem tudom, de azt szeretném, hogy az ATV Start gombját nyomják meg, mert az a legjobb műsor, a leginformatívabb, a legkorrektebb, a legbefolyásolhatatlanabb. Én az vagyok, nincs politikai szimpátia. Mindenki végezze becsülettel a munkáját a Mokkában is, az RTL, a Duna TV reggeli műsorában is. Felrajzoltam egy kört otthon, a körbe belerajzoltam egy pontot, és én vagyok a pont középen. Nekem nincs olyan, hogy én jobboldali vagyok, baloldali vagyok, kormánypárti vagyok, ellenzéki vagyok. Azt se értem, hogy mit jelent, hogy ellenzéki újságírás vagy kormánypárti riporterkedés. Illetve tudom, felfogom, hogy ez van, de
ráadásul nekem tényleg nincs is.
Mennyire érzi innen a magyar sajtó megosztottságát?
Mindenki a saját lelkiismerete szerint végezze az újságírást, magamért tudok felelősséget vállalni. Én a magam munkája miatt aggódom annyiban, hogy izgulok. Miközben nekem mondjuk úgy, hogy a fő tevékenységi köröm az előadások. Büszke vagyok rá, hogy a Tvrtko túl minden határon színházi este megtölti a színháztermeket mindenhol, és hogy Londonban dupla teltházam volt márciusban, ami sokkal több mint ezer ember.
Visszatér még Amerikába?
Washington belvárosában ülünk most. Ma megalakul az első washingtoni keresztény gyülekezet, ami egy óriási dolog, sokat dolgoztak rajta a barátaim, László, Béla és Sándor. Büszke vagyok rájuk, hozzám tartoznak. Örülök, hogy itt lehetek. Hiába jöttem el lakni negyedszer is Amerikába, hiába mentünk körbe a Földön, hiába voltam árvaházban meg az Empire State Building tetején, és hiába innen vittem el a gyerekeimet iskolába. Ezeknek a srácoknak soha nem lesz akcentusa, ízig-vérig magyar gyerekek, hozták a mai rendezvényre a magyar zászlót és
