Azt énekled valamelyik számodban, hogy: „Lopni, megyünk lopni.” Ezért indulsz a választáson?
Pityinger nem lopni megy!
„A telep csicskája” vagy „Magyarország rémálma” leszel?
Annak a Magyarországnak leszek és vagyok a rémálma, ami elnyomja az embereket. Most megmutatom, hogy egy csicskából is lehet valaki. Mondjuk, ezt mutattam egész életemben.
Akkor „Az idő változik, de Dopeman marad, ugyanaz a ravasz, nyolcadik kerületi paraszt”?
Pontosan. Persze, Dopeman is változik, de továbbra is ravasz. És a nyolcadik kerületben indulok, szóval ugyanaz a paraszt is maradok.
Vagyis folytatódik az álmodozás: “Régen, mikor még kicsi pali voltam, mindig is a nagy dolgokat akartam.”
Az egész életem egy nagy dolog, hálás vagyok, hogy ezt élhetem. Az, hogy indulok az időközi önkormányzati választáson, elég komoly igény az engem szeretőktől. Ne csak a Facebookon menjen a fotelforradalmárkodás, hanem tett is legyen! Igaz, néhány „cselekményem” azért akadt, amivel az ellenzéki oldalra sodródtam. A cél, hogy legyen egy figura, aki a közéletben, a politikában egyenesen beszél, a frankót mondja, az emberek nyelvén szólal meg, az ő problémáikkal foglalkozik. Kell egy fickó, aki visszaad az embereknek.
„A becsületet vártam és az igazat kerestem, de nem találtam sehol, bele is törődtem.” Eszerint mégsem törődtél bele.
Változnak a dolgok. Semmihez nem ragaszkodunk, semmit fel nem adunk.
Dope-Coelho. Csodálatos! Van kampánycsapatod? „Mindenki tudja, mi az ő feladata, az egyik segít a tervezésben, a másik hazabassza az ellenséget, mert ő az ütő ember, a harmadik meg beszél a képviselőkkel.”
Ez jó! De itt még nem tartok.
Akkor az nem igaz, hogy „Ötven vagy hatvan pali d’ógozik alám”?
Nem. Még nem! Egyelőre ott tartok, hogy az összes nyolcadik kerületi, politikai tényezőnek megüzentem a videómban: támogassák az indulásomat. Segítsenek abban, hogy a nép embere a népért tehessen.
„Mint juhot a farkas, én becserkészlek, megnéznélek téged, te budai elit”?
Ez is így igaz. Persze nem haragszom a budai elitre, szerető kedvességgel fordulok feléjük, de ideje ráébredni, hogy a népért kéne cselekedni! Nem lehet csak az övék az ország. Azt persze egyelőre nem tudom, mire képes egy mezei önkormányzati képviselő, de próbálok a lófasznál kicsit többet tenni. Az biztos, hogy ha jön a lé, a felét utalom jótékony célra. Sokat kaptam ettől a kerülettől, vissza kell adni. De figyelj! Az a bajom, hogy szar az egész! Megy a kampány, hogy minden milyen jó, fejlődünk, erősödünk, aztán menj ki az utcára, nézz körbe! Már ott tartunk, hogy a gyerekek nemhogy írni, olvasni nem tudnak, még beszélni sem. A nép szegény és elbutított. És sajnos a szegénység meg a butaság kéz a kézben jár a gonoszsággal. Aki ezt okozza politikusként, halálos bűnt követ el.
„De hát ki lepődik meg ezen a kibaszott drámán, hiszen az utcákon az ma hétköznapi eset, hogy a Liszt Ferenc téren koldul egy gyerek.”
Vagy Újlipótban, ahol a boltom van. Bárhol. De a nyócban ennek vége lesz! Aztán, ha bejön a dolog, megyünk tovább. Olyan „jó” polgármestere, mint Kocsis Máté, én is lehetek ennek a kerületnek. Pláne, hogy én nem bejöttem a kerületbe, hanem a Szigony utcai lakótelepen, az ecetfa mellett nőttem ki a betonból.
