Fa Nándor végre révbe ért. A Spirit of Hungary nem vergődik tovább uszadékként (1,) a világ tengerein. Fa megkapja végre a koronáját (2,), gyökeret vethet (3,) otthonában, leszámolhat ezzel a kétlaki (4,) életmóddal. Szerencsére nem lesz még nyárfa (5,) hazatéréséig, de az égig érő Fa (6,) büszke árnyéka így is rávetül majd a magyarokra. Amint hazaér, azt mondjuk majd,
Nándor, elég lett volna egy kisebb kőris (7,)
De azért mondandónkba belefűzzük (8,) majd, hogy mennyire hálásak vagyunk Fa csúcsdominanciájáért (9,), amely a magyar sportélet törzsét (10,) jelentette évek óta. Sokáig vártunk arra, hogy Fa háncsa (11,) le a leplet arról, hogy nem kell belereccsenni (12,) egy világ körüli útba, nem kell a legkisebb széltől is kidőlni (13,) igenis látni kell a fától az erdőt (14,), tudatosan kell követnünk célunkat.
Nem kell figyelni a sok oltásra (15,), amit kapunk, nem kell panaszkodni, hogy szegény embert még az ág is húzza (16,), egyszerűen ki kell vágni (17,) kisujjból a teljesítményt, hajtani kell (18,), hogy a végén megérdemelten kapjuk meg a sok rajongói levelet (19,).
