Mi a helyzet az izraeli állampolgárságoddal?
Olyanom nincs, és soha nem is volt. Állandó rezidens státuszom van, amihez narancssárga személyi igazolvány jár, útlevél viszont nem – ilyennel rendelkezik egyébként sok palesztin is. Ez a papír hasonló jogokat biztosít, mint az állampolgároknak járó kék személyi, azzal a kivétellel, hogy én nem szavazhatok. Olyanom csak két esetben lehetne: ha tíz év rezidensség után lecserélném a magyar állampolgárságomat izraelire, illetve ha betérnék. Utóbbira reform módon lehetőségem is lenne melegként is, de ez egy hosszas folyamat, és bármennyire nagyra értékelem és tisztelem, tanulom, szeretem a zsidóságot,
Abban hiszek, hogy Izrael és Tel Aviv, amit én szeretek, ami az én otthonom, ennyi év után és ennyi “közös munka” után elfogad pont olyannak, amilyen vagyok.
Matannal kötött házasságod miatt járt a státusz?
Matan és én nem voltunk házasok, bejegyzett élettársak voltunk, azaz vagyunk a mai napig – Izraelben nincsen civil házasság, heteroszexuális pároknak sem. Ha valaki zsidó, és vallásos esküvőt akar, teljes értékű házasságot köthet, aki viszont civil esküvőt szeretne, más elbírálás alá kerül. A bejegyzett élettársi kapcsolat révén kaptam a rezidens státuszomat, és – mivel ezt minden évben ellenőrzi a bevándorlási hivatal egy személyes interjú során – ha az izraeli állampolgár már nem felelős a “bevándorlóért”, a rezidens státuszt megvonják.
Ilyenkor az esetek nagy részében a párkapcsolati vízumon keresztül rezidens státuszban Izraelben élő fél két hetet kap, hogy elhagyja az országot, a személyi igazolványát és munkaengedélyét pedig haladéktalanul bevonják. Ez számomra azért érvágás, mert évek óta izraeli magánvállalkozó vagyok, és minden munkámért izraeli vállalkozóként számlázom. Ha januárban megszűnik a státuszom, nem tudok legálisan pénzt keresni.
Mire van szükségük a hatóságoknak ahhoz, hogy újra megadják a státuszt?
Az nem elég, hogy újra kapcsolatban vagyok – előbb megszüntetik az aktuális státuszomat, majd újrakezdhetem az egész, négy éven át tartó folyamatot Nimrod Dagannal (Steiner Kristóf új barátja – a szerk.), míg ismét személyihez jutok. Számomra is éppen ez a megdöbbentő, hogy bár munkáim révén ahol tudom, népszerűsítem Izraelt, megtörténhet az, hogy hét év Izraelben élés, és öt év törvényes letelepedési engedély, valamint több éves munkavízum és adófizetés után az állam pont úgy kezelhet a kapcsolatom felbomlása után, mintha most estem volna be az utcáról.
Mik a tervek a januári hivatali interjúra?
Eredetileg Matannal kellene megjelennem, ami nem fog megtörténni – bár én a mai napig az egyik szívemhez legközelebb álló emberként gondolok rá, a januári elválásunk nem ment simán. Ezen a megbeszélésen minden évben be kell mutatnunk a dokumentumainkat, amelyek igazolják, hogy egy pár vagyunk – ezekkel készülünk most is, de már Nimroddal, akivel hét hónapja vagyunk együtt: közös fotók nyaralásokról, szerződések, melyek bemutatják, hogy együtt bérlünk lakást, levelek barátoktól és rokonoktól. Köztük Nimrod szüleitől is, akik mindketten Izrael nagy becsben tartott színészei, és a kezdetektől fogva azon voltak, hogy segítsenek nekünk a státusz-problémám megoldásában. A gond az, hogy az ügyvédek szerint még a legdrágább, legjobb ügyvéd is legfeljebb lerövidítheti azt a folyamatot, amelyet státusz nélkül töltök, a rendszer egyszerűen nem tudja megemészteni, hogy valaki párkapcsolati vízumot vált.
Nincs is akkor más járható út?
Ha elveszik a személyimet és a munkavízumomat, heteket kapok, hogy elhagyjam az országot, majd hónapokkal később visszatérhetek, hogy az egész folyamatot az elejéről kezdjük. Ebben az időszakban Izraelben nem vállalhatok munkát – ami azért is problémás, mert öt éve írok a Time Out Israelnek rovatvezetőként, és fél éve dolgozom egy izraeli ingatlanos céggel, akiknek az Unlock Tel Aviv nevű projektjüket egyengetem bloggerként és közösségimédia-menedzserként.
Az egyetlen megoldás arra, hogy folyassam a munkámat, ha Magyarországra utazom, kiváltom a magánvállalkozói igazolványt, és reménykedem abban, hogy a legtöbb magazin és cég, akikkel dolgozom, nem csinálnak nagy ügyet a státusz-váltásból. A gond az, hogy az ok, amiért vállalkozóként “kivonultam” Magyarországról az, hogy Izraelben – még azzal együtt is, hogy nem állampolgárként több adót fizetek, mint az állampolgárok – olcsóbban jövök ki magánvállalkozóként, mint otthon.
Bízol a nyilvánosság erejében?
Miután egyeztettünk bankárokkal, könyvelőkkel, ügyvédekkel, és hasonló helyzetben lévő emberekkel – köztük olyanokkal, akiknek akár a gyermeküket kellett hónapokra maguk mögött hagyni a fent ecsetelt szisztéma miatt -, úgy éreztük, hogy a nyilvánosság az egyetlen út számunkra. Értelmetlen volna menő jogászoknak kifizetnünk 20 000 sékelt azért, hogy ne kilenc, hanem csak négy hónapra vegyék el a státuszomat, és ne négy, csak két évig ne legyek rezidens.
Nimrod egy hete a személyes Facebook-oldalán osztotta meg a történetünket, amelyet mostanra több százan osztottak meg, köztük én is. A hatása is meglett: először a Mako, Izrael legolvasottabb online magazinja keresett fel minket egy interjú kapcsán; majd a Haaretz, Izrael legendás liberális sajtóorgánuma közölt egy cikket rólunk angolul és héberül; végül a Maariv, az ország egyik legnagyobb napilapja is interjút kért tőlünk. Ebben nagy szerepe van annak, hogy Nimrod kerek-perec leírta: ha a státuszom nem oldódik meg, ő fájó szívvel ugyan, de maga mögött hagyja a kultúráját, a gyökereit, és a Nemzeti Színházat is – ahol jelenleg öt darabban játszik. Érthetetlennek és igazságtannak tartja, hogy az otthona választás elé állítja: szerelem vagy színpad. Ahogy ő fogalmazott: “Kristóf izraelibb nálam – de csak azért, mert nem itt született, könyörögnie kell, hogy tovább fizethesse az adót az államnak, amiről csak jót mondott és írt az elmúlt hét évben.”
Van B-terved/tervetek?
A reflexszerű tervem az volt, hogy egy időre visszaköltözöm Londonba, ahol korábban is éltem, és rengeteg barátom és munkalehetőségem van. A Brexit után viszont nem tudom pontosan, mennyire komplikált ott legálisan dolgozni, mindenesetre utánanézek. Akárhogy is, nem csak B, de C, D, és sok más terv is van. Felmerült az is, hogy miután kiutasítanak, hazautazom Magyarországra, vállalkozást alapítok, majd várok a jelre, amikor visszautazhatok Izraelbe, ahol a Bevándorlási Hivatal által meghatározott ideig olyan státuszban maradhatok, amellyel egyelőre nem vállalhatok munkát Izraelben. Kivéve akkor, ha alkalmazottként felvesz egy cég, de még ebben az esetben is lenne “holt-“, státusz nélküli időszak, mert a párkapcsolati vízumot nem csak új párkapcsolati vízumra, de munkáltatói vízumra se lehet felcserélni, ráadásul szabadúszóként se nem praktikus, se nem túl esélyes alkalmazott státuszba kerülnöm bárhol.
Nimrod mindeközben ragaszkodik hozzá, hogy – ha csak hónapokra kell elhagynom az országot, akkor is – velem tart, nem akar Izraelben maradni, ha nekem mennem kell, így az is lehetséges, hogy egy időre Magyarországra költözünk. Idén kétszer is jártunk Budapesten, neki is komoly személyes kötődése van Magyarországhoz, hiszen erdélyi magyar holokauszttúlélők unokája.
Sok helyen jártam már a világban Indiától Argentínán át Európa legtöbb országáig, de mindig szerettem volna New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscóban tölteni hosszabb időt, illetve évek óta álmom, hogy egy szezonon át vegán bed&breakfast vállalkozást indítsak a kedvenc nyaralóhelyemen, Míkonoszon. Az időzítés tökéletes, januártól nyár elejéig biztosan megtalálnám az ideális helyet a szigeten, ráadásul ott és a szomszédos Dellos szigetén angol nyelvű színház is van, ahol klasszikus görög darabokat mutatnak be minden évben – így Nimrodnak sem kellene elszakadnia a színháztól.
Ugyanakkor hozzá kell tennem, bármennyire is boldoggá tesz, hogy ő mellettem van, már most bűntudat gyötör, amiért “ellopnám” őt a Nemzeti Színháztól, a HaBimától. Kivételes tehetség, és ezt nem azért mondom, mert a párom, a kritikusok és a közönség is imádja, és Izrael legnagyobb színészeivel játszik egy színpadon.
