Induljunk a legrosszabbtól és haladjunk a legjobb felé:
7.
Star Wars I: Baljós árnyak
A Baljós árnyakat mindenki utálja. Nem véletlenül. Ez az a film, amire 16 évet vártak a rajongók mindhiába: óriási csalódás okozott és bugyuta gyerekmesévé silányította Lucas epikus gyerekmeséjét. A Baljós árnyak kitermelte minden idők leggyűlöltebb Star Wars karakterét, Jar Jar Binkszet, és a kb mindenféle értelmes megnyilvánulás nélküli indokolatlan verőembert, Darth Mault. De legalább kiderült, mik is azok a midichloriánok: kis Erő-izék, amiktől gyereked lehet.
6.
Star Wars IV: Új remény
Az első Csillagok háborúja film a maga idejében zseniális alkotásnak számított: 2015-ben inkább nosztalgikusan cuki, mint lehengerlő. A történet egyszerű, mint a bot és tele van dramaturgia döccenőkkel, a gumibábok itt-ott röhejesek, a párbeszédek sokszor értelmetlenek, a főszereplők nagyrésze pedig ripacs. Mindennek ellenére a modern mítoszt és a még modernebb merchandising gépezetet megalkotó George Lucas első sci-fije fenekestül felforgatta a mozivilágot. Hatása halhatatlan: a Star Wars árnyéka úgy vetül a filmkultúrára, mint Vader sisakos feketesége a gyerek Anakinra a Baljós árnyak egyik plakátján.
5.
Star Wars II: A klónok támadása
Biztos sokan anyáznak most engem, de én a klónokat jobb vagy legalábbis szórakoztatóbb filmnek tartom, mint az első Csillagok háborúját. Itt már kirajzolódik Palpatine karaktere, kiderül, milyen a politikai játszmák irányítják a galaxist, megtudjuk, ki Boba Fett, Anakinban felsejlik Vader, óriásit harcolnak a jedik a Geonosison, és… hát… Yoda végre fénykardot ragad. Oké, vannak olyan pillanatokat, amik elég nagy bukók: mint pl. az ultragejl szerelmi részek – de azokat át lehet pörgetni.
4.
Star Wars III: A Sith-ek bosszúja
Felejtsük el a film első felét Grievousostúl, terhesen a távolba merengő Amidalástúl és koncentráljunk Palpatine-ra. Zseniális húzásaival teljesen megvezeti a full töketlen és értetlen Jedi Tanácsot meg az életképtelen Szenátust, és úgy csinál Anakinből Darth Vadert, hogy annak még egy motivátorhibás droid sem dőlne be. Az Uralkodó és Vader eredettörténete mégis elviszi a filmet: ahogy Anakint magával rántja a Sötét Oldal, ahogy extanítómestere megcsonkítja az “emberibb idők”-ből származó “emberibb fegyver”-rel, ahogy Yodát megalázza Palpatine, és ahogy kiderül, Luke és Leia miért kerül külön nevelőszülőkhőz. Az a jelenet pedig, amikor az összeégett Anakinra rákerül a fekete sisak és a tök csendben felhangzik a jól ismert Vader-szuszogás, tízpontos.
3.
Star Wars VI: A jedi visszatér
Az eredeti trilógia záróepizódja a katarzis maga. Benne van az Uralkodó halála, a lázadók győzelme, Han és Leia egymásra találása, Luke felemelkedése és Vader bukása (oké, erkölcsi felemelkedése is). Akadnak még itt szellemként mosolygó jedik, megismerjük Jabba minyonjait, a Sarlacc felzabálja Boba Fettet és mindenki örül a plüssállatra hasonlító emberevő maciknak. Nagyon jó film, bár vannak nála jobbak.
2.
Star Wars VII: Az ébredő Erő
J. J. Abrams vérprofi. Nem bénázza el az ismét évtizedek óta várt folytatást, nem csinál bugyuta gyerekfilmet, nem hülyéskedi el, de nem is veszi túl komolyan magát. Filmje látványos, szórakoztató és mindent ad, amit az ember egy 21. századi Star Wars filmtől várhat: csatákat, szörnyeket, fénykardokat, poénokat, cuki (de nem túltolt) vicces karakteresek, hősöket és antihősöket, legendákat és fordulatokat, egy kicsivel több nyersességet, egy kicsivel jobb speceffekteket, egy kicsivel több vért. Abrams úgy formálja újra és úgy modernizálja a Csillagok háborúját, hogy közben fejet hajt az eredeti trilógia előtt, hű marad a Star Wars óvatosan piszkálható örökségéhez, és egyszerre szól három generációhoz.
1.
Star Wars V: A Birodalom visszavág
A Birodalom szinte tökéletes film. Valószínűleg az az egyetlen olyan második rész (vagy ötödik, mindegy), ami fényévekkel túl tudja szárnyalni az előzményét. A története sokkal komplikáltabb az Új reményénél, szerencsére a színészek is kikupálódtak rá, megismerjük benne Yodát, részleteiben az Erőt, van még több szörny, még több bolygó és még valami: a Birodalom adta az egész Star Wars sorozat két legerősebb mondatát. Az egyik, amikor a karbonitfagyasztóba süllyedő Han Solo azt válaszolja a “szeretlek”-et sóhajtó Leiának, hogy “tudom”. A másik pedig természetesen Vader legendássá vált tételmondata: “Luke, én vagyok az apád.”
Ekkora cliffhanger azóta sem volt – és valószínűleg nem is lesz – a Star Warban. Instant első hely, kérdés nélkül.
A sorrend, ahogy már említettem, teljesen szubjektív. Bashinget, egyetértő bólogatást, saját listákat és egyebeket a kommentdobozba várok.
