A telefon, mint az egyetlen kapcsolat a vágy titokzatos tárgyával
Könnyes szemmel a telefonod várom,
A fájdalom ajtaját magamra zárom.
(A lelkedbe zárj be)
Bizony, a telefonod. Hogy telefonálj. Nem ám, hogy rámmessengerezz, facebookchatelj, dobj egy mailt, vagy kommentelj a szelfim alá. Telefonálj, méghozzá vonalason, mert bizony 1998-at írunk, mobilja csak a faternak van, az is céges, a kezembe se adja, pedig van rajta kígyós játék is. A telefonálásnak márpedig tétje van, észnél kell lenni, rögtönözni, artikulálni, ez pedig nem könnyű, ha éppen a fájdalom ajtaját zártam magamra. Mégis így szép udvarolni. Ezt a gyerekeink már nem érthetik.
Az, hogy kiírják a tagok nevét a klipekben
Ezt nem is magyarázzuk, inkább idetesszük ezt a példaértékű videoklipet. Nekünk nagyon hiányzik, hogy mindig tudjuk, ki kicsoda.
Tisztességes metaforák
Jól áll neked ez a ritmus, baby!
Szomjazom rád, mint esőre a préri!
(Funky Love)
Nekem kukim van, neked nunid van? A feneked az én igazi gyengém?! Rázd meg a buládat és táncoljál, bébe??! Ez meg micsoda már? Hová tűntek a Michael Jacksonba oltott Petőfi Sándorok? A Csokonai Vitéz Mihály kottájából játszó Justin Timberlake-ek? Az Arany János nyelvén megszólaló Nick Carterek? Bizony, kiveszett a költőiség a mainstream magyar popzenéből, a szövegírók – már ahol egyáltalán van – egyszerűen elfelejtették az olyan és a mint szavakat. Csak a szex, a szex, meg a szipu. Az altervonalat meg hagyjuk, kinek van kedve fuldokolni a lila ködben?
Viszonylag kevés Photoshop
Valódi fények, analóg fotográfia és legfeljebb némi retus a sötétkamrában – ennyi. A grafikus dolga akkoriban még csak az volt, hogy a fiúk mögé varázsolja az absztrakt hátteret és a meggyőző méretű és vastagságú, krómosan csillogó, háromdés hatású betűket. Nem az, hogy szebb embereket varázsoljon az eleve szép emberekből, kamaszok millióinak testképét zavarva ezzel össze. Beyoncé, Rihanna, Madonna, Kesha: tanulhatnátok a kilencvenes évek végi Shygystól!
Ez a mozdulat:
