Benkő Péter 67 évesen, egy főváros melletti kistelepülés határán, nemrég felépült tanyáján élve sem fordít hátat a színháznak. Nemrég bemutatott új darabját, A Fekete, a Barna meg az Ősz című zenés játékot ő maga írta. Nemrég arról kérdezték, hogy egy színész megengedheti-e ma magának, hogy kevesebbet vállal.
“Nem, nem engedheti meg. Én sem engedhetem. Ráadásul az igazi színészt a pálya szeretete viszi, amíg csak lehet. Én is úgy érzem, életem végéig dolgoznom kell. Emlékszem, annak idején ültünk az öltözőben a kollégákkal, és mindig azt mondtuk: nem jól van ez, mire összeiszunk magunknak egy jópofa arcot, addigra már nem emlékszünk a szövegre (nevet). Az embernek vigyáznia kell magára, hogy végig tudjon vinni egy pályát. Hálás vagyok Istennek, hogy idáig eljutottam. Rengeteg a szép emlék, a nagyszerű forgatások, a sok jó barát, kolléga, akikkel játszottam. Jó dolog ezt így végigvinni” – mondta a Blikknek adott interjújában Benkő.
“Én most istenien érzem magam. Kicsit idősödöm, de igazából nem törődöm vele. Az ember már csak így van ezzel, idővel rádöbben, hogy azért nem végtelen az, ami itt megadatott” – tette hozzá a kétszeres Jászai Mari-díjas színész.
Fotó: Nagy Zoltán
