„Ez unnaturális” – jelentette ki Jerzsi a VV4-ben és a mai napig csak találgatjuk, mit akart mondani. Hogy mi az a pácsó, arra rávezették a többiek. Az Érdi Őrnek tulajdonított ’mindig, minden körülmények között’ mondatból egyenesen szállóigét akartak csinálni, azért is, mindenáron, ha beledöglünk is. Hála Istennek, nem sikerült. A VV5 zengett a ’Na mi van, öcsém?!’ kurjantásoktól, legalábbis addig, amíg a Kubait benn ette a fene. Nem ússzuk meg, a Villalakók most is beszélnek mindenféle hülyeséget. Összeszedtük az eddig legjobb aranyköpéseket.
Szereted a verseket? Melyiket?
A kecóval a Lakók igencsak meg vannak elégedve, Aurelio, mikor éppen nem az egereket itatja, és nem smárol valakivel, kitör belőle a belsőépítész és jólnevelten megdicséri a tapétát: „harmóniás a szoba”.
Céltudatos Dorka „általában mindig” össze van gabalyodva VV Zsolttal, amikor nem, akkor megérinti lelkét az akolmeleg: „családdá avanzsálódtunk fel”, révedezett meghatottan. Reméljük, VV Zsoltnak ez is nagyon improvizált. Talán egyszer azt is megtudjuk, mit ért Dorka az alatt, hogy valaki „két tüzet tart egy rakáson”.
VV Józsit mostanában nem látjuk, reméljük, nem a szörnyű trauma miatt, amit az okozott neki, hogy „nagyon bekövetkezett rajta a barátnője hiánya”. Arra persze gondolni sem merek, hogy nemcsak ez következett be, hanem más is: „…a saját gondolataimat döntöm el, abban vagyok mindig. Az én gondolataim vannak a fejemben, nem tudnak összezavarni…és ööö….ennyi.” Ámen.
Maga előtt próbálja kiásni magát!
Zsófika lelke most eléggé háborog, pedig szegény kislány még rózsaszínben látta a világot, mikor Aurelio megkérdezte tőle: „te nem vagy annak a zelzárója, hogy itt benn fogod megtalálni a zigaz szerelmet?” Mondta is, hogy ő nem a zelzárója ennek, de azóta sok víz lefolyt a Dunán, Aurelio még több lány szájában járt, Zsófi meg hiába csapkod a varázspálcájával, a Bőgőmasina nyelve nem nyugszik.
Charlotte nagyon odavolt, hogy jövendőbelijét kivágták a Villából. Iza nagyon megsajnálta, Zsolt is hihetetlen empátiáról tett tanúbizonyságot: „Gyerekek, én most nagyon sajnálom a Charlotte-ot! – Igen, szegény, most azt hiszi, hogy most izé….”
Az én kedvencem akkor is a „gong az eleje, gong a vége” marad, mondhat bárki bármit. És eshet ennél nagyobbat:
