Az utolsó pillanatban vágták le a kötélről

Furcsa leírva, de az öngyilkosság mentális problémák súlyos szövődményének tekinthető. Szorongás, lelki problémák, depresszió, skizofrénia súlyos eseteiben fordul elő, és sokszor nem is az elmúlás az öngyilkos vágya, hanem a másféle élet. A háttérbetegség és az elkövetés módja összekapcsolódik: a skizofrének gyakran választanak brutális, önmagukat nem kímélő, fájdalmas módokat (csonkolás), a neurotikus betegekre jellemzőbb a gyógyszertúladagolás. Vannak betegek, akik annyiszor próbálkoztak már (40-50 alkalommal), hogy ők már egyfajta “feszültséglevezetési technikaként” használják az öngyilkosságot.

A fiatalkori öngyilkosságok java része a figyelemfelkeltéssel függ össze. Cry for help – ez az angol kifejezés (kb. segítségkiáltás) azt a jelenséget jelöli, ahogy az öngyilkosok a készülődés és a tett előtt megpróbálják felhívni a környezetük figyelmét a közelgő eseményre. Sajnos az előítéletek miatt sok családban nem törődnek az öngyilkosságot elkövetővel, eltitkolják, szégyellik az esetet, holott a paciens kórházi kezelésre szorul.

Görögországban még rosszabb a helyzet, mivel ott nagyon erős a keresztény egyház hatása, és az öngyilkosság olyan negatív színben tűnik fel emiatt, hogy sokszor a rendőrségnek sem vallják be, hogy öngyilkosságban halt meg egy családtag, inkább balesetnek tüntetik fel a dolgot – ezért is olyan alacsony a görög öngyilkossági ráta. Magyarországon egyébként az öngyilkosság afféle tanult minta, sok családban apáról fiúra “hagyományozódik” az öngyilkosság elkövetésének mintája, mintegy kilépési módszer, megoldás a problémákra. Az Alföldön amúgy 2-3-szoros az ország többi részéhez képest az öngyilkossági ráta.