Szórakozás

Bocsánatot kért a villamoson összevert fiú támadója

A férfi önként ment a rendőrségre és adta fel magát, Azt vallotta, azért lett mérges, mert a fiú a lábán nyomta el a csikket.

Mint arról korábban beszámoltunk, összevertek egy 28 éves fiút Szegeden a 2-es villamoson még pénteken este. A Károlyi kollégiumnál két huszonéves fiú szállt fel a járműre, az egyik rágyújtott. Dávidot ez felbosszantotta, odament és közölte a dohányzó fiatallal, hogy ez itt tilos. Válaszként füstöt kapott az arcába, erre ő elvette a cigit és elnyomta a padlón. Ekkor a dohányzó fiú nekiesett Dávidnak, ököllel ütötte az arcát. Az esetnek legalább 50 szemtanúja volt, de senki nem segített. Az ütlegelésről biztonsági kamerás felvétel is készült, ez azonban a rendőrség szerint annyira brutális, hogy nem járultak hozzá a közléséhez.

A botrányos ügy bejárta a sajtót. Miután a támadó megtudta, hogy a rendőrség keresi, önként feladta magát. A nyomozóknak azt vallotta, a verekedés előtt fogyasztott alkoholt, de nem volt részeg – értesült a Blikk a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószolgálatától.

A gyorsteszt kábítószert nem mutatott ki H. Csongor szervezetében. A vallomása végén bocsánatot kért a sértettől, és attól a hölgytől is, aki a sértett segítségére kelt – közölte a lappal a rendőrség.

Köszönet a bátorságért

A szegedi tömegközlekedési cég kedden közleményben köszönte meg Dávidnak, hogy kiállt utastársai érdekében, és a rend védelmében.

“Elkeserítő a tény ránk, emberekre nézve. Nemcsak azért mert úgy tűnik, sokan a szabályokat figyelmen kívül hagyva élnek, utaznak, hanem azért is mert úgy tűnik, hogy az a kevés ember, aki veszi a bátorságot, hogy a szabálytalankodókat a többiek érdekében figyelmeztesse, nem számíthat az emberek, utasok támogatására, közbelépésére. Szerencsére azért még vannak kivételek, ahogy ez esetben is Dávid segítségére sietett egy hölgy – írta Dr. Tóth István Tibor.

Miért nem segítünk? Hogy aktivizáljuk a szemtanúkat?

A fővárosi Blaha Lujza téren történt hotelből kiugrásos öngyilkosság (szintén szegedi áldozat!) után ez már a második eset, amikor azt olvashatjuk, a tragikus eseményt sokan látták, mégsem segített senki. A segítségnyújtás, a reakció elmaradását elsőre mindenki az elidegenedéssel, az emberi kapcsolatok megromlásával, az emberi természetünk elfajzásával magyarázza, utána pedig jönnek a lehetséges magyarázatok.

Pszichológiai tény, hogy a nagy tömeg szeme láttára megesett balesetek, bűnesetek áldozatai rosszabb helyzetben vannak, mintha 1-2 ember lenne csak a szemtanúja a dolognak. A sokaságban ugyanis megoszlik a felelősség, a “más majd segít, én sietek/nem vagyok kompetens/félek” típusú magyarázatokkal könnyebben menti fel magát a tömegben álldogáló egyén. Az áldozatnak – ha képes rá – ilyenkor oda kell fordulnia a “nézőkhöz”, és segítséget kell kérnie, meg kell szólítania őket, hogy többet ne érezzék azt, nincs semmi tennivalójuk az ügyben. Az erőszakos támadó is meghunyászkodhat, ha látja, a “tömeg”, az emberek egy csoportja nyíltan az áldozatát támogatja. A szakértők vélekedéséről – egy idei júniusi eset kapcsán – itt olvashat részletesebben.

Olvasói sztorik