Pikáns részleteket közlünk Szalai Vivien ötödik könyvéből, amiből nem csak az derül ki, hogy Keleti Györgyit csúnyán megverték a börtönben…
“Vajon sejti, hogy hány manöken, feltörekvő szépség fordult meg a férje ágyában”
Miután Istvánt elhagytam, hazaköltöztem a saját lakásomba. Egyedül maradtam. Egy nős, ellenzéki politikus jó ideje próbált behálózni, egyetlen éjszaka erejéig engedtem neki. Szükségem volt a felejtésre. Még ha a férfi számos sebet szakított is fel. Nem bántott, egyáltalán, csupán a személyisége emlékeztetett a régi fájdalmakra…Hiszen szerethet-e igazán az a férfi, aki minduntalan hajszolva a gyönyört, prostituáltak és szeretők ágyában hemperegve csalja gyanútlan, mellesleg gyönyörű feleségét? Kéjvágy, szenvedély, a józan észt messze elutasító hajlamok, mondják erre cinikusan az okosok – s természetesen a férfiak is. De vajon a feleség is így gondolja? Szegény asszony vajon sejti, hogy mennyire megalázzák a háta mögött? Hogy a férfi, akivel címlapokon, csillogó partikon, mosolyogva pózol, és álomférjként emleget, eldugott belvárosi lakásokban és külföldi munkának álcázott kéjutazásokon csalja folyamatosan? Vajon sejti, hogy hány manöken, feltörekvő szépség fordult meg a férje ágyában, hogy az egyik sorozatsztárhoz esténként az ablakon át mászott be hónapokon keresztül?
“A férfiak meg is csalnak minden nőt”
Mélyen magamba szívtam a bennem ziháló, izmos férfi illatát és minduntalan próbáltam elhessegetni magamtól annak gondolatát, hogy milyen borzalmas élete is lehet a férfi feleségének. Jól ismertem az asszonyt, különböző rendezvényeken számos alkalommal találkoztunk is. Kifejezetten szép és vonzó nőnek tartottam, magamban gyakran megállapítottam, hogy az asszony a példa arra, hogy minden nőt meg lehet csalni, még a leggyönyörűbbet is. És általában a férfiak meg is csalnak minden nőt. Miért? Mert a férfiaknak izgalom kell, és az érzés, hogy megerősítsék őket abban: még vonzók, még kellenek, még férfiasak, és képesek kielégíteni egy nőt. Az sem zavarja őket, ha mindezt egy prostituálttól kapják meg. A lényeg az illúzió. Nem baj az sem, ha hamis.
“A lányok nem szóltak a pofonokért”
Lábammal szorosabban átöleltem a férfi derekát, és úgy tettem, mintha nagyon élvezném az együttlétet. Valójában nem élveztem. Nem kívántam a férfit igazán, csupán felejteni akartam. Őt persze mindez vajmi kevéssé érdekelte.Tudtam róla, hogy szereti az italt, a kokaint, hogy valaha férfiakkal is volt intim kapcsolata, hogy a fiatal és szép nők épp olyanok neki, mint a kábítószer. De van valami, amit még a gyors kielégülésnél is jobban szeret: a pénzt. Ha éppen nagyot kaszált egy üzleten, mindig meglátogatta valamelyik prostimat, szex előtt felszívott egy csík kokaint, és utána önkívületi állapotban volt velük. Gyakran megütötte őket, de soha nem bántotta annyira, hogy nyomot hagyjon a nőn. A lányok nem szóltak a pofonokért, hiszen pontosan tudták, hogy az agresszivitás csupán eszköz a férfi számára, hogy a hatalmát és a mindenhatóságát újra meg újra bizonyítsa. Másnak, és mindenekelőtt magának is.Pár napja az egyik legjobban kereső luxusprostituáltnál járt, ahol minden a megszokott forgatókönyv szerint történt, leszámítva azt, hogy a férfi a szokottnál talán agresszívabb volt. A lány úgy mesélte, hogy próbált nem venni róla tudomást, ami sikerült is, hiszen már rég nem voltak emberi érzései, a testére pedig úgy tekintett, akár egy eszközre. Egy érzéketlen tárgyra, ami hozzásegíti egy jobb élethez.
“Szerintem pontosan tudta, hogy nem élveztem el”
Ezúttal velem azonban magához képest roppant gyengéd volt. Hamar elélvezett. Rámosolyogtam. Szerintem pontosan tudta, hogy nem élveztem el, hogy nekem semmit sem jelentett. Nem kérdezett semmit, én pedig nem mondtam inkább semmit. Úgyis értelmetlen lett volna az egész.Az aktus végén a férfi zuhanyozni ment, majd felöltözött. Még eufórikus állapotban volt a kokaintól, csapongva, hangosan beszélt. Épp a kereskedelmi tévék legújabb pletykáit osztotta meg velem, miközben az ágyon heverésztem. Úgy tettem, mintha érdekelnének a férfi szavai. Valójában unottan hallgattam, közben egy kérdés motoszkált a fejemben. Váratlanul feltettem a férfinak.
– Mit szól a feleséged, hogy folyamatosan megcsalod?
– Nem tudja.
– Dehogynem. Azt egy nő mindig megérzi. Azt csak ti, férfiak hiszitek, hogy nem.
– Nem tehet szemrehányást. Kiváló élete van mellettem, mindent megkap tőlem.
– Csak épp mocskosul megalázod.
– Minden nézőpont kérdése. Szerinted megalázom, szerintem meg megkímélem. Mégsem verhetem össze a gyerekem anyját. A kurváiddal, drágám, ennyi pénzért azt tehetek, amit csak akarok. Meg tulajdonképpen a többi nővel is. Akár veled is. A kupiban minden nő egyforma. Akár madame, akár hajtós szajha. Amúgy meg az egész élet egy nagy kupleráj. Még nem figyelted meg?
Pontosan tudtam hogy igaza van. De ez a csöppet sem leplezett gőg mégis rossz érzést keltett bennem. Mindenáron válaszokat akartam.
– De nincs lelkiismeret-furdalásod, hogy megcsalod?
– Jaj, dehogynem.Kiéreztem a hihetetlen iróniát, a pimaszságot a hangjából. Undorodtam tőle. És megvetettem magamat amiatt, hogy hagytam hogy ez a férfi belém élvezzen.
– És a híres lelkiismereted az előtt vagy az után szólalt meg, hogy belém élveztél?
– Ne légy cinikus. Valahol minden férfi skizofrén. Szerethetünk egy nőt, közben pedig élvezhetünk ezer másikat. A kettő nem zárja ki egymást – mondta, majd lezártnak tekintette a témát, s nem lehetett vitatkozni vele.
“Undorodva mentem el fürödni”
Felöltözött, és elviharzott.Én pedig ott maradtam, és az egyetlen dolog, amit igazán akartam, hogy lemossam magamról ennek a férfinak a mocskát. Undorodva mentem el fürödni. Kényszeresen és sokáig sikáltam a bőrömet. Nem tudtam sírni, de pár keserves könnycsepp mégis kicsúszott. Azt éreztem, hogy úgy voltam kurva, hogy még csak meg sem fizettek. Jót nevettem magamon. Én, aki prostikat futtattam, saját magamat ingyen adtam oda egy ilyen undorító alaknak. Azon a napon valamiért nem akartam tükörbe nézni. Felfordult volna tőle a gyomrom.
