A Huszt közelében lévő Alsóbisztrán élő Krisztina néni immár közel fél évszázada azon a sodronyból, csigából és deszkákból tákolt lélekvesztőn kel át minden nap a sebes Talabor folyó fölött, amelyet röviddel az esküvőjüket követően barkácsolt a férje. Az idős asszony mind a mai napig kézi erővel húzza át az ülésül szolgáló, csigán függő tekenőt, hogy azon ülve eljusson a túlparton lévő boltba.
Egyáltalán nem félek! – jelenti ki a riporterek kérdésére Krisztina mama. – Ez a kötélvasút még egyszer sem hagyott cserben az elmúlt negyvenhét évben. Mielőtt férjhez ment volna, a tűzről pattant menyecske kikötötte, hogy csak akkor mond igent, ha leendő ura megoldja: ne kelljen a falu egyetlen hídján keresztül, majd’ öt kilométeres kerülő úton elgyalogolnia a templomhoz. Másutt pallókkal, hidakkal próbálkoztak az ottlakók, ám az áradások során azokat rendre elsodorta a folyó. Az akár 200 kilós terhelést is elbíró barkácslanovka azonban azóta is rendületlenül üzemel.
A nem mindennapi közlekedési eszköz újabban idegenforgalmi látványossággá lett. A közelben elhaladó turistabuszok mind gyakrabban fékeznek le itt, hogy az atomkorban nevelkedett utazók kellő tisztelettel adózhassanak a helyi lakosok hajmeresztő átkelései előtt. Sőt az extrémebb benyomások híveit egy kis útiköltség ellenében meg is kocsikáztatja Krisztina mami, ily módon is kiegészítve kicsinyke nyugdíját.
