Tudom, hogy szeretsz ejtőernyőzni. Mikor ugrottál utoljára?
Az igazság az, hogy már egy ideje nem. Pár éve összetörtem magam egy balesetben. Nem az volt az első alkalom, hogy kórházba kerültem a repülőtérről, ezért úgy döntöttem, hogy egy ideig hanyagolom ezt a dolgot. Megbeszéltük a csapattagokkal, hogy semmi sem akadályozhatja a közös munkát. A zene minden fölött áll az életemben, sőt az életünkben. De azért az ejtőernyőzés is nagy szerelmem, és már mondogattam a többieknek, hogy remélem tudják, hogy nem a múltkori volt az utolsó ugrásom.
Vannak, akik szerint a rockerek folyton balhéznak. Nektek azonban még kisebb botrányotok sem volt.
Rossz sztereotípia, hogy a rockerek mindig balhéznak, részegek és drogosok.
Te kipróbáltál már valamilyen drogot?
Igen, de nem azért, mert rocker vagyok. Hanem azért, mert kíváncsi. De ennek a két dolognak tényleg nincs egymáshoz semmi köze. Mi soha sem a botrányainkról voltunk híresek, nem vagyunk ilyen típusú emberek. Minket a közönség a zenénken és a szövegeinken keresztül szeretett meg. És ez jó is, hogy így van.
Hosszú évek óta zenélsz. Érzed azért az idő múlását?
Őszintén szólva, ha az életkorom számát nézzük, kétségtelen, hogy már elmúltam negyvenöt. De ezzel nem szoktam foglalkozni, mert nem ez a lényeg. Amíg ilyen hévvel tudunk zenélni, addig mindegy, hogy a nevem mögött zárójelben milyen szám szerepel.
