D. Tóth Kriszta még csak néhány hete távozott a köztévétől, máris újra dolgozik. A műsorvezető jobbnak látta, ha tőle tudják meg az emberek, hogy mit csinál, mert felmondása óta mindenféle híresztelések láttak napvilágot róla. Megírták, hogy több helyen lesz új műsora, hogy főszerkesztői állást kapott egy női magazinnál, és hogy a hamarosan induló Euronews műsorvezetője lesz. Kriszta most cáfolta mindezt.
„A valóság ennél sokkal egyszerűbb, sokkal kevésbé csillogó, és a fejvadászok meg a programigazgatók helyett inkább a szándékos egyedülléthez és egy laptophoz van köze. (…) 10 éve készülök arra, hogy megírjam anyámat. Először nagyjából 5 évvel a halála után mondtam ki hangosan, hogy könyvet akarok írni róla. Számomra a szándék onnantól számít valódinak. Egészen addig tartott, míg eltemettem őt végre magamban. Azóta pedig csöndesen gyászolom, megpróbálom megérteni őt, elfogadni az esendőségét, feldolgozni a hibáit, értelmezni a logikáját. És keresem hozzá a történetet. A mamám a legkomplikáltabb ember, akit valaha ismertem. Éles eszű és szavakész, kíméletlenül őszinte, de titokzatos, ellentmondásos, de ellenállhatatlan, anyagias, de nagyvonalú, exhibicionista, de túlérzékeny… És elképesztően nagyravágyó. Egy bivalyerős nőalak, akit, ha úgy tetszik, a sors arra teremtett, hogy egy regény központi figurája legyen. Hát, ezzel foglalkozom most. Egy regénnyel, középpontjában A nővel, akit anyámból gyúrok. Magam pedig a bőrébe bújok – képzelhetitek, micsoda utazás ez számomra. És egy történettel, amelyből kiderül, hogy vajon tényleg akkor járunk-e jobban, ha teljesülnek az álmaink. (…) Míg az újságok teszik a dolgukat és össze-vissza írnak mindenfélét, addig én ezekben a hónapokban nem kifelé élek, hanem befelé. A történet a saját útját járja bennem, és a laptopomban. Elszakadt már a szigorúan vett valóságtól, kulisszát húz föl köré, a hetvenes-nyolcvanas évek Budapestjét és vidékét rajzolja meg. Kellékekkel rendezi be a hősök életterét, mellékszereplőket, kitalált helyzeteket, valódi és fiktív konfliktusok elegyét szüli meg. Eddig csordogált, mára már folyik bennem, áramlik, mint az élő anyag. És kitölti a napjaimat” – írta D. Tóth Kriszta.
