– Lassan két éve játsszák nagy sikerrel a Bandy-lányokat...
– Így van. Nagyon szeretem a darabot! Velünk egykorú hölgyekről van szó benne, akik egy bizonyos harmadik barátnőjüket várják. Ez egy trió volt valamikor, és a harmadik lány fel akarja újítani az együttest. Meglepetésnek szánja a már szintén meglett korú vőlegényének. Erre készülünk mi, és várjuk állandóan őt, de aztán nem jön…
– Miért áll ennyire közel a szívéhez a darab?
– Egyrészt olyan feladat volt, ami nagyon izgatott, ugyanis ez egy táncos darab, és a tánccal nekem mindig voltak problémáim. Nem nagyon hittem, hogy meg tudok jegyezni egy koreográfiát, de most kiderült, ez nem így van. Emellett olyan nagyszerű számok vannak benne, amelyeket Udvaros Dorottyával együtt választottunk ki, és amelyekre Parti Nagy Lajos írt kiváló szövegeket.
(Fotó: orlaiprodukcio.hu)
– Dorottyával korábban mennyire ismerték egymást?
– A közös munka igazán nagy kihívást jelentett számomra: sosem játszottunk együtt a Bandy-lányok előtt. Vártam rá, hogy milyen lehet vele egy színpadon állni. Úgy éreztem, rossz volna, ha úgy múlna el az élet, hogy nem kerülünk össze. Előbb lettünk jóban, mint hogy játszottunk volna. Volt egy nyár, amikor két hetet együtt töltöttünk Görögországban, úgyhogy jól ismertük egymást…
– Mozgalmas darabról van szó…
– Igen, sokszor öltözünk át, nagyon kell figyelnünk, hogy mi, mi után következik. Azonban ahogy kilépünk a színpadra, nem érzem, hogy fárasztó. Persze van egy-két olyan pillanat, amikor elfogy a levegő, ha a zenekar valamivel erősebb tempót diktál…
– Az Ön életében mikor volt az a pont, amikor eldöntötte, színpadra kell állnia? Egyáltalán volt ilyen?
– Talán hatéves koromban. De nem baj, ha azt mondom, hogy nem nagyon kellett küzdenem érte? Egyszer jelentkeztem a főiskolára és fel is vettek, de ez nem jelenti azt, hogy annyira tehetséges lennék. Például Dorottya többször is jelentkezett a főiskolára. Nem ezen múlik.
– Azt olvastam, hogy az összes középiskolából eltanácsolták önt annak idején.
– Igen, mert akkor ilyen volt a rendszer. Az állam teljesen a kezében tartotta az oktatást, és ezért, ha egy gimnáziumból kirúgták az embert, úgy gondolták, hogy az összesből ki lehet rúgni. Lehet, hogy ez most újra be fog jönni…
(Fotó: TV2)
– Az elmúlt hetekben nagy váltás történt az ön életében. Hosszú évek RTL-es jelenléte után a TV2-höz szegődött.
– Ez nem váltás, ne haragudj. Merőben nevetségesnek tartom ezt a megközelítést. Azt gondolom, hogy a közönséget egyáltalán nem érdekli, melyik gomb megnyomása után lát engem. Semmilyen tudatosság nem volt bennem, amikor így döntöttem. Felhívtak, hogy szerepeljek a Voice-ban. Kikérőt írtam az RTL-hez, és ki is adtak. De ezzel semmi sincs eldöntve, még szerepelhetek az RTL Klubon. Ott leszek látható, ahová hívnak. Nem vagyok leszerződve senkivel.
– Hiányzik Önnek a Heti hetes?
– Nem. Az a 13 év fantasztikus volt, de nem vágyom vissza. Maximum néha nosztalgiából megnézek adásokat, mert most már végre lehet látni…
– Mivel tölti az időt szívesen, amikor éppen nem a színpadon áll?
– Például most veled beszélgetek. Ugyanúgy telnek a hétköznapjaim, mint bárki másnak. Én is lefekszem aludni, és fel is kelek. Eszem is, és az összes többi dolgot csinálom, amit más emberek.
– A mai napig kirobbanó formában van. Mi a titka?
– Fogalmam sincs. A lányom azt mondja, hogy ez azért van, mert keveset hazudok. Azért persze odafigyelek az étkezésemre és tornázni is járok. Van egy nagyszerű lány, aki az én személyi edzőm. Ezt a luxust még megtartottam magamnak az életemben.
(Fotó: TV2)
– Vannak gondjai Hernádi Juditnak?
– Hogyne lennének. Olyanok, mint mindenkinek. Pontosan ugyanazok.
– Az emberek manapság anyagi gondok miatt aggódnak…
– Hát igen, mert minden összemegy, és ez így van nálam is. Kevesebb felkérésem érkezik. Egyharmadára megy össze minden. A színház, a tévé, és minden. Nagyon remélem, hogy itt megáll, de lehet, hogy nem.
– Van esetleg “B” terve?
– Nem tudom, de biztos, hogy tudnék valamit csinálni. Megtalálnám a helyem. Szeretném jól érezni magam. Szeretném élni az életemet, és jó lenni abban az életben, amiben élek. Ha nem érzem jól magam, akkor meg nem mást okolni ezért, hanem lehetőleg változtatni.
