A Londoni Egyetem kutatásai szerint a spirituális szellemiségű, de nem vallásos emberek nagyobb eséllyel lesznek mentálisan betegek, mint a vallásosak és az ateisták – írja a hazipatika.com.
A vizsgálatok szerint ezek azok az emberek, akik valamilyen spirituális nézettel foglalkoznak, azonosulnak, hajlamosabbak a szorongásos zavarok, fóbiák, étkezési- és drogproblémák, valamint a neurózis kialakulására, szemben az aeteistákkal és vallásos társaikkal. A spirituális beállítottságúak emellett nagyobb eséllyel szednek gyógyszereket is mentális zavaraikra. A tanulmány egyébként a British Journal of Psychiatry című tudományos szaklapban jelent meg.
A kutatásról
7403, véletlenszerűen kiválasztott angol férfit és nőt kérdeztek a hitükről és mentális állapotukról. A résztvevők 35 százaléka tartotta magát vallásosnak, ami azt jelentette, hogy rendszeresen látogattak valamilyen templomot, mecsetet vagy zsinagógát. Hatból öt vallásos vallotta magát kereszténynek. A résztvevők majdnem felét (46 százalék) tették ki azok, akik sem a vallásban, sem a spiritualitásban nem hisznek saját bevallásuk szerint. A maradék 19 százalék úgy nyilatkozott, hogy nem tagja egyik vallási felekezetnek sem, de hisz a spiritualitásban.
A spiritualizmus bajjal jár?
Az utolsó csoportba tartozók között 77 százalékkal gyakoribb volt a drogfüggőség, 72 százalékkal gyakoribbak voltak a fóbiás megbetegedések, és 50 százalékkal többen voltak az általános szorongásban szenvedők, mint a másik két csoport tagjai között. A spirituális beállítottságúak ezenkívül 40 százalékkal nagyobb eséllyel részesültek gyógyszeres kezelésben, és 37 százalékkal volt nagyobb esetükben a neurotikus zavarok kialakulásának esélye.
“A vallásos háttér nélküli spirituális hit úgy tűnik, sérülékenyebbé teszi az embereket a mentális betegségekkel szemben” – olvasható a tanulmányban. “Természetesen a jelenség hátterének feltárásához további kutatásokra lesz szükség” – írta Michael King professzor, a Londoni Egyetem munkatársa.
Nyitottság – éberséggel
Muhi Mária pszichológus szerint minden olyan út, módszer és terápia, ami azt ígéri, hogy azonnal segít, veszélyes lehet. “Azt szoktam példának mondani, gondoljunk arra, hogy mi zajlik az ember legalapvetőbb szintjén, a sejtekben. A sejtjeinket is egy féligáteresztő hártya borítja, ami bizonyos dolgokat beenged, másokat viszont kiszűr. Így kellene eljárnunk mindenféle spirituális tannal és az ezotériával kapcsolatban is: őrizzük meg a nyitottságunkat ezekkel szemben, de legyen kontroll! Két lábbal a földön is lehet spirituális gondolatokkal foglalkozni” – véli az általunk megkérdezett pszichológus és családterapeuta.
Mint azt a szakember megjegyezte, a szektákkal sem az a baj, hogy kihasználják az alapvető igényünket a szellemi, természetfeletti erőkkel, a lélekkel kapcsolatos kérdéseikre adott ilyen-olyan válaszaik segítségével, hanem hogy utána át kívánják venni a teljes uralmat az életünk felett. “Semmilyen olyan módszer nem jó, ami kiveszi a kezünkből az irányítást! A tanult tehetetlenség érzése nem az ‘én-erőket’ erősíti sajnos, és még függővé is válunk másoktól” – teszi hozzá Muhi Mária, aki klasszikus példaként sorolja, ha valaki egyik önismereti csoportból a másikba esik, túl van már mindenféle szektán és önsegítő könyvön, és mégsem érzi, hogy ura lenne az életének, mert sokszor már függ mindenkitől, akitől iránymutatást kapott: a jógaoktatótól, a terapeutától vagy egy vallási vezetőtől.
Ezek helyett szerinte többet segítenek a különféle anonim csoportok, a szakmai segítő csoportok (pl. a kiégés megelőzésében), a családállítás (akár csoportos, akár egyéni) és a pszichodráma, alkalmasint az önsegítő könyvek is, illetve minden olyan terápia, ami valamilyen kézzelfogható módszert ad a kezünkbe, amit aztán a terapeuta nélkül is be tudunk építeni a hétköznapokba (pl. autogén tréning, meditáció).
