Ha valaki meseszerű karriert keres a rock nagykönyvében, akkor Tom Ardolino történetére fog bukkanni. Tom tizenöt éves amatőr dobosként egy szép napon úgy döntött, hogy levelet ír kedvenc bandájának, az NRBQ-nak, amihez csatolt egy munkásságát megörökítő kazettát is. Ez annyira megtetszett a csapat alapítójának és billentyűsének, Terry Adamsnek, hogy rendszeres levélváltásba kezdett az ifjú rajongójukkal. Később, amikor a zenekar dobosa, Tom Staley kilépett, akkor Ardolinót kérték fel a többiek, hogy legyen az új ütősük. Ekkor pedig kezdetét vette egy legenda megszületése.
Tom két évtizeden keresztül volt az NRBQ-val a legnagyobb sikereik közepette. A hetvenes-nyolcvanas években a legnépszerűbb bandák közé tartoztak, és annak ellenére, hogy az albumaikat nem igazán vásárolták, évi kétszázötven telt házas show-juk volt. Az extrém stílusvegyítéseikről ismert csapat rajongói közt olyan neveket találunk, mint Paul McCartney, Keith Richards vagy Elvis Costello.
A legnagyobb tiszteletnek azonban maga Ardolino örvendett hihetetlen tehetségének és dobolási stílusának hála. A hozzáértők szerint a Rolling Stonesos Charlie Watts mellett ő a zenetörténelem legjobb dobosa. Ám Tom megfizette az árát, hogy tiniként felért a csúcsra. Ahogy sok más kollégája, az alkohol rabja lett, így 1994-ben kénytelen volt kiszállni a bandából megromlott egészségi állapota miatt. Később ugyan még zenélgetett, de az ivással nem állt le, ami csak tovább rombolta a szervezetét. Múlt héten pedig egy hónapnyi kórházban fekvést követően, bele is halt káros szenvedélyébe ötvenhat éves korában.
