Az összeesküvés elméleteknek és városi legendáknak se szeri, se száma, ám van köztük egy-kettő, amit szinte az egész világ elhitt. Mi pedig most bemutatjuk azokat a médiaátveréseket, melyekről később kiderültek, hogy álhírek, de a mai napig sokan hisznek bennük.
Világok harca
Orson Welles 1938 Halloweenjén dolgozta fel egy rádiójátékban H.G. Wells UFO inváziós regényét, melyet milliók tévésen valódi hírközlésnek hittek. Az amerikaiak között valóságos pánikhangulat alakult ki, mert tényleg azt gondolták, hogy idegenek szállták meg a Földet, és elpusztítják az emberiséget. Később persze az összes sajtóorgánum tisztázta a helyzetet, de Welles rádióprogramja a történelem része lett.
A roswelli űrlények boncolása
1995-ben Ray Santilli azzal lett világhírű, hogy előállt egy filmfelvétellel, melyen az állítólag 1947-ben, Roswellben lezuhant csészealj egyik utasát boncolják fel. A kisfilm persze azonnal mindenkit érdekelni kezdett, és a földönkívüliek létezésének bizonyítékát látták benne. Ám a bemutató előtt Santilli közölte, hogy a szigorúan titkos videó csak egy része eredeti. De, magát a boncolás bemutató jelneteket egy valóban létező, de megsemmisült szalag nyomán készítették el egy szobrász bevonásával. Az átverés azonban még eme apró módosítás ellenére is tökéletesnek bizonyult. Mivel jelenleg is talál mindenki olyan embert a saját környezetében, aki valódinak titulálja a filmet.
A Hold kolónia
Az idegen lényeknél maradva egy kicsit, a New York Times is kitett magáért 1835-ben. A lap egy hatrészes cikksorozatban bemutatott egy Holdon felfedezett civilizációt. A nagy felfedezést a kor legismertebb csillagászának, Sir John Herschelnek tulajdonították, pedig köze sem volt az egészhez. Ennek ellenére neki kellett a legjobban magyarázkodnia, amikor kollégáinak végre megadatott a technikai lehetőség holdunk tanulmányozására egy távcsővel, ahol persze nyoma sem volt a kolóniának. Ez a cáfolat azonban még évekig nem jutott el mindenkihez, így sokan szegezték éjszakánként tekintetüket az égre, hogy lássák legtávolabbi szomszédjainkat.
A Loch Ness-i szörny
Dr. Robert Kenneth Wilson 1934-ben a kriptozoológia addigi legnagyobb felfedezését tette. Nevezetesen bizonyítékkal állt elő a skóciai Ness tóban lakó szörnyről. A tudós által készített fotó az egész világot bejárta, és az egyik legkedveltebb turistacélpontot faragta Inverness városából. Azonban a doktor 2001-es halálát követően egyik barátja felfedte Wilson trükkjét. Csupán egy műanyag játékot fotózott le közelről, ami a tó vizéből félig kiemelkedve úszott. Ennek ellenére a mai napig sokan vadásznak Nessie-re, és jó néhányan látni is vélték.
Óriásláb elfogása
Egy másik mesebeli lény, Óriásláb is állandó álhírgenerátorként tevékenykedik évek óta. Tom Biscardi először 2005-ben jelentette be, hogy rálelt a hatalmas emberszabású lényre, és foglyul akarja ejteni. Amiből persze semmi nem lett. Azonban három esztendő elteltével ismét hallatott magáról Biscardi, és két hegymászóval megtámogatva azt állította, hogy van egy Óriásláb teteme. Amiről kiderült, hogy csak egy fagyasztóba gyömöszölt gumimaskara.
A Fidzsi Sellő
A legbámulatosabb műlény átverés azonban mindenképp P.T. Barnum nevéhez fűződik. A mutatványos egy kölyök orángután felső csontvázából és koponyájából, valamint egy nagyobb hal farokrészéből alkotott egy sellő múmiát. A furcsa, Fidzsiről származó kreatúrát természetesen valódinak titulálta Barnum, és óriási vagyonra tett szert a műve turnéztatásával.
A Piltdowni Ember
Charles Dawson a korábbiakkal ellentétben nem egy gyerekek riogatására kitalált lény létezésére szolgált bizonyítékkal 1912-ben. Az amatőr őslénykutató egy Piltdown melletti kőbányában akadt rá az emberi egyedfejlődés egyik hiányzó láncszemére. Illetve a koponyára, a fejszerkezete egy darabjára. Amit igazi tudományos mérföldkőként kezeltek négy évtizeden keresztül. Amíg ki nem derült, hogy egy orángután álkapcsa, illetve egy ember koponyája lett mesterien összefabrikálva a hihetetlen lelet kedvéért.
Persze nemcsak a fikció talaján burjánzanak a hatalmas átverések, hanem valós személyek is gyakran egy óriási médiakacsában találják magukat.
Paul McCartney halála
A Beatles legendás White Albumának megjelenését követően elterjedt a hír, miszerint Paul McCartney meghalt, és egy hasonmással helyettesíti őt a többi Gombafejű. Ennek alapja a Revolution 9 című dalban keresendő. A művet visszafelé lejátszva ugyanis a Paul is dead (Paul halott) sor hallható többször is. Ez az érdekes kis információ azonban pillanatok alatt eltorzult, ahogy az emberek szájról-szájra adták. Ugyancsak eme dal alternatív lejátszása felelős azért, hogy a Beatles tagjait sátánistának titulálták. Mivel a Gonoszt éltető mondatok is kivehetőek a szerzeményükből. Pedig csak zsenik voltak, kiváló humorérzékkel megáldva.
Jótékonykodó Microsoft
Az előző bekezdés utolsó mondata illik arra az ismeretlenre is, aki kitalálta a Bill Gates elosztja vagyonát körüzenetet. Ennek lényege annyi volt, hogy a vírusként terjedő e-mailt minél több embernek kellett továbbítani, és ezért cserében megfelelő arányban részesülünk a Microsoft vezérének vagyonából. Persze mondanunk sem kell, hogy egy fillért sem kapott senki, ellenben annál több üzenetet ebben a tárgyban.
A léggömb fiú
A leglátványosabban viszont a Heene-család szerezte meg magának a 15 perc hírnevet. Richard és Mayumi Heene kicsivel több mint két éve azzal hívták fel a coloradói rendőrséget, hogy hatesztendős fiúk elrepült a kertjükből egy ballonnal. A hatóságok fejvesztve vonultak végig az államon, hogy szemmel kövessék a léggömböt, és valahogy lehozzák egyben a gyereket. Ám a landoláskor nyoma sem volt Falconnak. Tekintve, hogy otthon bujkált a garázsban. De ettől függetlenül a szülei még kerestették egy kicsit, mielőtt bevallották, hogy csak vicceltek. A remekbeszabott tréfát pénz- és börtönbüntetéssel hálálták meg nekik.
Ezen példákkal egyrészt szórakoztatni szerettünk volna, másfelől pedig megmutatni, hogy az emberi hiszékenység, illetve leleményesség nem ismer határokat.
