Az 5 órás ceremóniasorozat egy regionális anyakönyvvezető-verseny alapját képezte.
A nem mindennapi versenyen való részvételt akkor ajánlották fel Dásának és Artyomnak, amikor jelezték házasságkötési szándékukat a helyi anyakönyvi hivatalnál. Cserében eltekintettek az ilyen alkalommal befizetendő nem csekély illetéktől. A jeles napon 14 anyakönyvvezető várt rájuk, akik tatárföld különböző vidékeiről érkeztek.
A menyasszony elmondása szerint az első alkalom volt számára a legmeghatóbb. A nászindulóra történő bevonulás és az esketés alatt remegett a térde, ráadásul többször el is pityeredett. A második esetben már visszatért a magabiztossága, sőt a végén már úgy lépett be a házasságkötő terembe, minta otthon lenne, még a huszonegy boldogító igen kimondása sem esett nehezére.
Az ifjú pár azt állítja, hogy egyáltalán nem volt unalmas az öt óra, amit esküvőik igénybe vettek, mivel a versengő anyakönyvvezetők újabbnál újabb ötletekkel rukkoltak elő. Az egyiknél táncolniuk kellett, a másiknál édességet fogyasztottak, más esetekben pezsgőztek, vagy éppen gyertyát kellett gyújtaniuk a különböző szokásoknak megfelelően.
„Még az sem zavart, hogy bár nem értek tatárul, a ceremóniák nagy része ezen a nyelven zajlott” – mondta az ifjú ara.
Dása és Artyom most a nyár elejére tervezett lakodalomra készül, melyre eltökélt szándékuk szerint csupán egy alkalommal fog sor kerülni.
