Fotó: RTL Klub / Sajtóklub / Bársony Bence
Az utóbbi néhány hónapban többször hívtam telefonon Klapka Györgyöt. Leggyakrabban Mary Zsuzsi betegsége, majd tragikus halála miatt kerestem, aztán a – kiszivárgott videónak álcázott – médiahackje és a lakásába való betörés ügyében faggattam. A mindig higgadt üzletemberrel most életről, halálról, szerelemről és pénzről beszélgettünk.
Zsuzsi halála óta ismét rengeteget szerepel a médiában. Szinte nincs olyan kérdés, amire ne válaszolna. Az internetes kommentelők egyik része remek embernek tartja, mások pedig felháborodnak az olvasottakon…
Mire gondol?
Például arra, hogy többször is beszélt arról, a válásuk után is segítette Zsuzsit, sőt, új fogsorát is önnek köszönhette. Vannak, akik szerint erről nyilatkozni visszatetsző.
Sosem hívtam fel egy lapot sem azzal, hogy ezt elmondjam. Nem kérkedtem vele. Ha megkeresnek, ha rákérdeznek, beszélek róla. Miért ne tenném? Így volt, ez az igazság. Nem sokan támogatnák a volt feleségüket a válás után, én szívesen segítettem neki, hiszen mégis csak a gyerekeim anyjáról volt szó.
Másfél hete temették el Zsuzsit, a gyerekek hogy viselték édesanyjuk halálát?
Érdekes módon, a Németoszágban élő Christian és Nicole rosszabbul, ők nagyon sírtak. Dennis és Sandy nagyon karakán gyerekek, méltósággal vettek búcsút édesanyjuktól.
És ön? Mennyire rázták meg a történtek?
Nyilván mélyen érintett, de ettől függetlenül nem tartom tragikus dolognak a halált. Az élet része. Nem félek tőle, ha valaki azt mondaná, holnap meghalok, állnék elébe. Pedig szeretem az életet.
Első és második feleségét is elveszítette…
A második felségem a szülésbe halt bele, akkor nem csak őt, hanem gyermekünket is eltemettem. Már akkor is hasonlóképpen gondolkoztam a halálról, de akkor mégis kikészültem. Aztán talpra álltam. Elég gyorsan.
Azt beszélik, úgy tervezi, negyedszer is megnősül, feleségül veszi élettársát, Kiss Marit.
Már nem hiszem. Egy ideig beszéltünk róla, hiszen 16 éve élünk együtt szeretetben, és úgy gondoltam, megérdemelné, hogy törvényesen is a társam legyen. Aztán rájöttünk, a papír nem fontos. Ő sem forszírozza. Persze, még az is lehet, hogy egyszer, egy ’bolond’ pillanatban egybekelünk.
Van, ami ki tudja hozni a sodrából? Amikor elveszíti a fejét?
Nagyon ritkán. Pedig érzékeny ember vagyok. Egyszer, sok-sok évvel ezelőtt idegösszeroppanásom volt. Az akkori titkárnőm bevitt a kórházba… Másnap reggel felébredtem, és láttam magam körül az igazán beteg embereket, rokkantakat, és arra gondoltam: ’mit akarsz, mi bajod neked, te barom?’ Innentől kezdve jobban lettem. A hétköznapi életben, természetesen, van, ami nem tetszik. A minap is felháborodva olvastam, hogy Zsuzsi „barátai” emlékkoncertet szerveznek. Pénzért. Ezt például etikátlannak tartom. Szinte még el sem temettük, de máris nyerészkednének a halálán.
Sokan féltett emléktárgyaikat viszik be önhöz, hogy pénzhez jussanak. Szívszorító pillanatok lehetnek.
– Igen, azok. Számomra is, ha hiszi, ha nem, nekem is van lelkem, de aki hozzám fordul, már meghozta a döntést. Bizonyos kérdésekben egyébként szentimentális vagyok: olykor egy-egy filmen is könnyezem.
Sosem tagadta, mennyire szereti a nőket… Szerelmes típus?
– A mostani a negyedik „házasságom”. Ez mindent elárul. Nagy szerepet játszottak az életemben a csinos asszonyok, az erotika, a férfi-nő kapcsolat ezerszínűsége, a vonzalom, a vágy, a szerelem…
Fotó: RTL Klub / Sajtóklub / Bársony Bence
Nemrégiben azt nyilatkozta, ’nincs viszonya’ a pénzhez… Különös kijelentés ez egy igencsak jómódú embertől.
Sosem érdekelt a pénz. Akkor sem, amikor szegény voltam és éheztem. Persze, azért az jó, ha a mindennapi megélhetés biztosított. Fontos, hogy tudom taníttatni a gyerekeimet. Megtehetném, de mégsem áll szándékomban visszavonulni az üzlettől. De már nem a pénzért csinálom, hanem a sikerélményért. Egy jó üzlet, olyan, mint egy jó iskolai osztályzat. Egy ötös. (A sikerhez mellesleg pénz is társul, de ez másodlagos.) Sokszor mondom is, hogy kinyírtam volna a pénz feltalálóit, a föníciaiakat…
Akkor is így gondolná, ha egy napon arra ébredne, hogy elveszítette a vagyonát?
Nyolcvannégy éves vagyok, mindig is dolgoztam. Ez éltet, ez a hobbim is. Ha egy szempillantás alatt nincstelen lennék, nem rázna meg, biztosan dolgoznék, hogy megéljek. Maximum paprikás krumplit ennék. Nekem az is megfelel, puritán ember vagyok. De előbb-utóbb biztosan kitalálnék valamit.
A találékonyságára amúgy sem lehet panasz. Nagyot szólt a médiában az a bizonyos „kiszivárogtatott” felvétel, amelyen „titkos aranyszállítmányról” beszélt… Mindenki sejtette, hogy ügyes PR-fogás, és mégis, mindenhol megjelent, a sajtó sokat foglalkozott az üggyel.
Ez volt a cél. Hogy beszéljenek róla. Mint ahogy a korábbi reklámjaimnál is, most is az ötlet és nem a pénz „vitte” a dolgot…
Tudni lehet, hogy gyakran kérnek öntől idegen emberek pénzt. Válaszol a leveleikre? Van, akit annyira megsajnált, hogy segített?
Amikor visszajöttem Németországból, két ezerfős ingyenkonyhát működtettem. Azt gondoltam akkor, és azt gondolom most is, hogy aki éhezik, azt meg kell etetni… A mai napig adok rászorulóknak krumplit, hagymát. A pénz más kérdés. Naponta legalább öt levelet kapok, amelyben különféle összegeket kérnek tőlem. Van, aki pár ezret, van, aki sokkal többet. Az egyik legfurcsább eset volt, amikor még ’használati utasítást’ is mellékeltek a levélhez. Az illető tizennyolc milliót kért, és részletesen leírta, mit tegyek, ha személyesen viszem el neki a pénzt, de a biztonság kedvéért a számlaszámát is leírta. Az ilyenekre természetesen nem válaszolok.
Fotó: RTL Klub / Sajtóklub / Bársony Bence
A barátokkal mi a helyzet? Ha megszorulnak, számíthatnak önre?
Kölcsönt sosem adok, az csak elrontaná a barátságot. Ha tehetem, ajándékozok.
Néhány nappal ezelőtt betörtek budapesti otthonába. Néhány órával a kár felfedezése után máris címoldalra került az eset…
Persze. Szándékosan. Én magam hívtam fel a napilapot, hogy írják meg. Minél nagyobb nyilvánosságot kap az eset, a bűnözők sokkal kevésbé tudják eladni a lopott holmit. A műtárgykereskedés egy szűk körben zajlik, és nem olyan könnyű megszabadulni a „zsákmánytól”.
