Az 1950 óta veretlen Aranycsapat 1952-ben megnyerte a helsinki olimpiát, majd a közép-európai bajnokságot, amivel a világ labdarúgásának élvonalába lépett. A fiúk olimpián nyújtott játéka az angol szövetség vezetőjét, Sir Stanley Roust is meggyőzte, ezért rögvest meg is hívta a csapatot hazája válogatottja ellen.
Anglia egy minden szempontból fejedelmi meccsel kívánta megünnepelni az Angol Labdarúgó Szövetség fennállásának 90. évfordulóját 1953-ban.
Rous rögtön javaslatot is tett egy jövő novemberi időpontra. Kezet ráztunk, én vonattal utaztam haza, miközben ő repülővel megérkezett Londonba, és nyomban jelentette –a Reuter meg világgá kürtölte –, hogy Anglia Magyarországgal játszik 1953. november 25-én. Másnap már Hegyi Gyula azzal fogadott, hogy ezért Rákosi elvtárs előtt is vállalnom kell a felelősséget, hiszen nem volt engedélyem a mérkőzés lekötésére. Rákosi még aznap magához rendelt. Fenyegető hangon beszélt velem, éreztette rosszallását. »Hát jó lesz vigyázni!« – ez volt a meccsre vonatkozó, utolsó mondata
– idézi a magyarfutball.hu Sebes Gusztávot, az Aranycsapat szövetségi kapitányát.
A kommunista pártvezetés valóban nem nézte jó szemmel az Aranycsapat szigetországi megmérettetését, de végül felismerte az összecsapásban rejlő propagandalehetőséget, áldását adta az utazásra.
Az angolok nem aggódtak, a magyarok átalakították a Vasas-pályát
Egész Európán úrrá lett a futball-láz, hiszen a világ két legjobbnak tartott válogatottja csapott össze 1953. november 25-én a londoni Wembley-stadionban. A meccset maguk az angolok nevezték az évszázad mérkőzésének.
De nem nagyon aggódtak. Tudták, hogy Puskásék nagyon értik a játékot, ám az angol válogatott a szövetség fennállása óta, akkor már 90 éve nem talált legyőzőre hazai pályán.
A magyarok nagyon készültek. Sebes Gusztáv a szigetországba utazott, kipróbálta a Wembley gyepét, keresztbe, hosszába lemérte a pályát, angol meccslabdákat hozott haza. Itthon pedig kiválasztotta azt a pályát, amely a legjobban hasonlított a londonira.
– mondta.
“Így lesz, Guszti bácsi!”
Az Aranycsapat két nappal a mérkőzés előtt érkezett a brit fővárosba. November 25. taktikai eligazítással kezdődött, Sebes azzal kezdte, hogy Anglia nagyon erős, de legyőzhető ellenfél – idézte z MTI helyszíni tudósítója.
S aztán személyre szabottan elmondta mindenki feladatát. Hidegkutinál hosszabban időzött: Te, Nándi, először maradj elöl egy kicsit, mert az angolok arra számítanak, hogy rögtön visszahúzódsz. Néhány perc után tényleg lépj hátrébb, de folyamatosan változtasd a pozíciódat! Aztán a szélsőkhöz fordult: Budai és Czibor! Nehéz dolgotok lesz, hiszen a sávotokban a pálya egész területét be kell játszanotok. Előfordulhat, hogy hátul nektek kell őrizni a két angol szélsőt a tizenhatosunknál. Majd Bozsik került sorra: Te kulcsember vagy. Az angol védők ugyanis kevésbé figyelnek majd rád, mint a csatárokra.
Ezért aztán bátran előre kell törnöd, főleg, ha Nándi arra helyet csinál. De ne feledd: a védekező munkád éppen ilyen fontos! Bozsik bólintott, s a szokott, lakonikus rövidséggel csak ennyit mondott: Így lesz, Guszti bácsi!
Az évszázad mérkőzése
A csapat 12:45-kor indult a szállodából, buszukat két motoros rendőr vezette fel. A kezdés előtt a fiúk már az öltözőben voltak: míg máskor viccelődtek, kisétáltak a gyepre, megvizsgálták a pályát a várakozás perceiben, most nem. Mindenki csendben ült, koncentrált. Amikor az angol vezetők hívták őket a pályát szemrevételezni, Zakariás meg is jegyezte:
Melyik beteg akarja megnézni a műtőt az operáció előtt?
A stadion tömve volt, több mint százezer néző szorongott a lelátón. A kezdést jelző sípszó délután 2:17-kor hasított a levegőbe, és pillanatokon belül kiderült, kár volt aggódni, Anglia tényleg verhető. Mindössze 45. másodperc telt el, amikor egy bedobásból Bozsik jutott labdához, begurította Hidegkutinak, aki egy csellel átjutott Eckersley-n és hírtelen kifelé forulva 15 méterről bevágta a labdát a jobb felső sarokba. Az angol kapus csak dermedten nézte a bombagólt.
A 14. percben Sewell egyenlített, majd Hidegkuti a 22. percben ismét megszerezte a vezetést, majd hét perc leforgása alatt Puskás még kettőt a hálóba varrt. Miután Mortensen a 38. percben szépített, a csapatok 2-4-es állással zárták a félidőt. A második félidő is erősen kezdődött. Bozsik az 50., Hidegkuti az 53. percben lőtt gólt, Ramsey pedig az 57. percben beállította a végeredményt: Anglia-Magyarország 6:3.
Történelmi győzelem volt ez abból a szempontból is, hogy forradalmasította a világ labdarúgását. Sebes 4-2-4-es taktikája verhetetlennek bizonyult: a fiúk villámgyorsan tudtak támadásból védekezésbe, majd visszaváltani, a középpályás sor előrébb és hátrébb elhelyezkedő játékosai segítségével pedig mindkét esetben hatékonyabban tudtak játszani az ellenfélnél. Ezzel a taktikával lett világbajnok később Anglia, Brazília (háromszor is), és sokak szerint az Aranycsapat játékában gyökerezett a Cruyff-féle holland válogatott „totális futballja” is.
Vörös ördögök
Az angol sajtó így fogadta a vereséget:
Istenek alkonya! A mi veretlenségünket alaposan szétverték. – Micsoda megalázás volt az angol labdarúgók részére. Soha nem tudtunk elképzelni jobb csapatot, mint az uruguayit, de a magyarok határozottan sokkal jobbak azoknál is. – Elpüfölték az angolokat. A vereség – lecke Angliának. A magyarok elképesztő bemutatót tartottak. – Kilencven év után…magyar rapszódia. Az 1953-as vörös ördögök nyöszörgésre késztették Angliát. – Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg…A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon – csak a magyart nem…Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.
Mondjuk ki, megalázó volt ez a brit futball számára, a szurkolók, a szövetség, a közvélemény is revansot követelt. Meg is kapták, 1954. május 23-án játszották a visszavágót a Népstadionban. Az eredményről annyit, hogy a meccs után igazi pesti részvéttel búcsúztattuk az ellenfelet: „az angolok egy hétre jöttek, és hét egyre mentek”.
(A meccs részleteinek és az angol sajtóvisszhang forrása: Magyar Labdarúgó Archívum. Kiemelt kép: az Aranycsapat. Forrás: Fortepan/Erky-Nagy Tibor)
