Az egykori Ludovika Akadémián két tiszt jelentésadással fogadta a meglepett ünnepeltet, aki megjegyezte, hogy egykor ő is ludovikás tiszt akart lenni, de neki ez nem adatott meg.
Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) sportért felelős államtitkára levélben fogalmazta meg üdvözletét. Felidézte a Szondy István útját az 1952-es helsinki olimpiai győzelemtől kezdve, kiemelve, hogy külföldi, németországi edzősködése idején is mindig segítette a magyar versenyzőket.
A Magyar Öttusa Szövetség (MÖSZ) nevében Martinek János főtitkár, kétszeres olimpiai bajnok köszöntötte az ünnepeltet, aki a meghatottságtól nem tudta elmondani beszédét, egyetlen “köszönömben” foglalta össze érzéseit.
Utóbbi felolvasta Szondy István olimpiai bajnok csapattársa, Benedek Gábor levelét, aki bár személyesen nem, de – mint írta – lélekben ezen a napon is vele van.
Beszédében a szövetségi kapitány kiemelte a közkedvelt “Pista bácsi” humorát, életkedvét, életszeretetét és azt, hogy az esze ma is vág, ha egy régi öttusázó neve vagy eredménye nem jut valakinek az eszébe, rá mindig lehet számítani.
Az ünnepségen sokan jelen voltak a sportág meghatározó személyiségei közül, többek között Balczó András, Németh Ferenc, Maracskó Tibor, Bakó Pál, Sárfalvi Péter, Tibolya Péter jött el köszönteni, de ott volt Kulcsár Győző párbajtőröző, valamint két tornász, Tass Olga és Köteles Erzsébet is, akikkel már az 1948-as londoni olimpián együtt szerepelt Szondy István.
Az 1952-es helsinki játékokon Szondy és Benedek Gábor Kovácsi Aladárral együtt nyerte meg a bajnoki címet, utóbbi azonban már nem él.
