Az ezredforduló táján a nagy amerikai sportágak világhírű csapatai kezdték el a saját weboldalukon keresztül az önálló kommunikációt, a “brand”építést.
Nem akartak tovább a baráti média függőségében élni, annál barátibb, mint a saját ugyanis nincs! Ezek az oldalak a szupercsapatoknak egyszerre jelentették a szurkolók felé a közvetlen kapcsolatot, a szponzoroknak a direkt megjelenést, a klub direkt hírközlési lehetőségeit.
Amint sikerült egy-két bombahírt a saját oldalon bejelenteni, a tv, a rádió, az újságok, a hírportálok a forrásmegjelöléssel népszerűsítették az oldalakat, egyre természetesebbé vált, hogy az érdeklődők naponta jártak rá a kiszórt cukorkákat fölszedegetni.
Mint miden, ami az újvilágból elindul, előbb-utóbb az öreg kontinensen is teret nyer. Néhány évvel később először a reggeli rádióhírekben kezdtem hallani, hogy a “Real Madrid (Manchester United) hivatalos weboldalán megjelent hír szerint” például XY eligazolt ide vagy oda, vagy Z gyógyulása 2 hetet vesz igénybe. Mit tesz ilyenkor a halandó sportoló vagy szurkoló? Gépet nyit és rákeres. És attól kezdve figyeli. Mindent, amit olvashat, el is olvas.
Na ezt szépen átvettük mi is! És nem csak a waterpolo.hu-ra gondolok, hanem a magyar sportéletre. Minden, magára valamit adó sportszövetségnek, egyesületnek megvan a saját hírterjesztő forrása. Örülnek neki a szurkolók, a szponzorok és az összes hírfogyasztó elsődleges médium is.
Eddig sikertörténetről beszélhetünk. Na de, ha csak siker lenne, akkor miért írnék erről?
Mert egy veszéllyel nem nagyon számoltunk: a sportolók is olvassák… És nyilvánvaló, hogy a sportszervezet célja nem lehet más, mint mindent rózsaszíneben mutatni. Például, hogy hamar felépül majd a sérült vezéregyéniség, de addig a remek fiatal játékos helyettesíteni fogja. Tehát pótolni azt nem… Ameddig ezt “megeszi” a szurkoló, semmi gond, jön majd a gyufa és az odaillő magyarázat.
Abba senki sem gondolt bele, hogy a sportolók is elhiszik előbb utóbb, hogy mindig minden rózsaszín, derűlátók vagyunk, aztán elalszik az éberség (Pelikán elvtárs!) és leégünk. Nem kicsit, hogy maradjunk a politikánál…
A sok derű, móka kacagás, amit a saját kommunikációban sugall az összes honlap, sajnos a főszereplőket is átvágja, elhiszik, hogy minden magától megy. Pedig még a házasélet sem, azt is akarni kell. A sok szép rendezvény, az erőltetett médianépszerűség, a luxuskörülmények a becsvágy egy részét kioltják és jön a betli. Lásd az elmúlt hétvége vagy akár a kazanyi világbajnokság eredményeit.
A pólós szakvezetők ezt szerencsére észlelték, nem mehet a csomagolás a termék kárára. Mindenkinek vigyáznia kell, hogy a csapat rózsaszín vattázása ne kerüljön az eredményességbe, hogy a saját kommunikációs kollégák ne legyenek akaratuk ellenére kerékkötők, mert a szövetségi és kluboldalakat a játékosok is olvassák!
Az okos a saját kárából mindenképpen tanul…
