Százszázalékos teljesítmény. Ez a célom. Ezt akarom elérni. Olyan ember vagyok, aki nem éri be kevesebbel. Nem szeretek a teljesítményemről beszélni, mert az arrogánsan hangozhat. A kudarcaimról sem szeretek beszélni, mert azokat mindenki látja
– ezzel a Michael Schumachertől származó idézettel indul a Forma-1 hétszeres világbajnokáról szóló dokumentumfilm, aminek bemutatóját eredetileg 2019-re tervezték, de aztán a versenysorozatban való debütálásának 30. évfordulójára csúszott. A film elkészültében közreműködött a családja is, megszólal benne édesapja, felesége, testvére és a gyermekei is.
A versenyző
A film maga inkább a ferraris sikerekig vezető útra koncentrál, hogyan lett a tehetségből legenda. Aki tisztában van Michael Schumacher karrierjével, annak sok újdonságot nem tartogat ez a közel két óra, ugyanakkor a rengeteg archív felvétel, a versenyeken elcsípett pillanatok, a nyilatkozatok, a csapat- és versenyzőtársak, csapatvezetők visszaemlékezései visszarepítik az embert a Forma-1 egyik legszebb időszakába.
A gokartos évek és a debütálás mellett nagy hangsúlyt kap az, hogy míg fiatal korában Ayrton Senna rajongó volt, még poszter is virított szobája falán, addig a világbajnokságon már komoly összetűzéseik voltak, a brazil legenda nem egyszer ki is oktatta kihívóját.
Van egy tragikus kapcsolódási pont is a pályafutásukban: az 1994-es, Senna halálát hozó San Marinó-i Nagydíjon épp Schumacher volt mögötte, amikor a brazil autója kicsúszott a pályáról és a falba csapódott. Sennát kórházba szállították, a futamot újraindították és Schumacher győzött, aki aztán a sikere után riválisa állapotáról érdeklődött.
„Flavio [Briatore] azt mondta, kómában van, de az sok mindent jelenthet. Másnap vagy minden rendben lesz, vagy minden rosszra fordul. Nem tudhatjuk” – mondja egy archív felvételen Schumacher, ez a nyilatkozat pedig különösen hátborzongatóan hangzik az ő szájából az évekkel később vele történtek miatt.
Abban az évben alakult ki a rivalizálás közte és Damon Hill között, de a német úgy is nyerni tudott, hogy két futamról is kizárták a szezon közben. Az utolsó, ausztráliai versenyen kiütötték egymást, így végül egy ponttal a német győzött a végén. A Benettonnal elért dupla után került 1996-ban a Ferrarihoz, az olaszok akkori tanácsadója, Niki Lauda győzte meg azzal, hogy ott válhat igazán legendává, mert felemelheti az évek óta szenvedő csapatot.
Talán az első ferraris évek voltak, amik igazán nagy bajnokot faragtak belőle. A Ferrari nem volt túl jó, de Schumacherrel versenyképessé vált, a végső győzelemre azonban éveken át nem volt esély. 1997-ben ráadásul ráhúzta a kormányt Jacques Villeneuve-re, és bár ő akkor úgy érezte, hogy a kanadai hajtott belé, egyértelmű volt Schumacher felelőssége, akit aztán kizártak a vébéről a szezonzárót követően – a második helyen állt, Villeneuve nyert.
A készítők azt ígérték, hogy bemutatják Schumacher minden arcát, és ez az pont, ahol Ross Brawn teljesen őszintén elmondja, hogy a német versenyzőnek volt három-négy olyan alkalom is a pályafutása során, amikor átlépett egy határt. A Villeneuve-eset is ilyen volt.
Jó barátja, Jean Todt arról beszélt, nagy reményeket fűztek Schumacher leigazolásához, de négy év alatt sem sikerült vele világbajnoki címet nyerni, így aztán megrendült benne a hitük, komolyan elgondolkodtak azon, valóban ő-e a megfelelő ember a Ferrari számára. Még úgy is, hogy 1999-ben konstruktőri győzelemhez segítette az olasz csapatot, pedig egy komoly baleset és lábtörés után hat futamot is ki kellett hagynia.
2006-ban visszavonult, élvezte kicsit az életet, hogy aztán 2010-ben visszatérjen a Mercedesszel, de három szezont követően inkább úgy döntött, hogy a családjával szeretne minél több időt eltölteni. A 2012-es Brazil Nagydíj volt az utolsó versenye, hetedikként ért célba.
Az ember
Nem értette, miért nem élhet normális életet
– mutatott rá Todt, hogy mennyire nem szerette Schumacher a felhajtást maga körül. Zárkózott embernek írták le, aki sokat volt egyedül, nehéz volt hozzá közel kerülni. Felesége, Corinna szerint kifejezetten gyanakvó volt, még vele szemben is, nehezen bízott meg bárkiben, ugyanakkor nagy figyelmet szentelt annak, hogy a csapatának tagjai is magukénak érezzék a győzelmeit.
A versenyzőtársak közül David Coulthard és Mika Häkkinen arról beszéltek, mennyire más ember volt Schumacher a pályán és azon kívül. Amíg a közös esteken vígan szivarozott, vagy épp karaokézott, bulizott és viccelődött, addig a versenyeken szerintük sokszor voltak igazán veszélyes pillanatai. A kétszeres világbajnok finn felelevenítette azt az esetet, amikor félrehívta ellenfelét, és mondta neki, hogy 300 kilométer per órás sebességnél nem kellene veszélyes manőverekbe belemennie, de Schumacher csak megvonta a vállát, és megjegyezte, ilyen az autóverseny.
A baleset
Alighanem sokan azért is nézik meg a filmet, mert a pályafutása mellett kíváncsiak arra, milyen állapotban van Schumacher a 2013. december 29-i síbalesete óta, bár a család is most is előre közölte, ezt nem fogják elárulni. Az utolsó bő tíz perc dolgozza fel a tragikus történetet. Kiderül, hogy Schumachernek nem tetszett a hó állapota, felvetette, menjenek inkább Dubajba ejtőernyőzni. Végül mégis a síelés lett a program, amelynek során elesett és a fejét beverte egy sziklába. Felesége könnyes szemmel mondja el a filmben, hogy sosem hibáztatta Istent a történtekért, baleset volt – a legrosszabb, ami megtörténhetett.
„Minden nap hiányzik Michael, mindenkinek, aki körülötte van. Itt van, más, de itt van és ez erőt ad nekünk” – mondta Corinna, aki elárulta, hogy együtt élnek, tart a terápia, mindent megtesznek azért, hogy jobban legyen, hogy azt érezze, a család fontos része és összetartoznak.
Fiának, Mick Schumachernek a mostani az első éve a Forma-1-ben, épp emiatt úgy érzi, sokkal jobban megértenék egymást, mint korábban.
Lenne egy közös nyelvünk, az autósport világa. Sokkal többet tudnánk beszélgetni. Ez az, ami a legtöbbször eszembe jut. Sokszor gondolok arra, milyen szuper lenne. Mindent feladnék azért, ha ez megvalósulhatna.
Corinna Schumacher végül elmondja, próbálják úgy folytatni az életüket, ahogy azt a férje is szeretné. „A magánélet az magánélet”, mondta mindig Michael Schumacher, és míg korábban ő védte a családját, most ők teszik ugyanezt.
