Kezdjük a teljes képpel: a Vidi július 10. óta tartó európai kupamenetelése során összesen 14 mérkőzést játszott, mérlege pedig pontosan ötvenszázalékos – négy győzelem és négy vereség mellé hat döntetlen párosul. Emberemlékezet óta nem láttunk egyrészt ennyire hosszú, másrészt ennyire kiegyensúlyozott szereplést magyar csapattól nemzetközi szinten.
Hogy az eredménysort súlyozni tudjuk, nem árt végigvenni, mire vitték a Vidi ellenfelei az idei sorozatokban.
A papíron legkönnyebbnek látszó rivális, a luxemburgi Dudelange is feljutott például az Európa Liga főtáblájára, hogy aztán ott a Milan-Olympiakosz-Betis csoportban is elcsípjen egy pontot a később továbbjutó spanyolok ellen az utolsó fordulóban (0-0).
A bolgár Ludogorec szintén ott volt az EL legjobb 48 csapata között, igaz, a Leverkusen-Zürich-Larnaca csoportban végül csalódást okozott, és győzelem nélkül, utolsóként zárt (4 ponttal, 0-4-2-es mérleggel).
A svéd Malmö ellenben még mindig versenyben van, miután második helyen végzett csoportjában a belga Genk mögött, megelőzve a török sztárcsapat Besiktast (amelyet egyébként oda-vissza legyőzött a csoportban), és ezzel továbbjutott.
A serpenyő másik tálcájában ellenben ott az AEK Athén, amely a BL-főtábla talán leggyengébb csapatának bizonyult: a görögök mindössze két rúgott góllal, hat meccsből hatot elveszítve, mínusz 13-as gólkülönbséggel végeztek csoportjuk utolsó helyén, megmutatva ezzel, nagyjából mi várhatott volna a Vidire a legrangosabb sorozatban.
A fenti eredménysorra pillantva jól látszik, hogy a mindvégig kiegyensúlyozottan teljesítő, komoly, nagy különbségű vereséget egyetlen alkalommal sem szenvedő Vidi két hazai vereség miatt maradt le a még nagyobb bravúr végrehajtásáról. Először augusztusban, az AEK ellen vívott BL-playoff meccsen szalasztott el nagy esélyt a csapat (Huszti korai, igaz, jogos piros lapjától sem függetlenül), majd másodszor szeptember 20-án a BATE ellen, amikor napokkal a Lazovics-balhét követően bántóan sima, 2-0-s pofonba szaladt bele. Ha utóbbi meccsen legalább az iksz megvan, a Vidi jó eséllyel most a tavaszi folytatásra készülhetne – magyar csapat 2003 óta nem hajtott végre hasonló bravúrt az európai kupasorozatokban.
Mondjuk is, miért:
Egyrészt, mert a fehérváriak összesen 9.5 pontot szereztek az európai koefficiens-listán.
- Ezzel az összeurópai listán megelőztek olyan csapatokat, mint a Villarreal (8.0), a Hoffenheim (7.0), a Burnley (3.5), a Lazio (6.0), az Atalanta (3.5), a Marseille (1.0), a Feyenoord (0.5), vagy a Monaco (5.0),
- illetve bebiztosították azt is, hogy egy esetleges jövő évi európai kupaszereplés esetén az EL-selejtezőkör harmadik fordulójáig jó eséllyel kiemeltként sorsolják melléjük az ellenfeleket. Magyarul: míg idén három bravúrra volt szükségük a csoportkörös szerepléshez, jövőre ehhez papíron akár egyetlen egy is elég lehet.
Másrészt, mert az a hét pont, amelyet a Vidi az Európa Liga főtábláján gyűjtött, magyar csapattól a valaha volt legtöbb egy európai kupasorozat csoportkörében.
Itt van az eddigi próbálkozók sajnos nem hosszú eredménysora:
- vs. Ajax (1-5, 0-4)
- vs. Real Madrid (1-1, 1-6)
- vs. Grasshoppers (3-3, 3-0)
Összesen: 6 meccs, 1-2-3 (9-19), 5 pont
- vs. Feyenoord (otthon) 1-1
- vs. Schalke 04 (idegenben) 0-2
- vs. FC Basel (otthon) 1-2
- vs. Hearts (idegenben) 1-0
Összesen: 4 meccs, 1-1-2 (3-5), 4 pont
- vs. Fiorentina (3-4, 2-5)
- vs. Liverpool (0-1, 0-1)
- vs. Lyon (0-4, 0-4)
Összesen: 6 meccs, 0-0-6 (5-19), 0 pont
- vs. Metaliszt (0-5, 1-2)
- vs. PSV (1-2, 0-3)
- vs. Sampdoria (2-0, 0-1)
Összesen: 6 meccs, 1-0-5 (4-13), 3 pont
- vs. FC Basel (2-1, 0-1)
- vs. Sporting CP (3-0, 1-2)
- vs. Genk (0-1, 0-3)
Összesen: 6 meccs, 2-0-4 (6-8), 6 pont
A dolog persze távolról sem ilyen egyszerű. Korábban éveken keresztül ostoroztuk a magyar klubokat azért, mert a kiemelt kormányzati figyelem és az állami vállalatok hathatós támogatása ellenére sem voltak képesek nemzetközi eredményeket elérni (a Vidi legutóbb hat éve járt az EL főtábláján, azóta megfordultak ott finn, moldáv, kazah, azeri és macedón csapatok is többek között).
Valójában ugyanis a Vidi helyzete csak idehaza kivételezett. Értjük, hogy jelentős mennyiségű közpénz, értjük, hogy lélegeztető gépre váltva mindez vérlázító, de ha csak és kizárólag a sportszakma oldaláról nézzük a kérdést (és honnan máshonnan nézhetné a sportrovat?), akkor azt kell megállapítsuk, hogy mindaz, ami belpolitikailag és költségvetésileg – pláne morálisan – napi szintű vitát generál a közbeszédben, mindaz iparági összevetésben, az európai porondon aprópénz. Lepkefing, zacc.
A Vidi FC a nemzetközi színtéren a magyar nemzetgazdaság hathatós segítségével együtt is mindössze cincogó kisegér. Az idei sorozatban öt olyan ellenféllel kellett megmérkőznie a csapatnak, amely lényegesen nagyobb költségvetésből dolgozik nála, és amelyik lényegesen jobb játékoskerettel rendelkezik. Innentől kezdve akárhonnan nézzük:
Nem pusztán a lehetőségek kihasználása, nem olyasféle minimum, amit az ember a magyar futball támogatásáért cserébe természetes egyértelműséggel várhat el. Sokkal inkább konkrét siker, a klub szakmai munkáját dicsérő eredmény. Bravúr. Olyasmi, ami ritkán jött össze magyar csapatoknak az elmúlt évtizedekben. Olyasmi, amit sportszempontból kötelező értékelni. Aki ugyanis ezt a sikert degradálja, értéktelennek nevezi, a minimálisan elérendő cél kipipálásaként jellemzi, nem ért a futballhoz, nincs tisztában a nemzetközi erőviszonyokkal, és azzal sem, hogy ma a piacon a csapatra fordítható pénz milyen mértékben diktál. És ebből a szempontból nem a származási helye, hanem a mennyisége a lényeges.
Ettől függetlenül tény, hogy a mai magyar futballt – de 1946-tól, azaz az elmúlt bő hetven évben bármikor – szinte lehetetlen elválasztani a politikai hátszéltől. Ezért lehetséges, akad, aki képtelen lelkesedni az eredményekért – főképp azért, mert ne feledjük, a Vidi nem a magyar akadémiák termelőképességnek hála, hanem jórészt idegenlégiósok alkalmazásával érte el bravúrjait, a sikernek ilyen módon a magyar futball általános állapotához, pláne jövőjéhez kevés köze van –, és az adott társadalmi, politikai helyzetben elfogadhatatlannak tartja, hogy a pőre sportszakma alapján ítéljük meg egy kiemelten támogatott klub eredményeit.
Félreértés ne essék: fanyalogni szabadon lehet. A szakmai sikert ugyanakkor
- nem kérdőjelezheti meg a Vidi szponzori pénzeinek eredete,
- nem válhat értéktelenné a nemzetközi részsikerhez is elengedhetetlen játékospolitika,
- egy jól felépített csapattaktika,
- egy szép gól
attól, mert történetesen egy olyan tulajdonos áll a klub mögött, aki tarol a közbeszerzéseken.
Lelkesedni nem kell – elismerned muszáj. Akár ez is lehetne a Vidi idei európai menetelésének jelmondata.
