Ha tényleg benne van a Ronaldo-faktor, akkor most kell megmutatnia

A világbajnokságok éve mindig különleges egy futballista számára, akit sikerélmény ér a legfontosabb tornán, annak azért nehéz újra belevágnia a mókuskerékbe, aki pedig csalódottan utazik haza idő előtt, annak meg kell birkóznia a kudarccal, hogy hiába melózott, újabb négy évet várnia kell egy hasonló lehetőségre.

A világbajnok francia csapat egyik legjobbja, Paul Pogba nyilatkozta a napokban,

hogy a vb-győzelem után valósággal a fellegekben járt, és iszonyatosan komoly kihívás volt számára ismét felvenni a fonalat, és belevágni a napi darálásba klubjában, a Manchester Unitedben.

Hogy Pogba nem kényelmesedett el, azt a nyolc bajnokin és két BL-meccsen összehozott négy gólja és három gólpassza jelzi, de ha tökéletes példát akarunk keresni arra, hogy valaki egy sikeres vébé után is lehet motivált és éles, akkor Eden Hazard nevét kell említenünk.

A belgák történetük legjobb vb-szereplését produkálták, és bronzéremmel a bőröndjükben térhettek haza, Hazard pedig csapatkapitányhoz méltó módon igazi vezér volt, három góllal és két gólpasszal bizonyított a nagyszínpadon.

Hazatérve bulizott egy óriásit a társakkal és a szurkolókkal Brüsszelben, majd felkapta a három gyerekét és a kék fürdőgatyáját, aztán meg sem állt Marbelláig, miközben a fél világ azt találgatta, hogy a Real Madridba szerződik-e.

A választ azóta tudjuk, a Madridba címzett udvarló mondatok ellenére Hazard maradt a Chelsea-nél, és a csapat szurkolói ezért nem tudnak eléggé hálásak lenni neki.

A belga 2012 nyarán került 40 millió euróért a Chelsea-hez, azóta megbízhatóan hozza a tíz gól fölötti bajnoki szezonokat, az egyetlen kivétel a 2015-2016-os idény volt, amikor az egész csapat teljesítménye látványosan visszaesett, mint utóbb kiderült, az öltöző hangadóinak nagy része ekkor már José Mourinho ellen fordult, ez pedig a pályán is megmutatkozott.

Abban a szezonban Hazard négy gólnál megállt, aztán Antonio Conte irányításával ismét kilőtt, 16 góljával a bajnoki címet besöprő Chelsea második legeredményesebbje volt, csak Diego Costa előzte meg (20).

Hazard azóta egy interjúban elárulta, a Mourinho-időszakban tapasztalt visszaesés oka nemcsak az öltözői feszültség miatt volt, legalább ennyit számított, hogy a játékosok hiába kértek a bajnoki cím után extra pihenőt az edzőtől, nem kapták meg, és fásultan, kizsigerelve vágtak neki a következő idénynek.

Teljesen formán kívül voltam, mikor elkezdődött az idény. Nem jöttek a győzelmek, és minden rutinszerűvé vált, az edzéseket lenyomtuk, de semmi örömöt nem leltük benne. Mindenkinek jobb volt, hogy az együttműködésnek vége lett”

– emlékezett vissza Hazard.

A számok azt mutatják, az idén nyáron nem volt gond a feltöltődéssel, az eddigi nyolc bajnokin tíz gólban vállalt szerepelt, ebből hetet ő szerzett, így Harry Kane és Sergio Agüero előtt vezeti a góllövőlistát. Hazard elképesztő hatékonyságát a statisztika is visszaadja, az elvárható gólok mutatója (xG) ebben a szezonban 14,3 százalék,

vagyis elvben minden hetedik lövéséből születne gól, de neki fele ennyi kellett ahhoz, hogy betaláljon, mivel 23 próbálkozásából jött össze a hét gól.

Ebben a változásban szépen benne van a keze a Chelsea új edzőjének, a Napolinál sokak szívét rabul ejtő Maurizio Sarrinak, aki sokkal nagyobb szabadságot adott Hazard-nak. Itt is segítségünkre van a statisztika, az Optapro adatai szerint Hazard-nak nyolccal több labdaérintése van meccsenként a 16-os előtti középső területen, ott, ahol egy hozzá hasonló gyorsasággal, cselezőkészséggel és technikai tudással rendelkező klasszis nagyon is érvényesülni tud. Ez a nyolccal több érintés már szignifikáns különbség, egyben magyarázatot ad a magas elvárható gól mutatóra is.

A 20 pontjával a második helyen álló Chelsea a hétvégén a Manchester Unitedet fogadja, és az angol sajtó most azon csámcsog, hogy a bombaformában lévő Hazard intézheti el korábbi edzőjét, Mourinhót, aki alatt továbbra is inog a kispad.

2012-ben egyébként a United is versenyben volt Hazard-ért, sőt Alex Ferguson nagyon győzködte a belgát, hogy ugyanolyan sztárt farag belőle, mint Cristiano Ronaldóból,

de a Lille-t kinövő Hazard kikosarazta a bosst, és a Chelsea-t választotta, pedig az újdonsült bajnok Manchester City is kapkodott érte.

Hazard időközben Ferguson segítsége nélkül is elérte azt a szintet, ahova sokan várták őt, és ha az aktuális formát nézzük, akkor bizony a hierarchia legtetejére bebetonozott Ronaldo, Lionel Messi párost is veri.

Ahhoz, hogy a legjobb angliai idényét produkálja, már csak tíz gólt kell szereznie, viszont ahhoz, hogy valóra váltsa Ferguson jóslatát, és megmutassa, hogy benne van a Ronaldo-faktor, ahhoz vígan el kéne jutnia 20 gólig.

Márpedig a 27 éves Hazard számára itt az idő, hogy szintet lépjen, és megmutassa, méltán emlegetik egy lapon az utóbbi évtizedet uraló nagy duóval, illetve a már eddig is bizonyító, de az elkövetkező években még magasabbra törő Antoine Griezmann-nal, Kylian Mbappéval vagy éppen Neymarral.

Az nem kétség, hogy tudásban köztük a helye, viszont eddig könnyen az orra alá dörgölhették, hogy nem szerez elég gólt.

Igaz, Mark Ogden, az ESPN FC szakírója pontosan rámutatott a helyzet fonákságára: mi van akkor, ha a Sarri által Hazard-nak ajándékozott nagy szabadság révén valóban egyéni rekordot dönt a gólok terén a belga, de közben épp ezzel adja el magát a Realnak, amelynek nagyon úgy tűnik, hogy Zinédine Zidane és Ronaldo egyidejű távozása túl sok volt?