Meglehetősen álmosan kezdett a magyar válogatott, ahhoz képest hogy védekező mentalitású észtekről beszélt mindenki, az első öt percben szinte beszorultunk. A felébredésre nyolc percet kellett várni, ám az 54 százalékos labdabirtoklás nem párosult helyzetekkel.
Hamar rá is fáztunk a kényelmes focizásra, a 20. percben Henrik Ojamaa indította Henri Aniert a bal oldalon, aki egyből középre tette a labdát, a berobbanó Siim Luts pár lépésről a magyar kapuba lőtt. Pár perccel később már egyenlítettünk is egy rossz indításnál Szalai Ádám megzavarta védőjét, így a labda eljutott Nagy Dominikig, aki némi szerencsével a bal alsóba lőtt.
Ezután nem sok izgalom volt, a hazaiak kapuscseréjét leszámítva, Mikhel Aksulu Nagy Ádámmal ütközött szerencsétlenül. A helyére beálló Sergei Lepmetsszel sem jártunk viszont jól, mert az első játékrész hosszabbításában lábbal védte Nagy Dominik helyzetét, így maradt az 1-1 félidőre.
Fordulás után újfent belealudtunk a meccsbe, csakhogy ezúttal a magyar csapat szerzett vezetést, Szalai került remek helyzetbe egy szöglet után, amit kíméletlenül kihasznált. Egy darabig csak csordogált a meccs, majd a 70. percben hihetetlenül felpörögtek az események. Ekkor ugyanis Artur Pikk beadása úgy pattant meg Pátkai Mátén, hogy védhetetlenül a kapunkba hullott.
Tíz perccel később mindkét oldalon gól esett, előbb Kádár és Gulácsi rossz kommunikációját használta ki Henri Anier, majd egy percre rá egy rövidre érkező szögletet fejelt be Szalai, így a hajrára őrült rohanás kezdődött 3-3-nál. Mindkét csapat ment a szíve után, de talán az észtek voltak fáradtabbak, újabb gólra viszont nem futotta az erőnkből – pedig Eppel Márton előtt a 94. percben is adódott lehetőség.
A vége így gyenge játékkal, egy nagyon izgalmas mérkőzésen 3-3 lett.
