A magyar labdarúgó-válogatottban 27 szereplésén hat gólt (négyet barátságos meccsen, kettőt vb-selejtezőn, tétmeccseken a mérlege 2 gól, 3 assziszt) és három gólpasszt jegyző Nemanja Nikolics csütörtökön bejelentette, végleg lemond a válogatottságról.
Eddigi 294 első osztályú meccsén 185 gólt lőtt eddig, ami figyelemre méltó 0,62-es gól/meccs átlag. Ahol klubszinten futballozott, meghatározó játékosként tekintettek rá, bajnoki és gólkirályi címeket ünnepelt.
Egy ilyen gólerős játékos 27 válogatottsága meghatározó stabil kezdő szerepet és kétezer feletti játékpercet sejtet, ehhez képest Nikolicsnak 1008 perc jutott csupán piros-fehér-zöld mezben. Meccsenként átlagosan 38 perc.
Dárdai Pál, Bernd Storck, és Georges Leekens is egyetértett abban, nemzeti mezben csupán másodhegedűs lehet. A csatár ennek ellenére úgy fogalmazott; a jelenlegi és a korábbi szövetségi kapitányokkal – hét (!) volt neki – is jó volt a viszonya, döntésében nem játszanak szerepet személyes konfliktusok, viták.
Dárdai igaz csereként, többnyire a szünetben pályára küldve rendszeresen igényelte tudását. Az első félidőben fárasztotta az ellenfelet, vele gyorsította fel, tette gólveszélyesebbé a csapatot. Storck eleinte többet, regnálása vége felé már kevesebbet foglalkoztatta, míg alighanem az átmeneti kapitány Szélesi Zoltán – akinek mindkét meccsén kezdő volt – tanácsára Leekensnél kezdett a kazah meccsen, de a skótok ellen már csak hét percet adott neki a belga.
A futballista pohara bő négy év alatt, szép lassan telt meg. 2013. október 11-én, a csúfos emlékű 8-1-es vereség volt az első csepp – tizenegy perc jutott neki az égésből –, Georgens Leekens márciusi, skótok (0-1) elleni hét perce pedig az utolsó.
A Zentán született, állampolgárságát a magyarra cserélő labdarúgónak igaza van. Miközben Amerikában igazi sztár, hazájában – különösen az utóbbi időkben – több támogatás, de leginkább bizalmat érdemelt volna.
