Miközben a magyar válogatott azért harcolt, hogy Feröert legyőzve legalább a harmadik helyet megcsípje a világbajnoki selejtezőcsoportjában, a tavalyi Eb-n velünk egy négyesben szereplő Izland éppen azt ünnepli, hogy a legkisebb lélekszámú ország lett a 335 ezer fős népességével, amely vb-szereplőnek mondhatja magát.
Emlékszem még, amikor 2015 decemberében kisorsolták az Eb-csoportokat, ment az össznépi matekozás, és a többség úgy okoskodott, az osztrákok ellen jók lehetünk egy ikszre, Izland ellen nyerünk, mert nehogymá’ ne nyerjünk egy Izland ellen, a portugálok ellen meg lesz, ami lesz.
Aztán egy teljesen más forgatókönyv valósult meg, Izland ellen például kőkeményen meg kellett szenvednünk az egy pontért is, ami csak egy öngól révén jött össze.
Végül hiába lettünk csoportelsők, nagyon simán elhullottunk a belgák ellen, a vikingeknek viszont még volt egy nagy dobásuk, hazaküldték a(z inkább csak a múltjuk miatt) minden torna előtt favoritnak beharangozott angolokat, akik Franciaországból is dicstelenül kulloghattak haza.
Izland nemcsak a tapsolós szurkolással, hanem a játékával is nyomott hagyott maga után, de joggal gondolhattuk, a szereplése egynyári csoda volt. Mostanra kiderült, ezt a jelzőt inkább magunkkal kapcsolatban kell emlegetni, miután Izland Horvátországot, Ukrajnát és Törökországot megelőzve megnyerte az I csoportot, és készülhet története első vb-szereplésére.
Ez nagyon különös érzés, nem is tudom, mit mondjak. Eddig ha a vébéről volt szó, Pelé és Maradona jutott eszembe, de most már közéjük tartozik Aron Einar Gunnarsson is”
– nyilatkozta Heimir Hallgrimsson szövetségi kapitány, aki játékosaira a munkamániás jelzőt használta.
Ha el akarunk merülni az izlandi titok rejtélyében, fontos kiemelni két tanulságos statisztikát: egyfelől azt, hogy a 335 ezres szigeten 20 ezer igazolt futballista van, ez a lakosság nagyjából 6 százaléka, míg nálunk az MLSZ büszkén hirdeti, hogy 256 ezer igazolt játékos kergeti a labdát, ami a népesség 2,5 százalékát jelenti.
Nemcsak az infrastruktúrára, a képzésre is odafigyelnek
Az elmúlt évek sikerei azt mutatják, az izlandiak éppen a kiválasztásban erősek, nemcsak megtalálják a tehetségeket, de képesek megfelelően gondozni őket. És itt jön képbe a másik fontos számadat: Izlandon 500 lakosra jut egy UEFA-minősítéssel rendelkező edző. Hogy ezt el tudjuk helyezni a koordináta-rendszerben: Angliában 10 ezer lakosra jut egy ilyen tréner. Izlandon ahhoz, hogy egy edző az utánpótlásban dolgozzon, minimum UEFA B licenc szükséges, ami azt feltételezi, hogy a fiatalok jó kezekbe kerülnek.
A Goal.com újságírója még az Eb előtt írt egy cikket Izlandról, amelyben megemlítette, bármerre járt az országban, a legkisebb városban is látott futballpályát vagy csarnokot, ahol bármikor lehet edzeni, játszani.
A helyi szövetség statisztikája szerint két évvel ezelőtt 179 szabvány méretű futballpálya volt az országban, amit azt jelenti, hogy 128 igazolt játékosra jutott egy pálya. Ehhez jött még 166 kézilabdapálya méretű vagy ennél kisebb műfüves pálya, és Arnar Bill Gunnarsson, a szövetség fejlesztésekért felelős vezetője azt mondta, ezek a többnyire 2000 után felhúzott létesítmények hatalmas szerepet játszottak abban, hogy befusson az a generáció, amely mostanság a válogatott sikereit szállítja.
Gunnarsson szerint az egész izlandi társadalomra érvényes elv, miszerint mindenki egyenlő, a sportban is nagy hasznot hajt. “Nem számít, hogy fiú vagy lány vagy, hogy mennyire focizol jól, 19 éves korodig annyit edzhetsz, amennyit szeretnél. Egy közepes képességű játékosnak is lehet öt foci-, és mellé még számos erőnléti edzése, ami elképzelhetetlen más országokban, ahol ez csak az akadémiákon nevelkedő játékosok kiváltsága” – magyarázta Gunnarsson.
Aztán rákapott az edzősködésre, ő lett az ország első UEFA Pro licences trénere, és az IBV nevű klubnál kezdett el dolgozni, előbb az utánpótlásban, aztán a női csapatnál, majd a férfiaknál. 2011-ben pedig jött a nagy lehetőség, megkapta a válogatottat, amellyel azóta két történelmi sikert is megünnepelhetett.
Fegyelem, figyelem, szorgalom
“Nem játszanak nálunk nagy klasszisok, és nem is birtokoljuk annyit a labdát, mint a legjobb válogatottak, éppen ezért fegyelmezettnek, koncentráltnak és szorgalmasnak kell lennünk. A szorgalom egyébként is mértékadónak számít mindenben, amit csinálunk” – magyarázta Hallgrimsson, és ez amolyan izlandi ars poeticának is felfogható.
A többi északi országhoz hasonlóan Izland is a brit futballon szocializálódott, ezért is mondták a tavalyi, angolok elleni diadal után, hogy a tanítvány hazaküldte a mestert. A klasszikus 4-4-2-es felállással operáló izlandiak mindenféle színezés és puccparádé nélkül számítanak nagyon kellemetlen ellenfélnek, ehhez nem kell más, csak szervezettség, fegyelem és tökéletes fizikai állapot.
A két csatár védekezésben egyből besegít a négy középpályásnak, így nagyon nehéz átjutni rajtuk, ők viszont nem bajlódnak a labda felcipelésével, ha megszerzik, már vágják is előre.
A kijutásról döntő, Koszovó elleni meccsen a kezdőcsapatban volt dániai, oroszországi, svédországi, skóciai, olaszországi légiós is, de a legtöbben, szám szerint hatan Angliában játszanak. Köztük van a Koszovó ellen gólt és gólpasszt szállító Gylfi Sigurdsson, aki a nyáron majdnem 50 millió euróért cserélte a Swansea mezét az Evertonéra, de akik a Championshipben brusztolják végig a 46 fordulós idényt, azok is tökéletes helyen vannak, mivel az ott tapasztalható stílus nagyjából leképezi az izlandi válogatottét. “Gylfi a legnagyobb név a csapatunkban, mégis ő az, aki minden edzésen a maximumot adja. Ezek után ki merne lazítani? – avatott be minket a helyi munkamorálba Hallgrimsson kapitány.
Tegyük hozzá azt is, hogy a nagy áttörés már korábban is eljöhetett volna, mivel Izland a 2014-es vébéért pótselejtezőt játszott, de akkor a horvátok még túl erősnek bizonyultak. Ráadásul a sok pálya, a megfelelő képzettségű edzők és az elhivatottság mellett van még valami, ami sokat segített Izlandon, mégpedig az, hogy a mostani válogatott gerincét adó játékosok nagyjából egyidősek, így 14-15 éves koruk óta együtt játszanak.
Sok pozitív és negatív élményt átéltek együtt, miközben az összeszokottság és az elszántság csak még erősebbé tette őket. Maguk az izlandiak is tisztában vannak vele, hogy az Eb és a vébé kivételes alkalmat jelent, a jövő évi torna egy újabb jutalomjátéka lesz ennek a generációnak, de ha eljön a nagy kiugrás utáni törvényszerű visszaesés, nem esnek majd kétségbe. Inkább még keményebben dolgoznak majd, mert már a kicsiket is erre tanítják.
