A Magyar Nemzet készített egy cikket Váczi Zoltánnal, a kilencvenes évek meghatározó NB I-es játékosával, aki a Békéscsabával és a Vasassal is bronzérmet nyert, és akiről köztudott volt, hogy nem vetette meg az alkoholt játékos-pályafutása során. Most Pécelen edzi a gyerekeket, és bár már nem követi annyira a magyar labdarúgást élmezőnyét, megvan a markáns véleménye.
És az sem ritka, hogy egyesek a taós pénzekből 20-30 százalékot visszaosztanak oda, ahonnan kapták. Klubneveket viszont nem mondott.
Arról is beszélt, hogy neki nem tetszik, hogy tele van manapság az NB I légiósokkal:
„A Fradiban is egyik Ciric, a másik Cukic, mint a búcsúban… És ha már itt tartunk: nyílt titok, ahol sok a szerb, ott a játékosok visszaosztanak a fizetésükből az edzőnek. Az egyik fővárosi klubban annak idején kilenc szerb légiós volt, ebből egy-kettő volt kezdő, a többi a padon csücsült. Megérte nekik, kaptak ötezer eurót, abból kétezret leadtak az edzőnek, aki odahozta őket, mindenki jól járt.”
Szóba került a bohém életvitel, és amit Váczi mondott, az alapján már az kisebbfajta csoda, hogy egyáltalán pályára tudott lépni anno. Nemhogy még kiemelkedjen a mezőnyből.
Békéscsabán úgy ment, hogy felkeltünk, elindultunk délelőtti edzésre. Útközben volt három bódé, mind a háromból kaptam egy sört. A borozóban találkoztunk, én whiskyztem, a többiek boroztak, Szarvas Jani sörözött, Horváth Béla két deci konyakot ivott. Aztán edzés.
Délután ugyanez a kör, végül a Pálma presszóban zártuk a napot. Egyik idegenbeli meccs előtt Pásztor Józsi (a Békéscsaba akkori edzője – a szerk.) kocsmájában találkoztunk. Meghívtam Józsit egy boros kólára, ő visszahívott, így ment egy darabig. Aztán buszra szálltunk, elmentünk Kispestre, rúgtam két gólt, nyertünk, és jöttünk haza. Ez azért mehetett így, mert az edzésen nem volt kecmec: mindhalálig játszottunk ott is, ahogy a meccseken is. Olyan közönségünk volt, hogy nem tudtál rosszul futballozni” – mondta Váczi, aki ezután arról beszélt, hogy amikor a Vasasba igazolt, letette az alkoholt és azóta nem is iszik.
Viszont rendszeresen dohányzik, amikor a Vasasban játszott, akkor is, de mint mondta, neki ez kellett ahhoz, hogy kiszellőztesse a fejét. Na meg a pecázás, így Illovszky Rudolf nem is engedte, hogy megbüntessék, amiért nem járt csütörtökönként edzésre.
Szóba került az is, mikor a Fradiba igazolt. Vitték volna Bundesliga-csapatok, neki azonban szóltak, hogy Torgyán József várja őt a Ferencvárosba. Nem szerette a zöld-fehéreket, de profiként igent mondott, játszani akart. Aztán behívták a vezetők, mondták neki,
Többször is visszaköszönt elbeszélésében a magyar focit körbelengő korrupció, ő is beszélt olyan apukákról, akik pénzt adtak volna neki, ha játszatja a gyereküket. Viszont szerinte nem ez öli ki a szenvedélyt a magyar focistákból, hanem például az, hogy nálunk van két alapozás is egy szezonban (nyáron meg a hosszú téli szünet miatt is), így annyit futtatják a játékosokat, hogy a végén hányingerük lesz a labdától.
Sokakat ez éget ki teljesen.
