Beszámoltunk róla, Bódog Tamás a DVTK edzője kiakadt, mert a hihetetlen bakikkal tarkított hétvégi Paks elleni meccs után Solymosi Péter játékvezető nem akart vele kezet fogni.
Nos, az ügynek folytatása lett természetesen. Bódogot az MLSZ Fegyelmi Bizottsága 200 ezer forintra büntette. Arról, hogy Solymosi sporttárs a tiszteletlenségért milyen büntetésben részesült, nem érkezett jelentés, az MLSZ mint minden játékvezetéssel kapcsolatos kérdést, úgy ezt is titkolja.
Az ügy folytatásaként a Németországban, a német játékvezetői felfogáson, kultúrán szocializálódott Bódog Tamás nyílt levelet írt az MLSZ-nek, azon belül a Fegyelmi Bizottságnak, amelyet alább teljes terjedelmében vágatlanul közlünk.
Tisztelt Fegyelmi Bizottság!
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ezt a levelet nem védekezésnek szánom. A pénzbüntetést tudomásul vettem, és természetesen be fogom fizetni, annak reményében, hogy ezzel is elősegítsem egy videóbíró-rendszer beszerzését.
A tények kedvéért, a következő bírói jelentés született a DVTK – Paksi FC mérkőzés után:
“A mérkőzés lefújása után Bódog Tamás vezetőedző (Diósgyőr FC Kft, 401653) a Tartalék játékvezetővel történő kézfogás közben a következőket mondta: “27 hibátok lehet, de ti 28-at követtek el!” Ezek után indulatosan elindult felénk, a játéktér közepe felé. Messziről kiabálta: “Te beszélsz nekem korrektségről, normálisan kellett volna vezetni a meccset!” Amikor a közvetlen közelünkbe ért, akkor félrelökött egy vendégjátékost és tovább kiabált indulatosan, majd megismételte az előző mondatát és hozzátette: ” te csúcsbíró”. Bódog Tamás indulatos viselkedése miatt nem kívántam vele kezet fogni a játéktéren, én azt javasoltam, hogy az öltözőfolyosón beszéljünk és fogjunk kezet. Ekkor levette a sapkáját és azt kiabálta nekem, hogy “Fogjál velem kezet! Mi van, letérdeljek?” Ezek után kezet fogtunk és a hazai csapatkapitány segítségével rendben elhagytuk a játékteret.”
A mérkőzés előtt Solymosi Péter – véleményem szerint provokáló módon – azt mondta nekem, hogy normálisan beszéljek a játékvezetőkkel. A lefújás után a tartalék játékvezetővel való kézfogás után elindultam a játékosaimhoz is kezet fogni, s csak utána a többi bíróhoz, ahol azt a „normálisan” kifejezést használtam, amit Solymosi Péter kért tőlem a mérkőzés előtt. Talán jogosan kérdezem, hogy a játékvezető provokációja miért nincs megemlítve a jelentésben?
A paksi labdarúgó tényleg elém állt, mivel látta, hogy mérges voltam és szeretett volna lecsillapítani, csak jót akart. Félretoltam, nem pedig félrelöktem, bár szerencsém volt, hogy nem úgy fogalmaztak, hogy „félreütöttem”.
Továbbra is nehezemre esik elfogadni, hogy ezt követően Solymosi Péter nem volt hajlandó velem kezet fogni! Ez óriási sportszerűtlenség attól, aki a mérkőzést megelőzően ugyanezt kéri a játékosoktól.
Ekkor levettem a sapkámat és megkérdeztem, hogy letérdeljek-e? Amikor kezet fogott velem, abban a pillanatban távoztam a „tetthelyről” és a játékosaimhoz siettem, akik már vártak rám. Akkor hangzott el a részemről (15 méterről) az az égbekiáltó szó, hogy „csúcsbíró”. Fontos azonban, hogy ezt nem a játékvezetőnek mondtam, hanem a játékosaimnak.
Utólag nagyon röstellem azt, hogy ilyen „alpári” kifejezést használtam, már megbántam. Ez a kifejezés valóban nem illik Solymosi Péterre, más jelzőt kellett volna használnom.
Ha ezek után úgy gondolják, hogy hibáztam és ezért megbüntetnek, azt elfogadom, mert mást nem tudok tenni. De nem én vagyok az egyetlen, aki hibázott ezen a mérkőzésen!
“Én, uram, a tanítást köszönöm.”
Az üggyel a továbbiakban nem szeretnék többet foglalkozni!
Sportbaráti és fair play szellemű üdvözlettel!
