Egyetlen okot tudunk csak felhozni amellett, hogy ne kerüljön ismét nemzeti össztűz alá a magyar foci: a Videoton. A székesfehérváriak két kötelező párharc után a francia bajnokság előző kiírásának hatodik helyezettjét, a Bordeaux-t ejtették ki az Európa Liga-selejtező harmadik körében, méghozzá úgy, hogy az első meccset idegenben elveszítették 2-1-re. Akkor is jól nézett ki a Vidi, a visszavágón aztán a játék képe alapján az 1-0-s fehérvári győzelem a franciákra nézve volt hízelgő.
Mondhatnánk, hogy karnyújtásnyira van a főtábla, csakhogy van itt egy kis apróság, amit Partizan Belgrádnak hívnak. Még akkor is kemény menet lesz ez, ha azt nézzük, hogy a lehetséges ellenfeleket elnézve talán ők voltak a legjobbak, jöhetett volna az orosz Zenit, a lengyel Legia Warszawa vagy épp a francia Marseille is. Persze itt már nincs könnyű ellenfél, magyar kluboknak meg pláne.
A félelmetes Partizan
Az 1945-ben alapított, 27-szeres (eleinte jugoszláv, aztán a szerb-montenegrói, majd a szerb) bajnok belgrádi csapat majdnem minden évben főtáblás az Európa Ligában, a 2010-11-es szezonban a Bajnokok Ligájában jutott el a csoportkörig. Egyik nagy erőssége, hogy a hazai pályája lényegében maga a pokol. Az 1970-ben életre hívott szurkolói csoportjuk, a Grobari, azaz a sírásók nem csak a térségben, világszerte ismertek, pár éve, amikor az ultracsoportokról készült egy tévésorozat, abban is szóba kerültek.
A BL-selejtezőben ugyanis mindkét hazai mérkőzésen, előbb a Buducsnoszt Podgorica, majd az Olympiakosz Pireusz ellen sem bírtak magukkal, előbbin nacionalista üzenetekkel bombázták a montenegróiakat és Koszovót szidták, utóbbin meg görögtüzeztek és palackokat dobáltak a pályára. Az UEFA két nemzetközi kupameccsre bezárta a stadiont és 130 ezer euróra megbüntette a klubot, a csütörtöki meccsre így mindössze 100 Videoton-szimpatizáns mehet majd be.
Ez előny is lehet, de ahogy vélhetően a Partizan is megpróbálja ettől függetleníteni magát, úgy a Vidinek is ezt kell tennie. Mert a pályán viszont ott lesz Szerbia topcsapata, amelyről már említettük, hogy a magyar klubokkal ellentétben nem szokott a nyáron elvérezni a nemzetközi porondon – egy éve mondjuk pont kizúgtak a selejtezőben, de az a közelmúltjukat elnézve csak kisiklás volt.
Partizan, a nyitott könyv
Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a Videoton szinte mindent tud a Partizanról. Ez Marko Nikolicnak, a fehérváriak vezetőedzőjének köszönhető, aki a nyáron épp Belgrádból érkezett, még ő vezette bajnoki címig és kupagyőzelemig a belgrádiakat. Segítői, Radoje Smiljanic és Goran Basaric is vele jöttek. A játékosok közül Danko Lazovic és Marko Scepovic is a belgrádiaknál nevelkedtek, játszottak az első csapatban és voltak csapatkapitányok is, szóval ők ismerik a csapatot, megvan a kapcsolat több ponton is, érzelmes párharc lesz számukra.
Viszont amellett sem szabad elmenni szó nélkül, hogy amennyire Nikolic ismeri a Partizant, úgy a Partizan is ismeri az edzőt, még akkor is, ha voltak mozgások a szerb keretben. Ha azt gondolnánk, az edző örül a korábbi együttesével való találkozásnak, tévedünk, erről a vidi.hu-nak beszélt a sorsolás után:
Őszinte leszek: nem igazán szerettem volna a Partizan ellen meccselni, vegyes érzéseim vannak, hiszen nem titok, hogy nagyon szép időszakot töltöttem el a Partizan kispadján, szép sikerekkel, és a szurkolókkal is remek a kapcsolatom, de így hozta a sorsolást az élet – a közös sikerek után nem lesz könnyű a vendégkispadra leülni, de legalább nekem nem kell pályára lépnem.
Jellemző a Partizan erejére, hogy például a Chelsea-től vettek kölcsön támadó középpályást (Danilo Pantic), míg például az olasz meg a holland élvonalba adtak el játékosokat. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy elég sűrűn főtábláznak, akkor azért azt
Mivel Nikolic a Vidihez ment (állítólag kivásárolták szerződéséből a fehérváriak), így természetesen már új edző ül a kispadon. Miroslav Djukic neve ismerősen csenghet, játékosként 14 évet töltött Spanyolországban, volt kupagyőztes a Deporral, bajnok és kétszer BL-döntős a Valenciával, utóbbi csapatot vezetőedzőként is irányította. Nem tűnik úgy, hogy a személyi csere nagy törést okozott volna a csapat életében, a BL-ben az első párharcukat nyerték a Buducsnoszt Podgorica ellen, a görög Olympiakosz viszont túl nagy falat volt, otthon 3-1-re veszítettek, az idegenbeli 2-2 meg kevés volt.
Az Olympiakosz bemutatja, hogyan kell Belgrádban nyerni:
A bajnokságban közben ők is öt fordulón vannak túl, mint a magyar csapatok, négyszer nyertek és csak egyszer kaptak ki. A góllövéssel jól állnak, viszont a két legerősebb csatáruk közül a brazil Leonardo eligazolt a nyáron, Uros Djurdjevic pedig kapott egy rúgást a térdére, a legutóbbi bajnokin nem is játszott, de minden bizonnyal összerakják csütörtökre. Ebben a szezonban viszont nagyon elkapta a fonalat a kameruni Tawamba, van már négy gólja.
Elsősorban a széleken szeretik feltörni az ellenfél védelmét, de nem csak ívelésekkel operálnak, sokszor kerülnek a védelem mögé és a középre belőtt labdákra mindig van berobbanó emberük. A rögzített játékhelyzetek még a nagy erősségük, szögleteik, szabadrúgásaik is rendre veszélyesek. Szervezetten fociznak, egyből visszazár mindenki védekezni, viszont az Olympiakosz és a bajnokságban a Vozdovac is bebizonyította, hogy el lehet bizonytalanítani a Partizan védelmét akár hazai pályán is, ez a két csapat idegenben lőtt 3-3 gólt nekik.
A Vidi a fény a magyar éjszakában
A Videoton elég érdekes csapat. Edzők jönnek-mennek, a szakmai vezetésben is akadtak változások az elmúlt években. Viszont a klub lehetőségei és háttere magyar szinten korlátlan, gyakorlatilag nem tudnak olyan rosszul szerepelni, hogy ne legyenek dobogón, vagy annak közelében. Az előző szezonban ráadásul nem is ment nekik rosszul, az utolsó fordulóban bukták a bajnoki aranyat a Honvéd ellen.
Henning Berggel azért hiányzott az átütő erő a csapatból, ezüstérem ide vagy oda, nem lehet kritizálni a vezetőséget azért, mert elengedték a norvégot, valami tényleg nem volt kerek. A helyére jött Nikolic, vele pedig
A Videoton túl nagyot nem változtatott keretén az eddigiekhez képest. A csapat játékát elsősorban a kreatív játékosok határozzák meg, azaz amilyen napot ők kifognak, annyira erős a Videoton. Csak, amíg az előző idényben gyakorlatilag Lazovicon múlt minden, Henty érkezésével bővültek a lehetőségek. Mivel egy intelligens, a labdához nem feltétlen ragaszkodó (értsd: szeret és tud is passzolni) játékosról van szó, a Bordeaux elleni két találkozóból az szűrhető le, időnként már egy európai szintű csapat ellen is kifejezetten pofásan tud játszani a Vidi.
A fehérvári keretben a középpálya az, amire ráférne az erősítés, leginkább a támadások segítésében, mert ütköző, a piszkos munkát bevállaló emberekből nincs hiány – Varga, Pátkai -, viszont a kreativitás hiánycikk. Márpedig a selejtezőnek ebben a szakaszában ezen elmehet a párharc is. Viszont ezt a klubvezetés a Partizan előtti párharc előtt ezt már nem fogja megoldani.
A Bordeaux elleni győzelem:
A védelem mondhatni a szokásos, igaz, Vinícius kidőlése azért nagy veszteség. A brazil és Juhász Roland belül – magyar szinten legalábbis – tökéletes párost alkotnak, ellenben Fiola Attila felépülésével kifejezetten erős kettős felel a szerb rohamok megállításáért. Ha már Juhász, az ő fejjátéka kulcsfontosságú lesz a Partizan sokszor beívelős focija miatt, mint ahogyan az is, hogy a szélsőktől rengeteg segítség kell majd a bekkeknek.
A Vidi formája talán egy picikét hullámzó, de ez eddig simán belefért. A máltai 3-3-as döntetlenjük persze nem osztott-szorzott – tekintsünk rá időben érkezett pofonként – és bajnokságban is előfordultak már botlások – míg a Balmaz elleni iksz csalódás, addig az Újpest elleni 2-2 kétgólos hátrányból bravúr. A hétvégi, Debrecen elleni mérkőzésen viszont a 97. percben csikarták ki a győzelmet, Nikolic meg is jegyezte, tökéletes példa volt arra, hogy soha nem adják fel. Itt azért rögzítsük, hogy a Partizan meg a 89. percben gyűrte le a Vojvodinát a hétvégén, szóval ott sincs gond a küzdeni akarással.
Ki fog itt továbbjutni?
Egyértelműen egyik csapatról sem lehet kijelenteni, hogy simán továbblép. A Partizan az, amelyik évek óta stabilan szerepel, több nemzetközi rutinnal rendelkezik, a játékoskerete közel 8 millió euróval ér többet (20,20 millió euró, a 3,5 milliós Djurdjevic a legértékesebb), mint a Videotoné (12,25 millió euró, Scepovic 1,2 milliós piaci értékkel vezet) és egyelőre úgy fest, az edzőváltást is teljesen jól vezényelték le. Viszont a zárt kapus hazai meccs azért elég rosszul jön nekik.
A szerb edzővel nem csak a kreatívabb és sokrétűbb támadójáték (ami ugye Hentynek is köszönhető) érkezett meg Fehérvárra, a Bordeaux ellen olyan védekezést láthattak a szurkolók, mint Paulo Sousa legszebb székesfehérvári napjain. Vagy legalábbis ahhoz hasonlót.
A Videoton a Bordeaux ellen bebizonyította, hogy benne van a bravúr és az eddig mutatott játéka alapján képes arra, hogy 2012 után ismét eljusson az Európa Liga főtáblájára. Ez a siker pedig nem csak fehérvári klubnak, hanem az egész magyar labdarúgásnak fontos lenne.
