Az Angol Labdarúgó-szövetség kedd este bejelentette, hogy már nem Sam Allardyce az angol labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
A kapitány annak a The Telegraphe által tíz hónapja indított oknyomozó riportsorozatnak az első áldozata, amelyet a lap, csütörtöki számában folytatott. Azt ígérték, lesznek még nagy nevek. Nos, itt az első, a korábbi Premeir League csatár, a Chelsea-ban 136 meccsen 69 gólt szerző Jimmy-Floyd Hasselbaink.
A surinamei születésű holland támadó korában szerencsejáték-függőségéről híresült el, most meg arról, hogy ő is elég “éhes” és nem megy a szomszédba az etikai normák átlépéséért, sőt, nem riad meg az írott és íratlan szabályok átlépésétől sem.
Pénz, pénz, pénz
A Telegraph legutóbbi rejtett kamerás felvételén épp az hallatszik, amint a jelenleg a Queen’s Park Rangers menedzseri székében ülő Hasselbaink, a magát játékosügynöknek kiadó riporternek azt mondja:
Nézze, miért jó ez nekem? Próbáljon meg boldoggá tenni egy szép kis összeggel.
Az egykori Chelsea-csatár kétszer találkozott azzal a riporterrel, aki papíron játékosokat ajánlott neki. A The Telegraphe munkatársa arra volt kíváncsi, hogyan, milyen érdekek mentén működik a játékosok értékesítése a Premier League-ben.
Hát így. Érdekeltté kell tenni az edzőt. Hasselbainket, hasonlóan Allardyce egykori kapitányhoz az sem érdekli, ha a FIFA és az angol szövetség (FA) által tiltott módon harmadik felet kell bevonni.
Az álriporter és a QPR menedzsere közti műtárgyalás odáig jutott, hogy már azt feszegették, a menedzser mikor tud elutazni Szingapúrba, hogy konkrétumokról tárgyaljon, de a jó Jimmy ezt is attól tette függővé, mekkora összeget utalnak neki a holland holland bankszámlájára.
Hasselbaink mi több, alkudozott is, felfelé persze. Amikor a riporter 35-45 ezret ajánlott, jelezte, ez kevés, de az újabb 50-55 ezresnél már azt felelte:
Kezdenek belemelegedni.
A QPR belső vizsgálatot és nyomozást indított a témában, de kijelentették, ettől még bíznak menedzserükben”. Hasselbaink és ügynöke tagadnak. Ők valahogy másképp értelmezik az elhangzottakat…
A leleplező cikksorozatnak nincs még vége. A Telegraph jelezte, a a tár még tele van tölténnyel. Elöljáróban bedobták a Barnsley helyettes menedzserének, Tommy Wrighnak, és a Leeds tulajdonosának, Massimo Cellinónak a nevét.
És itthon mi a helyzet?
Valami azt súgja nekünk, az angol futball legfelsőbb szintjén zajló “üzleti módszerek” nem egyedülállóak, a világ más országaiban is előfordulnak klubok, menedzserek, edzők, akiknél hasonló érdekek mentén működik a futball.
Magyarországról is hallani ezt azt. Még utánpótlás szinten is. Ott az általános módszer az, hogy egy-egy csapatnál van 4-6 játékos, amelyik azért játszik, mert valóban adott pillanatban jobb a többinél. A kezdő 11-hez szükséges maradék helyek feltöltésénél azonban komolyan nyom a latban, hogy melyik szülő csúsztat a parkolóban havi apanázst az edző zsebébe.
De felnőtt, akár első osztályú szinten szinten is hallani olyat, hogy az edzőnek ki a játékosa. Ez kétféle megoldás sejtet. Egyik szerint az edző az eredeti igénynél magasabb bért harcol ki a tulajdonosnál a menedzser által ajánlott játékosnak, a különbözetet a futballista minden hónapban tisztán az edző zsebébe juttatja.
A másik módszer szerint a menedzser megállapodik az edzővel, ha folyamatosan játszatja az emberét, úgy a továbbértékesítése után mekkora összeget folyat vissza az adás-vételből.
Itthon, ha akkora számok nem is röpködnek, mint a Hasselbaink és az angol futball esetében, de gyanítható, kicsiben épp úgy minden az egyéni érdekek mentén zajlik.
