Dr. Springer Miklós beleszületett Ferencvárosba. A szó valamennyi értelmében. Csoda, ha akár a vérét adná érte? A Fradi szombaton elnyert 29. bajnoki címe apropóján majd’ egyszázadnyi futballtörténelmet oszt meg a 24.hu-val, de nem csak zöld-fehér szemüvegen keresztül. Szót ejt:
- „rápénzről”
- zöld-fehér zsidó elnökségi tagokról
- Sebes Gusztáv Fradi-gyűlöletéről
- politika és sport, politika és Fradi-viszonyról
- Kubatov Gáborról
- háborúról és békéről
- Erkölcsről, Erőről, Egyetértésről – és szeretetről
- és nem csak Fradiról.
A Springer név 117 óta forr egybe a Ferencvárossal, ön mégsem ott futballozott. Mi ennek az oka?
Kezdetben hokiztam. Kapus voltam. Nem volt még maszk, aztán egyszer a pakk úgy fejbe talált, hogy kitörött a fogam. Abbahagytam. Később, az egyetem mellett a BEAC-ban, NB2-ben fociztam. Centerhalfot játszottam. A fejjátékom az NB1-es szintet is megütötte, de másban nem emelkedtem ki. A Mező utcai BEAC-pálya erősen homokos talajú volt és ott kiütközött, hogy a testméretemből adódóan igen nehezen fordultam.
Összehasonlítható a 70-80 évvel ezelőtti futball és a sportágat körülvevő hangulat a maival?
Ez annyira relatív! Talán homogénebb volt a szurkolótársaság, de a századelőn épp olyan vehemensen szurkoltak, mint most. És voltak botrányok, atrocitások akkoriban is szép számmal.
Mit érthetünk botrány alatt?
Például, ha jól emlékszem 1938-ban, a Ripensia elleni KK-meccsen (Közép-európai Kupa, a Fradi kétszer, 1928-ban és 37-ben nyerte meg – a szerk.) a román csapat elég piszkosul játszott a Fradi ellen. A régi Üllői úti pálya öltözőjébe menet meg a Háda Jóska és nem is tudom még ki, az ellenfél csatárát, a Bindeát jól megverték. A szurkolók is segítettek neki. Na, ebből a Bindea-ügyből nemzetközi botrány lett. A Fradit el akarták tiltani a további KK-meccsektől.
A mai ember azt hinné, hogy anno a békeidőben sokkal visszafogottabb hangulat vette körül a futballt. Maximum egy-két “szemüveget a bírónak” hangzott el. Kevésbé az indulat vezérelte a szurkolókat, mint manapság.
Mondok egy meglepőt: a Hungáriát már akkor úgy hívták, hogy „Libások” – a zsidó származású szimpatizánsok miatt.
Ez ellen senki nem emelt szót?
Nem, mert a 2. világháború előtti időkig még nem volt benne a politika a labdarúgásban. Meg azért sem, mert mindenki tisztában volt vele, a Ferencváros úgymond legalább annyira „zsidó” érintettségű, mint az MTK. Akkoriban a sportélet tele volt ugyanis zsidó származású rendes, tisztességes emberekkel. Sportolókkal, sportvezetőkkel egyaránt. A Fradi elnökségi tagjai között négy zsidó is volt. Még a Hungáriánál sem volt több a vezetőségben, mint nálunk.
Mert arról senki sem tehet, hova születik. Arról sem tehet, hogy milyen vallású. Ezt is „öröklik” az emberek, a szülők még egészen kisgyermekkorban határoznak erről. A felnőtt ember már mindenért felel. De addig? Én ellenzem, amikor a szurkolók rasszista, antiszemita rigmusokat kiabálnak. Ki lehet fütyülni a bírót, az ellenfél játékosát, lehet őket szidni, de gyűlöletet kelteni tilos.
Mi volt még jelentősen más a labdarúgásban?
A játékosok éppúgy profik voltak, mint ma, de a futball inkább szerelem, szórakozás volt. Nem üzlet. A Fradinak még székháza, irodája sem volt. Apám, aki a klubalakító és az első elnök, Dr. Springer Ferenc, a nagyapám után a profi futballklub elnöke volt haláláig, a lakásunkban fogadta a játékosokat és szerződtette őket, miközben én ötévesen ott sertepertéltem körülöttük. Az összes labdarúgónk heti fizetéslistáját ismertem, merthogy akkoriban angol módra hetente kapták a fizetést és a „rápénzt” is.
A „rápénzt”? Az mi is?
Mai szóval a meccsprémiumot, a gólprémiumot. Kinek mi volt megszabva vagy egyes fontos meccsekre feldobva. Mondjuk a legnagyobb vetélytárs, a Hungária elleni győzelem esetén ezreket tűztek ki „rápénznek”.
No és a futballisták fizetése? Az átlagpolgárnál jobban vagy rosszabbul kerestek?
Nyolcasra végződött minden. A kezdő játékosoknak 38, a válogatottaknak 48 vagy 58 pengő jutott hetente. A ’30-as években így szólt a felkapott nóta, „havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel”. Gyorsan szorozza meg néggyel, négy és féllel és ne feledkezzen meg a „rápénzről”sem”.
Miből finanszírozta a klub mindezt?
A közönségből. Franzstadtot, azaz Ferencvárost többségében szász, német származású polgárok, iparosok lakták. Ők voltak a nézők és közülük kerültek ki a mecénások. Ők pénzelték a Fradit. Fizették a jegyet és aki tehette a vidéki, a külföldi túrákat, az étkezés költségeit. De ezért volt egy likőrgyáros mecénás is, a Gschwindt Ernő (1923.03.24. – 1931.08.15 a Ferencváros elnöke is volt – a szerk.), hadd említsem meg őt is!
Ma inkább az állam vagy államhoz köthető cégek stafírungozzák ki a magyar labdarúgást. Nem lenne jobb, ha jelenleg is piaci alapon működne a futballrendszerünk?
Akkoriban valóban erősebben benne volt a gazdaság a fociban. De a második világháború előtt és utána végképp, mindenbe beleszólt a politika. 1945-ig ezért állt tűrhetően a Fradi. De aztán a kommunizmus alatt, főleg az ötvenes években, amikor Édoszra, majd Kinizsire keresztelték át a klubot, eléggé elnyomtak minket. Én, az alapító unokája fizettem a jegyért, mint a többiek. Számos rendőri attakot éltünk át, mert névváltás ide vagy oda, attól még mindenki Hajrá Fradizott. Ennek következtében egyszer egy Újpest-meccs után, majdnem engem is lecsuktak. A Dózsa egyenlő volt a rendőrrel, az erőszakszervezettel. Azóta ennyire kiélezett az ellentét a Fradi és az Újpest közt. A háború előtt messze nem volt ennyire ellenséges a szurkolótábor. Sőt! A csapatok közt béke és rend volt. Apám a harmincas években még egyezséget is kötött az MTK elnökével, Brüll Alfréddal és az Újpestet tulajdonló Aschner Lipóttal, hogy egymástól játékost nem csábítanak el! Megállapodtak, ha valamely játékos megkeresi a másik klubját, azt jelzik egymásnak. Sebes Gusztáv ennek esett áldozatául, innen eredt a Fradi-gyűlölete.
Mi történt?
Sebes, MTK-s játékosként megkereste apámat, hogy átjönne a Fradiba. Szeretett volna sok néző előtt játszani. Már akkor is jóval több szurkolónk volt. Apám meg jelezte neki, hogy nem úgy van az. Felhívta Brüll Alfrédot, és megkérdezte tőle, elengedi-e? Persze ő hallani sem akart a klubváltásról, így Sebes maradt az MTK-ban. Aztán az ötvenes években, amikor politikai komisszárként szövetségi kapitány lett, az Aranycsapat kialakításánál ezt vissza is adta nekünk kamatostul.
A politika pontosan mióta szól bele a Ferencváros életébe?
1944-ben a Jaros Andorral kezdődött minden. Ő szimplán népszerűséget „vásárolt” magának és a nyilaskeresztes pártja számára a Fradi elnöki székével. Elnökké választották, de soha senki nem látta.
Innen ered a „fradizmus, fasizmus” párhuzam?
A háború utáni diktatúra, a szocialista rendszer ezt az egy évet nem tudta soha megbocsátani a Fradinak. A kommunizmusban Sebes Gusztáv, Marosán György és Farkas Mihály gyűlöltek minket. Ahol tudtak ott rúgtak belénk.
Személyesen tőle ered. Ilyen hozzáállásuk volt a klubhoz.
De ez a párhuzam a köztudatban bő ötven évvel később, a rendszerváltás után is megmaradt. Sőt, mintha az utcán rekedt ultrák az utóbbi években rá is erősítenének a Jaros Andor korra, a szélső jobboldaliságra. Miért?
A polgári közönség soha nem állt be mögéjük. De a 45 évnyi „üldözött”, ellenzéki szerepet nem lehetett csak úgy eltörölni. A rendszerváltás után meg mindenki úgy érezte, végre szabadság van. A szurkoló is azt gondolta, mindent szabad. A Fradi közönsége a rendszerváltás előtt és utána is hol ezért, hol azért volt renitens. Sokszor.
Játszhatunk kicsit? Miként írná le „zöld-fehér Béla” személyiségét az 1930-as, a 40-es években, az 50-esben, a 60-70-80-asban, majd a rendszerváltás után. És milyen napjainkban?
A ’30-as években elsősorban polgárember volt. Iparos, tisztviselő. De nem mágnás! Egykori németek, szászok, cipszerek leszármazottjai, mint az én családom. Amúgy már akkor létezett a Ferencváros Baráti Társaság. Apám alapította, és most, szegény Rudas Feri barátom halála után én lettem az elnöke. Aztán a 40-es évek elejétől a politika miatt már erősen átalakult a szurkolás is. Felerősödött és más értelmet nyert a „libázás”.
Ez a fajta szurkolói magatartás, a rasszizmus belülről jön, vagy anno és most is szervezett uszításon alapszik?
Közvetlen a háború előtt egyértelműen propaganda volt, de az ’50-es években is mindig akadtak főkolomposok. Nem tudom a nevüket, de olyan dolgokat műveltek akkoriban… Bementek a vendéglőbe, ettek ittak, hangoskodtak, aztán nem fizettek, mondván, majd a Fradi fizet… Na, ők már nem polgárok voltak, hanem a Rákosi-korszak szervezett uszítói, bomlasztói. A ’60-as, ’70-es években, ahogy a politikában az előzőhöz képest a Kádár-korszak puhább, engedékenyebb eszközökhöz nyúlt, úgy kezdett a Fradi és a Fradi-szurkoló is éledezni kicsit. Jöttek is az eredmények, VVK-győzelem 65-ban például, 1975-ben KEK-döntő, és balhé sem nagyon volt.
Azért a ’80-as évek kettős rangadói elég emlékezetes pofozkodásokat hoztak.
A politika hatása ez is. Az emberek elégedetlensége itt törte át a gátat. Az egyetlen hely, ahol tömegek gyülekezhettek az a bajnoki meccs, a kettős rangadó volt. A munkásosztály kiengedte a gőzt, pofozkodott egy kicsit. De a polgári szurkolók akkor sem. A ’90-es évek átalakulásában újra visszaesett a megítélésünk. Az 1994-es Magyar Kupa döntőn több lovas rendőr volt a pályán, mint szurkoló. Kardlapozták őket.
Aztán a 2000-es évekre csak fokozódott a helyzet. Az MLSZ ugyan adminisztratív okkal magyarázta, de 2006-ban a sorozatos balhék miatt, az átmeneti nyugalomért száműzte a szövetség a Fradit az NB1-ből?
Sosem feledem azt a 2003-as nirvánát. Az utolsó bajnokit, ahol a papírforma ellenére csak második helyen végeztünk. Döntetlent játszottunk (0-0) a DVSC ellen, az MTK viszont 1-0-ra verte az Újpestet és ők lettek a bajnokok. A feldühödött szurkolók beözönlöttek a pályára és ütöttek-vertek mindenkit, akit értek. Szegény Fischer Pali! Az én vállamon zokogott, mert őt is megkergették.
Na, ez az ilyenektől, a vendégek edzőjét hátba rúgóktól védjük magunkat a szkennerrel. Akik a balhéért járnak meccsre, ráadásul magukkal ragadják azt is, aki normális lenne.
Az antiszemitizmus 2003-ban is tetten érhető volt, hiszen mindez a Várszegi Gábor-korszakban történt. Milyen volt a viszonya az MTK-t és a Fradi-futballt akkoriban egyszerre tulajdonló milliárdossal?
Olyan semmilyen… A balhé után felhívott a titkárnője, hogy vegyem át a Fradi labdarúgás elnökségét, mert ugye a közönség erősen zsidózta Gábort. Sértve érezte magát ezért, meg azért is, mert sok pénzt tett bele a klubba és utólag kiderült egy-két olyan tartozás, amiről nem volt tudomása és nem is akart átvállalni. Nem adtam azonnal igenlő választ. Kértem, hogy hívjon vissza, addig én megkérdem az akkor éppen a Fradi élén álló TSZ- elnököt, Furulyás Jánost, mit szól hozzá. Azóta is hív. Látta, hogy nem vagyok balek.
A Kápót ismeri?
Névről.
Nem találkozott vele?
Nem.
Mi a véleménye arról a szurkolói magról, amely a rendszerváltást követően napjainkig erősen szélsőséges irányt vett?
Komoly összeggel járultunk hozzá az MLSZ költségvetéséhez, annyi büntetést fizettünk ki.
Most speciel az Újpestre szállt rá az MLSZ, ők vezetnek ebben a versenyben.
Nézze, a külföldi tulajdonos ritkán jó. Megmondom őszintén, amikor az angol itt volt, én rögtön fölszólaltam, hogy nem szégyellik a magyar mecénások azt, hogy a Ferencvárost egy külföldinek kellett megmenteni?
Csakhogy, nem értettek a magyar focihoz, ezért csomó rossz intézkedést hoztak. De jóindulattal tették a dolgukat. Az volt bennük, de tudás nem. McCabe egyszer meghívott többek között engem, a Rudast és az Albertet. Arról faggatott, mi a véleményünk az angolok döntéseiről, a játékosok szerepléséről. Mondtam neki, hogy sajnos, azok az erősítések, akiket önök idehoznak remek atléták, fantasztikusan futnak, gyorsak, csak a labda zavarja őket… Ezen jót röhögött és azt mondta, milyen igaza van. Az Újpestnél most hasonló a helyzet, mint nálunk volt tíz éve. De a lényeg: a Fradi jelenlegi elnöksége rendet csinált. Kemény intézkedéssel védik a klub érdekeit.
„A politika mindig csak ártott a Fradinak” – egy idézet öntől. A klubnak öt éve pártpolitikus elnöke van.
Összességében 1940-2011 között a politika miatt valóban nem volt stabil a hinterland (hátország – a szerk.)… És igaz, mindig is fennen hirdettem, hogy a Fradinak soha nem jó, ha a politika így vagy úgy rátelepszik, mert az mindig rosszul sült el. Ahogy az sem jó, ha a közönség szurkolás helyett politizál. Mindezt, a politika és a Fradi kapcsolatáról alkotott véleményemet ismerte, ismeri Kubatov Gábor is. Én már elnökségi tag voltam, amikor elnökjelöltként odajött hozzám és azt mondta, Miki bácsi, megnyugtatlak téged, előbb voltam fradista, mint Fideszes. Engem ezzel egy kicsit megnyugtatott. És megmondom azt is, nem csalódtam benne. Az elnök korrekt, tisztességes, a Fradi érdekeit mindenekfelett szem előtt tartó ember. Hogy a Fradi történelme során most először a politika egy kicsit sem ellenszél, hanem imitt-amott talán még hátszél…? Az vesse rám az első követ, aki fradistaként ezt visszautasítaná.
Kubatov Gábor maga is állítja, a kemény magból, a “2-es szektorból” érkezett a politikába, majd a Fradi elnöki székébe. Ahogy az is tény, épp ezzel a “2-es szektorral” áll két éve háborúban. A 2-es szektor az, ahol a Kápó és a hozzá hasonló vezérek által vezetett szélsőséges ultrák jelentős része kivonult és nem jár mérkőzésre a vénaszkenner miatt. Egy kisebbik fele bent maradt és pillanatnyilag a Fradi Security sárga köntösében vigyáz a rendre és védik a Ferencváros Ön által is megfogalmazott érdekeit. Tudja Miki bácsi, miattuk, hogy hívják a Ferencvárost mostanság?
…?
Ferencvárosi Dózsának.
Most ne haragudjon. Lehet, hogy vulgárisan fejezem ki magam, de nagyon szégyellem és undorodom ettől a névtől. Nem a Dózsa Györgytől, hanem amit a Dózsa jelképez. Itt megint a politika szól bele a Fradim életébe. De már megbocsásson. Minket most sem támogat a rendőrség. A Fradi Security meg egy gazdasági társaság. A legjobb tudomásom szerint alvállalkozói vannak, akiknek a tagjai nemcsak nálunk, hanem alkalmanként más rendezvényeken is vállalnak munkát, amihez a Fradinak semmi köze. Ezek ilyen…, hogy hívják őket? Kigyúrt emberek.
De ezek a kigyúrt emberek jót tesznek a Fradinak, vagy nem?
Nézze, én nem szeretem a politikusokat. Édesapám, aki fiatalon, 46 évesen halt meg, mégis bölcs embert volt, azt mondta, három rétegtől óvakodj: a bankártól, az újságírótól és a politikustól.
Hűha, akkor az én szénám sem áll valami jól.
Ez nem mindenkire vonatkozik persze. Apám egyik legjobb barátja Aszlányi Károly volt, az akkori kor egyik neves sportújságírója. De az újságírónak is az a szent, ami hír, ami balhé. Olvasom, olyan dolgok a hírek, hogy az MSZP-s politikus felesége mi volt, ki volt, vagy Orbán Viktor lánya terhes és ki az apja. Bocsánatot kérek, ezek átlépik a jó ízlés határát. Mint ahogy nekem az sem tetszik, hogy egykori szakosztályelnökünk, a Berki Krisztián, mit tudom én milyen sztár lett. Higgyen nekem, most lehet, a kigyúrt emberek miatt védekeznünk kell. De én a Baráti kör alelnökeként, és immár elnökeként is szilárdan támogatom a mindenkori törvényesen megválasztott Fradi-elnököt és elnökséget. Támogatnunk kell.
Jól tudom, hogy a Baráti kör is veszélybe került?
Eddig évi 8-10-15 új jelentkezője volt a Társaságnak. Most egyszerre kétszázan akartak belépni. Hála istennek, törvényes keretek között meg tudjuk védeni magunkat az oda nem illőktől, mert jogunk van hozzá. És nem a klub kért meg minket erre, magunk tudunk dönteni magunkról. Tudja, a baráti kör egy homogén egyesület, amely igaz, hogy idősebbekből áll, de remek társaság. Pozitív gondolkodású emberek alkotják, ahol a véleménykülönbségeket is kulturáltan el lehet mondani és meg lehet vitatni. Abszolút demokratikus szervezet. Ezt nem akarjuk felhígítani olyan elemekkel, akiknek a balhé a lételemük.
Lehet, hogy a történelem ismétli magát és „őket” megint küldik, mint annak idején az ötvenes, hatvanas években?
Igen, mert mondhatom, olyan emberek csinálták, akik…., látni, hogy szervezkedés volt.
Kik ők?
Neveket nem mondok.
Milyen érdekek mentén támadnak?
Csak azért akarnak belülre kerülni, és innen nyomást gyakorolni a klubvezetésre, hogy megszűnjön a szkenner. Merthogy ugye sokan vannak, akik azért nem lépnek be a Groupama Arénába, mert a személyiségi joguk megsértését vélik felfedezni, vagy a jóisten tudja mit találtak ki. De hát ez nem igaz! A szkenner pont azt akadályozza meg, hogy a Debrecen-meccshez hasonlóan romboljanak, hálót szaggassanak, és ha valakit számon kérnek, az álljon bele a felelősségbe és ne mondhassa azt, hogy más jött be az ő jegyével. Eddig nem lehetett bizonyítani, hogy valóban ő volt az. Most a szkenner fekete – fehér viszonyokat teremt. Akik most nem jönnek be, azok közt is a többség jó szándékú, rendes gyerek. Én nem tudom megérteni, hogy egy igazi fradista, hogy bírja ki, hogy ne jöjjön be egy ilyen szkenner miatt. Nem nyúlnak utána itt senkinek, az adatokkal sem élnek vissza. Szó sincs róla, nálunk ez nincs! Ilyet nem csinálunk, semmiféle boszorkányüldözés nincs!
A Fradi alapítása óta ott van a három E-betű, az Erő, az Egyetértés és az Erkölcs. De volt egy negyedik is.
….?
A Szeretet.
Az később került melléjük.
Alig két éve, az új Fradi Múzeum megnyitása előtt derült ki. De most szurkoló-szurkoló, ultrák-egyesület közt háború zajlik. Hova tűnt az Üllői útról a szeretet?
Akik bent vannak, azok szeretik egymást. Akik kint vannak, azok gyűlölnek. Mit lehet ez ellen tenni? Békét teremteni! A béke a legfontosabb. De az a feltétel, hogy most szüntessük meg a szkennert, az nem teljesíthető. Ha ezt nem tudjuk tárgyalásos úton megértetni velük, akkor sajnos még egy jó darabig így marad.
És ha az Alkotmánybíróság a kint rekedt szurkolóknak ad igazat?
A világon minden futballpályán tiltanak már olyan dolgokat, amikhez ezek a fiúk ragaszkodnak. A petárdát például. Elmentek erre a csepeli meccsre. Détári joggal jegyezte meg a tévében, amikor a régi világ hangulatát dicsérték, hogy majd jól megbünteti az MLSZ ezért a Csepelt. Úgy is lett. Kérem, tudomásul kell venni, hogy van játékos, van edző, van vezetőség, van szurkoló, van az ellenfél és van játékvezető is és sajnos utóbbiak nem is mindig jók. Mindenki tudja hol a helye és mi a dolga.
A közönség győzelem és vereség esetén is tiszta szívvel szurkoljon a lelátón és ne akarja a klubot irányítani.
Tessék inkább a játékkal, a játékosokkal törődni! Miért nem lehet arról vitázni inkább, kik voltak a legjobb Fradi-futballisták például!
Mégis, ki volt a legnagyobb Fradi-játékos?
Sárosi Gyurka. És minden idők legnagyobb csapata az 1948-49-as bajnokcsapat – Henni, Rudas, Kispéter, Szabó, Kéri, Lakat, Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. És hogy mondjam azt is, nálam három játékos volt, aki az én szívemben úgy él, mint a játékosok közül Fradi-szív, a fradizmus megtestesítője: Toldi Géza, Dalnoki Jenő és a Kispéter Mihály. Én őket süvegelem olyan szempontból, hogy az ő emberi mivoltukban, játékukban benne volt minden, amit a Fradi jelent. Küzdés a végsőkig. De mondok egy meglepő nevet. Szomália. Az én szememben ő testesíti meg az igaz Fradi-szívű külföldit. Előtte is megemelem a kalapom.
