Akadnak dolgok, amit a fociszurkoló nagyon nehezen emészt meg. Ilyen például, ha a stadionba való bejutásában gátolják. Míg Magyarországon még mindig a szurkolói kártya okoz főfájást, Angliában már rég túl vannak ezen és immár egészen más, földhözragadtabb téma szolgáltatja a bosszúságot. Most leginkább az, hogy a klubok zöme gátlástalanul bánik a családi kasszával, azaz egekbe szöknek a jegyárak.
Túl azon, hogy Magyarországon a régi ár is elképzelhetetlenül magas, majd harminc százalékos (!) emelésről van szó. A vezetőség részben azzal indokolta döntését, hogy a stadionfelújítás előtt állnak – 45 ezerről 59 ezerre bővül a befogadóképesség a 100 millió fontos beruházás nyomán. Csakhogy eddig is a Liverpoolnál volt az egyik legdrágább a jegyár, már ami az angol élvonalt illeti.
Szinte még be sem jelentette az áremelést a Pool, a szurkolók bojkottot kezdtek szervezni, majd a Sunderland elleni, múlt szombati bajnokin több ezren vonultak ki a lelátókról a 77. percben, így tiltakozva a 77 fontos jegyárak ellen.
A körülmények
A szurkolók tiltakozása más okból sem véletlen. A brit média tele volt a hírrel, miszerint a következő szezontól a klubokat tömörítő liga egy új, hároméves megállapodás értelmében évi 5,1 milliárd fontot(!) zsebel be a televíziós jogdíjakból A SKY egymaga 4,3 milliárdot fizet. Ehhez jön hozzá további három milliárd font az országon kívüli tévétársaságokkal – első sorban az indiai és indonéz szereplőkkel – kötött kontraktusokból.
A Pool szurkolói ezért háborodtak fel jogosan. Okkal gondolkodtak úgy, ha a klubok bevételei egyik évről a másikra 71 százalékkal növekednek, akkor bár sok mindenre képesek imádott csapatukért, de ne fejje már tovább a családi kasszát a vezetőség, ne nekik kelljen további erőn felüli kiadásokat vállalniuk.
Malcolm Clarke, a Futball Szurkolók Szövetségének (FSF) elnöke is arra ösztönözte az élvonalbeli együtteseket, hogy csökkentsék a jegyárakat a hazai mérkőzéseiken.
2015-ben a klubok kétharmada nem változtatott a jegyárain, de Mr. Clarke szavai ellenére a Pool mellett az Arsenal, a Crystal Palace, a Norwich, a Swansea és a Manchester United is bejelentette, hogy a 2016/17-es idénytől drágábban lehet majd bejutni a stadionokba.
Arséne Wenger, az Arsenal menedzsere egyenesen úgy reagált, hogy jogdíjakat inkább átigazolásokra különítik majd el, mintsem hogy a szurkolók pénztárcáján spóroljanak. Egyelőre ezt mondja, aztán ha az Emiratse Stadionban is üres széksorok tátonganak majd, úgy nyilván ő is más álláspontra helyezkedik…
A liga nézőpontja szerint az élvonalban szereplő gárdák legalább az idegenbe elutazó drukkereknek olcsóbban biztosíthatnák a belépőt a jövőben.
Első siker: azonnali bocsánatkérés
Minden esetre az Anfield Roadon a kivonulás sikeresen sült el. A liverpooli vezetőség vette a lapot és a szimpatizánsainak okozott kellemetlenségért szerdán közleményben kért elnézést.
John W. Henry többségi tulajdonos, Tom Werner elnök és Mike Gordon, a Liverpoolt tulajdonló Fenway Sports Group elnöke nyílt levelükben arról írtak, mindhárman megrökönyödve hallgatták a vádakat, miszerint nem foglalkoznak a klub szurkolóival.
Kulcsidézetek a terjedelmes levélből
- “Soha egyetlen fillért sem vettünk ki a klubból. Viszont hatalmas összegeket injektáltunk bele.”
- “A 2016/17-es szezonra szóló jegyártervezetnél hibáztunk és elvetettük.”
- “Úgy gondoltuk, hogy a televíziós jogokból származó bevételtől függetlenül az árak vállalhatóak a szurkolók számára.”
- “Nagyon sokan határozottan tiltakoztak az áremelés ellen: az üzenetet vettük.”
- “Megmutattuk, hogy képesek vagyunk meghallgatni mások véleményét és határozott döntéseket hozni ezt követően.”
A szurkolói erő győzelme
A klubvezetés gyors reakciója a drukkerek figyelmeztető demonstrációjára egyértelműen utóbbiak sikerét hozta. A tulajdonosok részéről ugyanakkor remek lépés volt, ahogy és amilyen gyorsan reagáltak a szurkolók tiltakozására. Ezzel pedig lökést adtak a hasonló problémákkal küzdő klubok drukkereinek, akik bizony erőt meríthetnek a liverpooliak “hadjáratából”. Például az “Ágyúsoknak”.
Magyar viszonylat
Hazánkban odáig már eljutottunk, hogy a klubok szurkolói kiállnak a maguk igazáért. De itthon egyelőre nem az árak, hanem első sorban a regisztráció, a kártyás rendszer miatt tüntettek az ultrák, ez a legnagyobb visszatartó erő. Ma már legalább olyan mértékben szól erről a magyar foci, mint magáról a játékról.
A szurkolói kártyával (ami egyébként Angliában is létezik) hazánkban annyit sikerült elérni, hogy az összes klub ultrái – már amelyiknek van – bojkottálták a meccseket és kiürültek a stadionok. Hiába tiltakoztak látványosan, hangosan, erőteljesen vagy kevésbé erőteljesen, a klubok és a szövetség részéről nem érkezett válasz, vagy ha érkezett is, negatív hangvételű.
“Majd átgondoljuk.”
Egy év – nem egy hét – után nagy nehezen belátta a Magyar Labdarúgó Szövetség, hogy téves döntést hozott, és opcionálissá tette a kártya használatát.
A nagyobb baj az, hogy ettől sem kezdett rohamosan növekedni a nézőszám, de ez más tészta.
A rendszerrel a stadionokban randalírozókat szerette volna kiszűrni a a szövetség. De azon túl, hogy nem sporthoz méltó bizonyos ultrák ámokfutása, meg kell érteni, de legalábbis meghallgatni őket.
Mert ahogy a jól ismert mondás tartja:
A futball szurkolók nélkül semmit sem ér.
Kompromisszum sehol
Lehet szidni a szövetséget, a klubelnököket vagy másik oldalon a szurkolókat, de amíg egyik fél sem hajlandó megérteni a másik kérését, addig igazságot sem lehet szolgáltatni köztük.
Ez a legjobb szó, ami jellemzi a mai magyar labdarúgást és annak viszonyait.
Gondoljunk csak bele: a Liverpool tulajdonosai is megtehették volna, hogy fittyet hánynak a szurkolói kivonulásra, transzparensekre, a közfelháborodásra és erőből akarja keresztül vinni az áremelést. Majd jön más, majd turisták megtelítik a stadiont, majd feladják a demonstrációt – mondhatták volna…
Nem ezt tették. Válaszoltak. És nem azért mert féltek, hanem mert figyeltek és értettek.
