A Ferencváros huszáros hajrát kivágva győzte le legnagyobb riválisát a Szusza Ferenc Stadionban, így nyolc forduló után is százszázalékos mutatóval vezeti a bajnokságot.
Thomas Doll, a zöld-fehérek szakvezetője a lefújást követően elmondta, mindnyájan egy jó bajnoki mérkőzést láthattunk.
“Sajnos nem jellemző, hogy minden mérkőzésen ekkora hajtás, ennyi mozgás, ennyi sprint van. Az elején sok gondunk volt a támadásvezetéssel, mert nagyon hamar letámadtak bennünket. Nem sikerült a második sorunkat megjátszani, sok labdát indokolatlanul magasan játszottunk meg, ez nem is jellemző ránk” – olvasható a német mester értékelése a fradi.hu-n.
Hozzáfűzte, a második félidőben megváltozott a játék képe, domináltak, más volt a játékosok testbeszéde, uralták a pályát.
Játékrendszert váltottunk, három védőre váltottunk, sokkal támadóbban léptünk fel. Nagyon örülünk ennek a győzelemnek, mivel a fiúk a végén mindent beleadtak. Talán egy döntetlen mégis igazságosabb lett volna, hiszen mindkét csapat mindent kiadott magából. A nyolc megnyert mérkőzés közül az Újpest volt a legjobb ellenfelünk.
Nebojsa Vignjevic, a házigazda Újpest trénere úgy fogalmazott, a hajrában már nem koncentrált eléggé csapata.
“A második játékrészben a védekezésre helyeződött át a hangsúly, lelassultunk és vártuk, hogy a Ferencváros lépjen. Túl sok területet hagytunk, és ezt az ellenfelünk rendre ki is használta. A vége előtt tizenöt-húsz perccel már szinte feladtuk a küzdelmet, és elfogyott a koncentráció is. Igaz, hogy ekkor is adódtak helyzetek részünkről, de sajnos továbbra is gyengén állunk a befejezésekkel” – összegzett az ujpestfc.hu-nak az edző.
Megemlítette, az egyenlítés után továbbra is lassú volt az előre játékuk, míg a Fradi agresszíven futballozott kilencven percig.
Sajnos a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, elveszítettük a derbit. A játékosaimnak szeretnék ettől függetlenül gratulálni, hiszen kiváló teljesítményt nyújtottak, egy rendkívül jól játszó és erős Ferencváros ellen úgy érzem, hogy a döntetlen reális eredmény lett volna, de mint korábban is említettem, néha a szerencsére is szükség van.”