A Blikk azt állítja, összességében 1,2 milliárd forintot is meghaladhatja az a veszteség, amelyet Burcsa Győző bő egy év, 2014 májusi kinevezése óta okozott. Mindamellett, hogy a Sport24 is nem egyszer kritikát fogalmazott meg a Videoton sportigazgatójának játékospolitikájával kapcsolatban, azért az 1,2 milliárd barokkos túlzásnak tűnik…
A Blikk a számítást a nyáron ingyen távozó négy meghatározó futballista – Nemanja Nikolics, Sándor György, Juan Calatayud, Stopira – után játékoseladásból esetlegesen befolyó, de mégsem realizált eurókötegekre, az elküldött spanyol edző Juan Carillo és utódja, a szintén távozóban lévő Bernard Casoni végkielégítésének nem ismert, csak a sportközgazdász által becsült összegére alapozza számítását. Még szerencse, hogy a tavalyi bajnokcsapattal és Carillóval elérhetőnek vélt, de valljuk meg úgyis rózsaszín álom kategóriába tartozó BL, rosszabb esetben El-csoportkörért járó eurómilliókat nem számolták, mert úgy minden bizonnyal kétmilliárdot is elérte volna a “veszteség”.
Burcsa Győző hétfőn lemondott posztjáról
Forrás: vidi.hu
Lehet játszani a számokkal, a ‘mi lett volna, ha’-val, de nem ilyen egyszerű ez a történet. Mert az sem biztos, hogy az említett játékosok annyira maradni akartak nyáron, ahogy az sem, hogy Videoton-játékosként is kétmillió eurót ígért volna Nikolicsért a Reading. Ahogy az sem biztos, hogy az említett játékosok menedzsereinek nem az volt a pénzügyi érdeke, hogy más klub, más tulajdonosánál, nagyobb aláírási pénzt, fizetést, jelentősebb jutalékot kanyarítsanak ki maguknak. Meg hát, Burcsának is volt főnöke. A tulajdonos. Aki amellett, hogy azt csinál a pénzével, amit akar, nyilván megvitatja a kardinális kérdéseket a sportigazgatóval. Uram bocsá’ jóváhagyja a kulcsjátékosok elengedését, az edző menesztését.
Ezért nem lehet minden fekete és fehér.
Tény, Burcsa folytathatott volna körültekintőbb játékospolitikát. Nem kellett volna meneszteni az edzőt azért, mert nem száműzte kispadra vagy lelátóra a keretből azokat a játékosokat, akiknek végül a klub a második bajnoki címét köszönhette. Nem kellett volna tán sokallni az említett játékosok jövedelmét és tán szerencsésebb lett volna kompromisszumkészebben és nem ennyire tekintélyelvűen vezetni a klubot.
Mindezek ellenére virtuális összegeket a sportigazgató nyakába varrni nem sportszerű. Mert nem más, mint játék a számokkal. A tavalyi sikerek okán nagy nehezen 3500-4000 főre feltornázott szurkolótábor lefeleződése, a klubot ért erkölcsi kár, a cudar bajnoki rajt már inkább felróható neki. Ez a mindennél fájóbb.
