Lassan három hónapja tart az alkudozás az Újpest FC tulajdonjogára – itt újabban bizonyos Győri Tibort emlegetnek a belga Roderick Duchatelet helyén -, míg múlt héten felmerült az is, hogy Szijjártó Péter veszi meg a Honvédot. Utóbbinál az aktuális tulaj, George F. Hemingway, született Szabó György erre viccesen egyértelműsítette a kacsát, mondván, ő úgy tudja Barack Obama szeretné megvenni a kispesti gárdát…
Bár klubfutballunkban annyi az eredmény, mint mackó sajtban a brummogás, mégis úgy látszik, csak van valami bizsergetően izgató benne, ha már ennyien kapaszkodnak annak kirakatába. Kérdés miért? Mi benne a biznisz?
George F. Hemingway (jobb szélen) a kispesti VIP-páholyban – cáfolta a Honvéd eladásáról szóló híreket
Fotó: MTI
Dénes Ferenc sportközgazdász arról az oldalról közelíti meg a választ, hogy lévén, az emberek alapvetően racionálisak, ezért a gazdasági életben hosszú távon nem szeretnek veszíteni. Ergo, bárhogy is nézzük, valahol, valamilyen profitnak képződnie kell. Más kérdés, ez nem feltétlenül az adott klub éves pénzügyi beszámolójában érhető tetten.
“A profit, vagy a haszon, lehet gazdasági, vagy emocionális. A nemzetközi élfutballban egyértelmű a helyzet, mert Angliában, Németországban a klubok világos gazdasági szempontok mentén, üzletszerűen gondolkodnak. Arra törekszenek, hogy a bevételek, kiadások aránya év végén rendre pozitív legyen” – vázolja az ideális állapotot a közgazdász.
“Magyarországon erről több okból nem beszélhetünk. Hiányoznak, mondjuk az alapvető kereskedelmi bevételek. De nem zárható ki, hogy egy-egy tulajdonos számára nem direkt, hanem áttételesen termel profitot a klubja. Kiváló példa erre a Gázszer FC. (lásd jobbra a keretes írásunkat) Így a klub működtetése egyfajta befektetés, könyveléstechnikailag az egyéb üzletmenet elengedhetetlen költséghelye. Ugyanakkor ez a magyar labdarúgás jelenének is a problémája. A klubok többsége nem üzletszerűen működik, ezért tulajdonosi szempontból továbbra is költséghely csupán a foci, nem pedig önálló profitcenter. És mivel a közgazdasági alapelv szerint fontos cél kell legyen a költségek folyamatos optimalizálása, nem beszélhetünk sportszakmai célokkal egybevágó üzleti alapon működő magyar klubokról sem” – világított rá a sajátos magyar helyzetre Dénes Ferenc.
A helyzet azért lehet kellemetlen egyes tulajdonosoknak, mert a kormányzat pálcát tört a sportfejlesztés, ezen belül a labdarúgás infrastrukturális fejlesztése mellett, így a tulajdonosoknak egyre több pénzt kellene beletenni, azaz egyre nagyobb költséggel járna számukra a hobbi, vagy az egyéb üzletszerzés. Felvetjük persze, jó, jó, de a kormány erre is talált megoldást, lemondott adóbevételeinek egy kis részéről és a filmiparban bevált Társasági Adó kedvezményből ömlik a friss pénz a sportba is.
“Egyfajta városi legenda lengi körül ezt a témát. Többen állítják, nem feltétlenül úgy használják fel a klubok, ahogy az elő van írva. A profi futballban például tilos a legnagyobb költséget jelentő játékos bérekre költeni a TAO-t, ellenben pályaépítésre fel lehet és kell használni. Viszont előfordul olyan klub, ahol nem látszik az infrastrukturális fejlődés, miközben légiósokat igazolnak szép számmal. Így a Társasági Adó olyan, mint a Jeti, mert ugyan hallottunk róla, hogy egyesek visszaélnek vele, de olyat még nem láttunk, akit büntettek is volna ezért” – zárta helyzetértékelését Dénes Ferenc.
Muszbek Mihály sportközgazdász, aki minden évben lerántja a leplet a magyar futballgazdaság pénzügyeiről állítja olyan üzletszerű futballklub adás-vétel, ahol a befektető azért szeretne tulajdont szerezni bármely klubban, mert azt gondolja, alapos munkával jobb eredményt, profitot képes termelni vele, így idővel magasabb áron tudja majd továbbértékesítheti üzletrészét, nem létezik Magyarországon.
Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc a felcsúti Pancho Aréna megnyitóján
Fotó: MTI/Beliczay László
“A futballklub bizonyos értelemben olyan, mint az egyedi bélyeg, vagy festmény, csak egy van belőle a maga történelmével, egykori játékosaival, stb.. Sok esetben az emóció fontosabb a tulajdonosok számára, mint az üzlet maga. De míg a bélyeggel vagy a festménnyel nem kell semmit sem csinálni, az értéke mégis idővel emelkedik, addig a futballklubokról ez nem mondható el. Magyarországon a díszpáholyban szerzett kapcsolati tőkéért érdemes klubot venni, így csak másodlagos üzleti haszonról beszélhetünk, ami általánosságban nem nyilvános” – egyértelműsítette véleményét mindjárt az elején a szakember.
“A játékosok játékjoga lehetne még kézzel fogható vagyontárgy, de mint tapasztaljuk, a magyar játékosok piaci értéke jelenleg közelít a nullához. Ezért Magyarországon szigorúan üzleti racionalitás alapján nem érdemes klubot vásárolni. Ugyanakkor az pozitívumként elmondható, míg 10-15-éve többségében ügyeskedők szereztek a futballvállalkozásokban tulajdonrészt, addig manapság ennél azért sokkal komolyabb emberek fektetnek a sportágba. Ellenben a nemzetközi felzárkózáshoz – klubfutballban – szükséges tulajdonosi tőke és piaci méret nincs meg Magyarországon” – érvelt Muszbek Mihály.
Puskás Ferenc megmondta
Fotó: europress
A magyar futballegenda Puskás Ferencnek tulajdonítja az elhíresült mondatot, amely a berni Wankdorf-stadionban, az ellenfél vezetésénél állítólag valahogy így hangzott el az 1952-es Svájc-Magyarország Európa-kupa-mérkőzés szünetében: “kis pénz, kis foci”.
Azt többen vitatják, hogy a mondat valóban Puskás száját hagyta el anno, vagy Hofi Géza a forrás, de ettől még tény, a 21. századi futballgazdaság igazolja a tételt. Ahol nagy pénz van a fociban, ott a játék színvonala is pazar.
A magyar közvélemény úgy érzi, mostanában megpróbáljuk felülírni az elhíresült mondatot és a sportágba ömlő milliárdok láttán inkább “nagy pénz, kis focit” emlegetnek.
Mondjuk minden relatív. Mert 3-4 éve valóban megsokszorozódott a magyar labdarúgásban megforduló éves forintmennyiség, de fájó, nemzetközi kitekintésben a legtöbb forrásból gazdálkodó Videoton “nagy pénze”, a nagyjából 10 millió eurós, 3 milliárd forintos költségvetése is elhanyagolható tétel csupán. Már az európai középklubok is egy-egy játékos leigazolása okán elköltik ennek a két, háromszorosát.
Így mifelénk Puskás – vagy Hofi – mondata aktuálisabb, mint valaha.
